Heinrich Heine 1797-ben született egy düsseldorfi zsidó családban, és életműve tele van ellentmondásokkal, amelyek maradandó művészi formát nyertek. Szülei jómódú kereskedők voltak, és fiukat is erre a pályára szánták, ám Heine hamar belebukott a családi elvárásokba. 1819-től Bonnban, majd Göttingenben jogot tanult, ahol A. W. Schlegel, a korai romantika egyik vezéralakja, tanította őt a német verselés tudományára. Göttingenből Berlinbe került, ahol találkozott a német szellemóriással, aki útmutatóként szolgált számára, de az ügyvédi pálya éppoly kevéssé vonzotta, mint a kereskedői.
Heine költészete legteljesebben a romanticizmus eszköztárát használta, ám azt szkepszisével és iróniájával meg is tagadta, így költészete a romantikus hangulatot mesterien rombolta le, és a józan realitást hozta előtérbe. Költészete széles rétegekhez szólt, hiszen a szabadságeszményt is magáévá tette, amit műveiben erőteljesen képviselt.
1830-ban Párizsba költözött, ahol tudósítóként és a német kultúra közvetítőjeként dolgozott. Itt került közel Liszt Ferenchez, aki több versét megzenésítette. Párizsi évtizedének költői termése csekély volt, kötete nem jelent meg, de gazdag közéleti és publicisztikai tevékenységére nagy hatással voltak Berlioz, Chopin és Wagner művei.
Heinrich Heine ismert a "Dalok könyve" című nagy sikerű művével, amely egyszerűnek tűnő sorai miatt szívhez szóló érzelmi hullámvasutat kínál. A rajna folyói mellett ülő titokzatos Loreley nő alakja a német romantika egyik ikonikus képe lett. Heine azonban nem csupán a szerelem költője volt, hanem szellemes és éles tollú kritikus is, aki a feudális Németországot, a tétova polgárságot, az egyházakat és az önkényuralmat egyaránt gúnyolta.
A zsidó származású Heine „kívülállóként” élte életét, hiszen zsidónak tartották a keresztények, míg a zsidóság hitehagyottnak bélyegezte. Keresztelkedése sem jelentett számára teljes beilleszkedést, így életének kettőssége ironikus, önmarcangoló hangot adott költészetének. Művészete a modern zsidó értelmiségi prototípusát jeleníti meg, aki egyszerre áll belül és kívül az európai kultúrán. A diaszpóra, az asszimiláció és a kirekesztettség élményei költészetének központi témái lettek.
Jelentős zsidó vonatkozású művei közé tartozik a "Rabbi von Bacherach" című töredékes regénye, amely a középkori zsidóüldözések témáját dolgozza fel, valamint a kései Héber melódiák címen ismert ciklus, amelyben a zsidó liturgia és történelem motívumait emelte a legmagasabb költészeti szintre.
1845 után egészségi állapota rohamosan romlott. 1848-ban összeesett a Louvre-ban, majd súlyos gerincvelő-betegséget diagnosztizáltak nála. Élete utolsó nyolc évét betegen, ágyhoz kötve töltötte, erre az állapotra alkotta meg szellemesen a "matrac-sírban" (Matratzengruft) kifejezést. 1856. február 17-én Párizsban hunyt el.
Heine szellemisége és művészete nemcsak Németországban, hanem Magyarországon is mély hatást gyakorolt. A 19. század közepén ő volt a modern költészet mércéje, aki a könnyed forma, a váratlan csattanók és a politikai radikalizmus költője volt. Hatása érződik Petőfi Sándor dalformájában, Arany János fordításaiban és Ady Endre nemzetkritikai attitűdjében is.
Petőfi is ismerte Heine művészetét, és a heinei dalforma - a látszólag egyszerű, népies hang mögötti tudatos irónia - rokonítható volt az ő lírájával. Mindketten megfogalmazták a "világszabadság" eszméjét. Arany János nemcsak olvasta Heinét, hanem fordította is, és közös jellemző volt műveikben a formai fegyelem, a balladai tömörség és az irónia.
Az egyik legkedveltebb anekdota Heinéről, hogy medveszelídítőként csapott fel, miközben vásári csőcseléknek táncolt, de részvét helyett csak kacaj kelt körülötte. Írásaiban állatvilágról is gyakran írt mint az emberi természet tükreként. Állatszereplőin keresztül fejezte ki kritikáját a társadalomról, melyben a gőg, a nyomor és a bosszú keveredik.
Heinrich Heine művészete tehát a romantika eszköztárát használva, szkepszissel és iróniával tűzdelve alkotott maradandót. Csendes szabadságeszményének hordozója volt, akinek írásai túléltek politikai rendszereket és ideológiákat. Költészete egyszerre dalolt és sebezett, reflektált a saját és a kortárs világ körülményeire.
| Évszám | Esemény |
|---|---|
| 1797 | Heinrich Heine születése Düsseldorfban |
| 1819 | Jogtanulmányok Bonnban és Göttingenben |
| 1830 | Költözés Párizsba |
| 1835 | Műveit betiltották Németországban |
| 1848 | Súlyos betegség és ágyhoz kötöttség kezdete |
| 1856 | Heinrich Heine halála Párizsban |