A Győri Szeszgyár és Finomító Zrt., amely immár 141 éve működik ugyanazon a helyen, a mai Budai út 7. szám alatt, a magyar ipartörténet egyik meghatározó szereplője. Az 1884-ben alapított vállalat nemcsak hogy túlélte a történelem viharait, de folyamatosan alkalmazkodott a változó gazdasági és társadalmi körülményekhez, miközben megőrizte eredeti profilját: a magas minőségű tiszta alkohol gyártását és finomítását.
A kezdetek: Kereskedők álma és iparosodás
A legendás győri gyárak sorozatának első eseményeként Honvári János gazdaságtörténész két könyve alapján tartott színes, érdekfeszítő előadást a szeszgyártás történetéről. Az ipari szesztermelő gyár eredeti funkcióját megtartva működik 1884 óta ugyanott, a mai Budai út 7. szám alatt, kezdettől részvénytársasági formában. A szeszgyárat lényegében győri kereskedők alapították, szemben Győr korábbi gyáraival, amelyeket betelepülő külföldi tőkések családi cégekként „gründoltak”, ezek csak később alakultak át társaságokká. Az iparosodást az egyre több akadállyal küszködő kereskedelem gyorsította fel.
A szeszgyártás egyidős az emberiséggel; az ember mindenből megpróbált szeszt csinálni, amiben cukor és keményítő található. A gyártás melléktermékét, a kukorica moslékát pedig 1500 szarvasmarha hizlalására használták fel. Az építés felemésztette a teljes alaptőkét, a forgótőke hiányát csak magas kamatozású váltóhitellel lehetett pótolni, amiből nyersanyagot, szenet vásároltak, bért, adót fizettek. A válság a gyakorlatlanság következménye volt, a bécsi bank próbálkozásai nem hoztak lényeges változást, a fellendülés Lederer Ágoston belépésétől datálható. A cseh származású vállalkozót az 50 milliós lakosságú Osztrák-Magyar Monarchia leggazdagabb ezer üzletembere közé sorolták, apja már rendelkezett szesz- és vegyipari gyártási tapasztalatokkal.
A Lederer-korszak virágzása
A Lederer-korszak 41 éve alatt az elhivatottságnak köszönhetően virágzott a szeszgyártás. A tulajdonos korszerűsített, sínre tette a kereskedelmet, és arra is maradt energiája, hogy a rendszerváltásig legnagyobb győri iparvállalat, a szomszédos Magyar Waggon- és Gépgyár alapításában, fejlesztésében részt vegyen. Győrben korábban a hagyományos állami cégeken (MÁV, posta) túl csak az Ágyúgyár állt állami fennhatóság alatt.
A gyár kalandos történetéből Honvári János Kis magyar ipartörténet című könyvéből csemegéztek a korabeli beszámolók. A legelső győri telefonkönyv szerint 1891-ben a 15-ös telefonszámot kellett hívnia annak, aki a Győri Szeszgyár és Finomító Rt.-t kereste. Ez ma a város legrégibb gyára, és pontosan ott működik, ahol 141 éve alapították: a Budai úton.
Kihívások és államosítás
1938-ban bekövetkezett a szesz egyedáruságba vonása, a dohányáruhoz vagy a szerencsejátékokhoz hasonlóan az ipari szeszgyárak államosítása. A szeszgyárat a hadiüzem vagongyár 1944. április 13-i bombázásakor 90 százalékos kár érte, még az is szóba került, hogy ne építsék újjá, csak a finomítás maradjon tevékenységéből. Az inflációs időkben a dolgozók havonta két liter, élelmiszerre cserélhető tiszta szeszt kaptak fizetéskiegészítésként. A költségek miatt a terv a feledés homályába veszett, de a vas és acél országának jelszavai között a melasz-, energia- és vízproblémák, a munkaerőgondok, a beruházási források hiánya csak részleges működést tettek lehetővé.
A szeszgyárat győri kereskedők alapították 1884-ben, részben azért, hogy legyen hova beszállítaniuk a mezőgazdasági terményeket. A gyár így egyidős a győri vízművel, de ekkor épült ki a Győr-Budapest közti vasútvonal is. Nem létezett előtte jelentősebb ipari szeszgyár az Észak-Dunántúlon, és úttörő volt Győrön belül azzal is, hogy ipari vállalkozásként részvénytársaság formában jött létre. Ekkora tőkéhez ugyanis a város legtehetőbbjeinek az összefogására volt szükség.
Mivel az ipari szeszgyárak eleinte tartottak sertést és marhát, hogy felhasználhassák a gyártás során keletkező szeszmoslékot, a korabeli sajtó tiltakozott az ellen, hogy a belvároshoz közeli helyszínen kétezer hízómarha termelje majd a trágyát. A város közgyűlése mégis a szeszgyárnak ítélte a telket, és az 1884. szeptember 30-i alapkőletétel során ezt az írást helyezték a kéménybe: „Ő felsége, első Ferenc József osztr. császár és Magyarország apostoli királyának dicső uralkodása alatt, midőn a magyar felelős minisztérium élén Tisza Kálmán miniszterelnök állt…”
A győri kegykép története
A háború utáni újjáépítés és a rendszerváltás
A háború után, 1945 áprilisában nekifogtak a romok eltakarításának, decemberig nem volt termelés, a hiperinfláció idején pedig különösen nagy becsülete lett a fejenként havi 2,5-5 liter tiszta szesznek, amit a dolgozók kaptak. 1949. január 1-jén az összes szeszgyárat államosították, a győri szeszgyár az Élelmiszeripari Minisztérium alá tartozott. Megalakultak a trösztök, 1963-ban a győri is gyáregységként tagozódott be a Szeszipari Országos Vállalatba. Nyolc évvel később újra átszervezték, 1984-ben pedig megszüntették a Szeszipari Vállalatok Trösztjét. A szervezetet 1990-ben átalakították, leváltak róla az italgyártó üzemek, végül 1994-ben alakult meg eredeti nevén a Győri Szeszgyár és Finomító Rt., amely - Zrt.-ként - most is ezt a nevet viseli.
A ’60-as években némi fellendülést hozott a megnövekedett húsigény, a csirkegyárak. A tenyésztést a hagyományos csirkefajták nem bírták, megismerkedtünk a brojlercsirke fogalmával. A gyors növekedéshez szükséges fehérje nem állt rendelkezésre, erre próbálták felhasználni a szeszgyártás melléktermékéből kinyerve a takarmányélesztőt. Elkezdtek vinaszt gyártani a besűrített melaszmoslékból: a lakosság úgy ismerte meg, hogy a havas utcák megtisztítására használták a barna folyadékot. Ellenben a vinasz magas kálium- és foszfortartalma műtrágyát vált ki, még a biogazdálkodás számára is elfogadott, így exportárunak sem utolsó. A ’70-es években sikerült modernizálni a szeszgyárat az új üvegépületben.
Két cég, egy hely: Szeszgyár és Likőrgyár
A rendszerváltás után pályázat útján Folláth György vette kezébe az irányítást, a vidéki egységeket leválasztották a győri központról, amely a privatizálás előtt ketté vált: megszületett a Győri Szeszgyár és Finomító Rt., valamint a Győri Likőrgyár Rt.
- december 1-én az akkori tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a céget szétválasztják. A Szeszgyárból egyrészt a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. lett, akik csak finomszesz gyártással foglalkoznak, másrészt a Győri Likőrgyár Zrt. alakult, amely az ország egyik meghatározó szeszes ital előállító cégévé vált.
Barabás Attila, a Győri Likőrgyár Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy cégük jogelődjét, ami alapvetően szeszgyár volt, 141 éve, 1884. május 29-én alapították és egy éven belül elkezdte a termelést. Nagyon hosszú ideig a szeszgyártás volt a tevékenységünk alapja. Az itt gyártott ipari alkoholt a gyógyszer- és vegyipar alapanyagként használta. A Győri Szeszgyár 1914. november 11-én kapta meg a rum és likőrgyártási iparengedélyeket. Az 1944-es bombázások során a Vagongyárral a Szeszgyár is megsemmisült. A finomító épülete, ami 1884 óta áll, csodálatos módon nem károsodott. Épen maradt a tűzoltóság, a kocsiszín és a főgépészi épület. A háború után újjá kellett építeni a céget, új technológiával indult el a gyártás.
A Likőrgyár ma a saját márkái mellett különböző cégeknek gyárt italokat, hoz be külföldi termékeket, és saját maga végzi a nagykereskedelmet, üzletkötést, kiszállítást. A termékválasztékuk folyamatosan változik, a vevői igényekhez próbálnak mindig alkalmazkodni. Jelenleg mintegy 5-600 cikkel foglalkoznak.
Mire jó a tiszta alkohol?
A tiszta, finomított szesznek számos ipari és kereskedelmi felhasználási területe van:
- Italgyártás: Alkoholtartalmú italok alapanyaga, ízesítésre használják.
- Gyógyszeripar: Oldószerként nélkülözhetetlen.
- Kozmetikai ipar: Dezodorok, spray-k, hajlakkok előállításához használják.
- Tisztítószerek és autóápolás: Tisztítószerként, autóápolási eszközök alapanyagaként is funkcionál.
- Fagyálló folyadékok: Alapanyagként szolgál fagyálló folyadékok gyártásához.
- Bioüzemanyag: A győri üzem 96 százalékos szeszt állít elő, dehidrálással víztelenítve lesz 99,9 százalékos, így lehet a benzinüzemű járművek hajtóanyaga.
A Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. 2013 óta foglalkozik palackozott termékek gyártásával. A tartálykamionos értékesítés mellett, kis- és középvállalkozások számára kannás, hordós és IBC-s kiszerelések töltésére is kínálnak lehetőséget. Mára évente több millió liter mennyiségben értékesítik ezen termékeiket a hazai és külföldi áruházláncokban. A magyar családi tulajdonban lévő Győri Szeszgyár 1884 óta gyárt és finomít magas minőségű alkoholt. Legfontosabb vevői a gyógyszergyárak és kozmetikai gyártók mellett az ital és ecet gyártók.
A gyár ma elsősorban exportra termel finomított szeszt. A két fő termék, a 96 százalékos finomított szesz és a 99,99 százalékos gyógyszeripari minőségű szesz, ezekből körülbelül heti 30-40 kamionnyi terméket állít elő, ennek legnagyobb részét exportálja. Az új utak keresése közben hozták létre 2016-ban a palackozóüzemet, amelyben szélvédőmosó folyadékok, fertőtlenítőszerek és a szeszgyártásban melléktermékként keletkező vinaszon alapuló növénykondicionáló termékeket gyártanak, kiszolgálva a legnagyobb hazai és külföldi kiskereskedelmi láncokat. A Covid idején az ország lakosságának nagy része „testközelből” is találkozhatott a győri gyár termékeivel, mert a termelést átállították a fertőtlenítőszerekre.
A cég bevételeinek 70-75 százaléka exportból folyik be, fő piacai Németország, Svájc, Ausztria és Szlovénia. A cég legnagyobb partnerei a gyógyszer- és vegyipar, valamint a szeszesital iparág, amely termékeik 20 százalékát vásárolja meg.
Jövőtervek: Karbonsemlegesség és fenntarthatóság
A gyár fennállásának 150. évfordulójára, 2034-ig a karbonsemlegesség elérését tűzte ki célul, ami azt jelenti, hogy a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátott mennyisége megegyezik azzal, amit a légkörből kivonnak. Az elmúlt években látványos technológiai fejlődés történt a gyárban, és a cégvezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra - legyen szó energiahatékony megoldásokról, zöldebb gyártási technológiákról, a környezeti lábnyom csökkentéséről, vagy olyan beruházásokról, amelyek a győriek által ismert „szeszgyárszagot” csökkentik. Fontosnak tartják, hogy a várossal és a lakossággal korrekt viszonyt ápoljanak, ne okozzanak elkerülhető kellemetlenségeket, tudjanak együtt létezni.
A Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. ma is virágzik, a 136. évében járó győri szeszgyár, a valamikor csúcslétszám 200 dolgozónál jóval kevesebb foglalkoztatottal, amely szezonális a cukorgyártás függvényében. Végtermékét, a finomított szeszt 80 százalékban exportálja. A társaság bevételeinek 10 százalékos növekedésére számít, ami 7,5 milliárd forint bevételt jelent. Tavaly nagyjából stagnáltak a társaság bevételei, alapvetően a szeszgyár alapanyaghiány miatti kéthónapos leállása állt mögötte, de az árak emelkedése némiképp ellensúlyozta a csökkenő termelést.