Az ókorban azt hitték, hogy a fecskék a tavak fenekén töltik a telet az iszapba temetkezve. A Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Maros-ártér környékén március 28-án látták az első füsti fecskéket, Apátfalván egyszerre 8 példányt. Az apró madarak Dél-Afrikából jöttek haza, mint az a madárgyűrűzési adatokból kiderül. Ez onnan jött, hogy a trágyadombok környékén sok a rovar, ezért értelemszerűen vonzza a madarakat, ősszel pedig a nádasokban gyülekeztek a füsti fecskék, mielőtt vándorútra keltek - derül ki a nemzetipark-igazgatóság cikkéből.
Gyakran látható, amint sík területek vagy nyílt vízfelületek fölött közvetlenül, kis magasságban repül, így jut vízhez, hogy közvetlenül a víz színe fölött repül, és kinyitja a csőrét, majd belemártja repülés közben a vízbe. A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénkrozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lábuk csupasz.
A füsti fecske éneke csicsergő-fecsegő, hívóhangja "tszvit-tszvit-tszvit", veszély esetén pedig a veszély forrásától függően síró "tszink-tszink" hangot hallat. A délről megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési időszak kezdete. A hím füsti fecskék előbb érkeznek vissza a fészkelőhelyeikre, mint a tojók és kiválasztják a fészeképítésre alkalmas helyeket, melyekre a nőstények számára körözéssel és énekléssel hívják fel a figyelmet. A hímek szaporodásának sikeressége összefüggésben van villás farktollaik hosszával, mivel a hosszabb farktollak jóval vonzóbbak a nőstények számára.
Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. Bár a párok egy életre együtt maradnak, ugyanakkor nem ritka az sem, hogy nem csak egymással párosodnak. A hímek vigyáznak arra, hogy nehogy felszarvazzák őket. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekből. Évente többnyire két - bőséges időben három - fészekaljat nevel fel. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékes-barnás pettyekkel tarkított tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülő igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt.
Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verődnek a háztetők gerincén és a villanydrótokon, készülve az előttük álló hosszú utazásra. A vándorlást megelőző hetekben a fecskék rengeteg táplálékot fogyasztanak el azért, hogy testsúlyukat megnöveljék. Felsorolásunk első tagja a villás-farkú füstifecske, amely gyakori vendége istállóknak, és egyéb mezőgazdasági épületeknek. Villás farkú apró madár, amely egy valóságos repülő akrobata. Röpte könnyed, nyilalló. Rovarokkal. Főleg legyekkel és szúnyogokkal táplálkozik, amelyeket repülés közben kap el. Tömör sárból készült fészkét gyakran láthatjuk ereszek alatt, istállókban és más mezőgazdasági pületekben, de ha a hely szimpatikus számára akkor garázsba is beköltözik. Fészkét általában más fészkek közelébe rakja, de nem közvetlenül azok mellé. Társasági madarak, de a tisztes távolságot általában betartják egymás között.
A villás farkú füsti fecske egy évben két fészekalja kis fecskét nevel, 4-6 tojást rak amelyeken túlnyomó részt a tojó fészkel, de a hím is besegít néha. Ez a madár még az előzőnél is jobban tűri az ember közelségét. Fészkeiket közvetlenül a mennyezet vagy eresz alá építik, és csak egy kisméretű félgöbölyű bejáratot hagynak. A fészek anyaga a molnár fecskék esetében is a környezetben fellelhető sár, amelyet csőrükbe gyűjtve sokszori fordulóval hordanak össze. A molnárfecske a füsti fecskénél kisebb, nem annyira kedvelt madár, mert énekével nem szórakoztatja az embert. Európa legkisebb termetű fecskefajtája amelynek élőhelye a folyóvizek, kisebb tavak környezetében található. Laza talajú löszfalak és homokbányák meredek partszakaszaiba készíti fészekodúját amely fél- de akár egy méter mély is lehet. Fészekodújának bélésére száraz fűszálakat vékony ágakat gyűjt, amelyben egy szezon alatt kétszer költ. Ősszel az előzőkben említett fecskéhez hasonlóan délre vonul, Afrikai Szahel-övezetben telel, ahol az aktuális víz és csapadékmennyiség erősen befolyásolja a madarak túlélési lehetőségeit.
Havasi sarlósfecske - Tachymarptis melba vagy Apus melba - nyáron Európa déli és Ázsia délnyugati részén, valamint Indiában látható, míg télen Afrika keleti és déli részére vonul. Ausztrálián kívül minden földrészen ismeretes a kecses röptű, s igen mozgékony füsti fecske. A rendkívüli alkalmazkodóképességgel bíró kis madár Kínától a Nílus vidékéig, Brazíliától Grönlandig mindig a háza körül állatokat tartó ember közelében bukkan fel, ahol általában gazdasági melléképületek, ólak, terménytárak felülről védett falrészein, bejárat felett, eresz alatt, gerendázaton, vagy akár - amint arról elnevezése is tanúskodik - a lakóház kéményében tapasztja össze felül nyitott, tömör fészkét a száraz növényi részekből sár segítségével szájában összegyúrt golyócskákból. A kora reggeltől egészen alkonyatig szinte megállás nélkül mozgásban lévő madár folyamatosan táplálkozik. Piciny csőrét szüntelenül kitátva repül, szúnyogok, legyek s böglyök tömegeit pusztítva el nap mint nap a fészkének otthont adó épület közvetlen közelében, hatalmas szolgálatot téve ezáltal a nyár folyamán jórészt épp ez a vérszívóktól s élősködőktől szenvedő embernek és háziállatnak.
A füsti fecske jellegzetes udvarló, fiókahívogató, veszélyjelző, illetve fenyegető hangjelzésekkel kommunikálnak, a nyárvégi gyülekezés során pedig zajosan búcsúznak otthonuktól. A füsti fecskénél jó néhány nappal később, április utolsó napjaitól kezdve érkezik haza az annál valamivel kisebb termetű - mindössze 13 centiméteres -, és akár még nagyobb városainkban is fészkelő molnárfecske. Bár e madár feje, háta, szárnya, farka szintén feketés színezetű, a két faj mégis könnyen megkülönböztethető egymástól, hiszen a molnárfecske testét rozsdaszínű foltok nem tarkítják, hasa mellett torka és farcsíkja is fehér, farokvillái sokkal rövidebbek, lábait pedig a füsti fecske csupasz lábaival ellentétben teljes egészében finom tollpihék borítják. A nyár végén a molnárfecske is nagy csapatokban gyülekezik, majd vonul a Szaharán túli területekre, ahonnan április közepétől május közepéig folyamatosan indul vissza költőhelyére. A Magyarországon költő füstifecske-párok száma jelenleg 150-200 ezerre, míg a molnárfecskepároké 100-150 ezerre tehető.
Hatalmas költőterülete kiterjed Európára, Ázsiára, Észak-Amerikára és Észak-Afrikára. Európában a mediterrán régióktól a Skandináv országok északi területéig (70 fokN) vannak fészkelő kolóniái. Elterjedése nagyban követi a folyókat. A különböző emberi tevékenységek (homokbányászat, építkezések) révén kialakuló partfalak a folyóktól távoli fészkelését is elősegítették napjainkra. Magyarországon a középhegységek magasan fekvő, erdővel borított területeinek kivételével mindehol találkozhatunk fészkelésével ott, ahol a fészkelésre alkalmas partfalak vannak. A folyók szakadópartjainak, homok-, sóderbányák vagy akár házalapok függőleges partfalainak felső részén ássa fészkelőüregeit. A több éven keresztűl a Tiszán végzett felmérések alapján megállapítható, hogy bizonyos esetekben már a 0.5 m magas függőleges résszel rendelkező partfalon is költenek, de előnyben részesítik az ennél lényegesen magasabb partfalakat. A régi üregekben szaporodó és áttelelő nagyszámú parazita miatt a partifecskék kerülik az előző évi fészkekkel teli partfalakat. Nagyon fontos, hogy a madarak tavaszi megérkezéséig az előző évi, régi fészkekkel teli partfalakat friss, régi üregek nélküli fal váltsa fel.
cm, hosszú, karcsú farka mélyen villás. csillogó kék, homloka és torka gesztenye vörös. testalja sárgásfehér. farktollaik rövidebbek. Röpte könnyed, nyilalló. kivéve csapatosan jár. tölti. madarakra, vagy a mezőn kóborló macskára. össze, és hangos csiviteléssel röpködik körül a betolakodót. fészkelésre. sertés, csirke) istállóba, ólba. településeken gyakoribb és sűrűbb fészkelésére számíthatunk. hőmérséklet van. vissza, de érkezésük egészen június elejéig is elhúzódhat. végéig-szeptember közepéig is a fészkelő területen maradnak. van, ott több páros (10-15 pár), telepeik is lehetnek. több éven keresztül is használhatják. fészket. el. a tojók a hosszabb farok tollú hímeket részesítik előnyben. szinte valamennyi repülő rovart elfogyasztja. legelő állatok közvetlen közelében táplálkoznak. állattartás miatti nagyobb rovarsűrűséggel. pusztulását is okozhatja (2008). párra tehető. állattartású alföldi településeken (KERTÉSZ L.1989). nádasaiban. gyűrűzött fecske adata igazol. példányokat. Egész Európában csökken a fészkelő párok száma. tulajdonosoknak. elzavarásával próbál megoldani. megtelepedésüket. mesterséges fészkeket is. során (KERTÉSZ L.1989) 110 lakott fészket talált.
A grafikon a cég átlagos értékeléseinek összehasonlítását mutatja kiválasztott értékelő portálokon. Az adatok kizárólag a program indulásától számított időszakot fedik le, és a nyilvánosan elérhető felhasználói értékeléseken alapulnak. A grafikon az értékelések számának változását mutatja az egyes portálokon egymást követő időszakokban. Az adatok azt szemléltetik, hogyan alakult a cég értékeléseinek száma a különböző véleményportálokon, lehetővé téve az arányok és a felhasználói aktivitás összehasonlítását platformonként.
A füsti fecske apró testű, gyors röptű, rovarevő énekesmadár. Jelentős mértékben kötődik az emberhez. A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár. A füsti fecske a fecskefélék villásfecskék nemének legelterjedtebb faja. Jellegzetes külsejű énekesmadár, testének felső részén kékesfekete tollazattal, villás farktollakkal és ívelt, hegyes szárnyakkal. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen. A füsti fecske a nyílt vidék madara, mely főleg ember alkotta szerkezetekre építi fészkét, és szinte mindenütt elterjedt, ahol emberek élnek. Csésze formájú fészkét sárgolyókból építi istállókban vagy azokhoz hasonló helyeken. Repülés közben rovarokkal táplálkozik. E madárfaj jelentős mértékben kötődik az emberekhez, és rovarevő mivolta miatt az ember elviseli jelenlétét. A füsti fecske Ausztria és Észtország hivatalos madara.
