Kalocsai alkoholbetegségek és a Minnesota-modell hazai alkalmazása

Májusban a szkizofrénia, szeptemberben az öngyilkosság megelőzésének világnapja alkalmából tartott előadást Kitanics Márk klinikai szakpszichológus, míg 2023. Az eddigi formától eltérően a szervezők egy pódiumbeszélgetésre invitálták az érdeklődőket, András Róbert terápiás munkatárs, Bagó István addiktológiai konzultáns, Kállai Sándor tapasztalati segítő és Vörös István moderátor részvételével. A beszélgetés két alkoholfogyasztási problémával élő segítségével, laikus módon világított bele témákba az alkoholbetegséggel kapcsolatosan AA szlengeket használva. Ugyanis az alkohol használati zavar lehet egy nehezen gyógyítható, de lehet progresszív, halálos betegség is. Lehetnek csak káros használók, akiket nem nevezünk függőknek. A függők egy részénél a betegség előrehaladtával az illető fizikai-mentális állapota romlik, egyre súlyosabb tüneteket produkál, és a végén akár bele is halhat. Alkoholbetegnek tekinthető az a személy, akinek a normál életmódja fenntartásához, a megfelelő biológiai és pszichológiai működéséhez alkohol szükséges.

Az előadók a beszélgetés során kerülték a száraz definíciók használatát, inkább személyes hangvétellel, pragmatikusan osztották meg tapasztalataikat a témában, itt-ott kifejtve egy fogalmat. Érintőlegesen említették a szintivó és a periodikus ivó közti különbséget, ami alapvetően a fogyasztásuk jellegéből adódik. A „szintes”, mint a neve is mutatja „szinten tart”, nincsenek nagy kilengések. Használata rendszeres, mondhatni napi jellegű, esetleg néhány napos szünetekkel és lerészegedések nélkül. A periodikus, vagyis „gépszíjas” ivó, ellenben képes több hónapos vagy akár éves szünetekre, de ha elkezd inni, előbb-utóbb „elkapja a gépszíj”, és folyamatosan iszik, lerészegedik, kontrollvesztés terhe mellett.

Hazánkban jelentős kultúrája alakult ki az alkoholfogyasztásnak és annak tolerálásának. Amennyiben valakinek problémája is van vele, legyintünk: csak iszik. Holott indokolatlan a „csak”. Ha némileg le akarjuk egyszerűsíteni, az addiktív folyamat három fő fázissal leírható. Az első szakasz a „Buli van!”, amikor az illetőben fel sem merül, hogy problémája lehet a használatból, holott már jelentkezhetnek kellemetlenségek (például filmszakadás). A második fázis a „Baj van!”, ami viszont intő jelek tárházával bír. A toleranciaszint emelkedése már nagyivóknál is fellépő figyelmeztetés, azaz egyre többet kell fogyasztani ugyanazon hatás eléréséhez. Jellemző, hogy a szerrel kapcsolatos aktivitás (az alkohol beszerzése, fogyasztása, az utána való sóvárgás) egyre több időt és energiát emészt fel, más - az egyén életében korábban fontos - tevékenységek rovására. Idővel az illető kontrollálni igyekszik a fogyasztását, sikertelenül. Az elvonási tünetek megjelenése már elég masszív jelzés, amikor a beteg már azért fogyaszt, hogy „alapjáratra” hozza magát és elkerülje a kellemetlen megvonást. Amennyiben a fellépő szociális, fizikai és lelki problémák ellenére is folytatja a használatot, közeledik a harmadik fázis, a „Végem van!” felé.

Viszont, ha van leépülés, akkor van felépülés is. A kórházban és a Sorsok Házában működnek önsegítő anonim csoportok, ahol az ember olyanokkal találkozik, akik hasonló problémával küzdenek, mint ő. Szeptember óta a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Kalocsai Szent Kereszt Kórház Pszichiátriai Osztályán működik a Minnesota-modell. Ez az Amerikából 1949-ben útnak indult terápiás program a ’90-es években tört be Magyarországra, és azóta egyre elterjedtebb. Minél korábban kér valaki segítséget, annál jobbak az esélyei a felépülésre, a minőségi életre. A szenvedélybetegség felvállalásának nálunk még kevés hagyománya van, társadalmunk jobban szeret takargatni. Holott egy felépülőben lévő, józanodó közszerepelő, aki a nyilvánosság előtt vállalja szenvedélybetegségét, pozitív példával járhat elő a még szenvedő sorstársai előtt, mindazért, hogy az egyén és a társadalom részéről ne a tagadás, takargatás legyen a zsigeri és egyetlen reakció, még a legnyilvánvalóbb esetekben is.

Ugyanis, amíg a használó úgy áll hozzá, hogy „Én nem úgy iszom!”, addig érdemben nem lehet továbblépni. A Kék Pont Alapítvány által életre hívott Száraz november kampány egy remek lehetőség arra, hogy mindenki feltérképezze a saját alkoholfogyasztási szokásait. Programunk célja alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás és étkezési zavarokkal küzdő szenvedélybetegek józan életvitelének és a társadalomba, illetve családba való visszaépülésének elősegítése kis létszámú, intenzív, bentlakásos csoportterápia eszközével.

Hazánkban az alkoholbetegek száma a legóvatosabb becslések szerint is 800.000 fő felett van, de egyes szakemberek megkockáztatják, hogy a valós számadat elérheti akár a másfél milliót is. A becslést nehezíti, hogy rejtett betegségről van szó: az érintettek többsége nem fordul orvoshoz, ezért függőségét csak a legutolsó fázisban, vagy sohasem diagnosztizálják hivatalosan. Az alkoholista a legtöbb esetben nem egyedül szenved. Férjek, feleségek, családanyák és - apák, nagyszülők, szüleikkel és testvéreikkel együtt élő fiatalok egyaránt vannak közöttük.

A gyógyszerfüggőség, leggyakrabban nyugtatók visszaélésszerű használatával gyakran kapcsolódik az alkoholfüggőséghez. E mellett az orvosok gyakran azért írnak antidepresszánsokat, altatókat, szorongáscsökkentőket a hozzájuk fordulók számára, mert az alkoholizmus okozta pszichés változások gyakran okoznak depressziót és egyéb problémákat. A függőség sajnos sokaknál megjelenik az alkohol nélkül is. Programunk azok számára is nyitott, akik orvosi ajánlással érkeznek és szeretnének teljesen felszabadulni a pszochoaktív gyógyszerekkel való éléstől.

A játékszenvedély is egyre nagyobb teret hódít hazánk lakossága körében. Mára már sajnos generációs probléma is, mivel a legtöbb gyermek túl korán kerül okoseszközök közelébe. A videójáték-függőség egyértelmű addikció a felnőtt lakosság körében is, és online is lehet pénzt utalni, így vált az online szerencsejáték és sportfogadás vezető függőségi formájává. Mivel milliós nagyságrendű is lehet az egy adott nap során eljátszott pénz mennyisége, így a függőségek közül százalékos arányban a játékfüggők soraiban található a legtöbb öngyilkos. A szexfüggőség rejtőzködő betegség, de következményeit tekintve legalább olyan súlyos problémát takar, mint a szerfüggőségek. A virtuális tér kinyílásával a cybersex, vagyis pornó-függőség is pusztító károkat okozhat. A gyermekek átlaga 9 éves korban találkozik a pornóval, és a 15-17 éves korosztályban a napi/heti rendszerességű pornóhasználat közel 100%-os. A szexfüggőség bio-pszicho-szociális betegség, amely a testi-lelki és kapcsolati életre is drámai hatással van.

A munkamánia vagy munkaholizmus sokak szemében „jó” függőség, mert a társadalomra gyakorolt látható hatásai kedvezőbbnek tűnnek. Ugyanakkor elgondolkodtató, amit egy amerikai szakember írt erről: a tünetek hasonlóak lehetnek az alkoholizmuséhoz, és a gyermekek kockázata is hasonló lehet. Számos egyéb függőség is létezik, amelyekben külső kémiai anyag nem játszik szerepet, például a társfüggés vagy a játékszenvedély. Addiction treatment and rehabilitation our view on addiction alapján az alkoholfüggőség is drog-addikciók egy formája, amely alapvetően primer és krónikus betegség, és a gyógyulás hosszú távú folyamatként értelmezhető. A programunk ennek megfelelően differentiált szolgáltatásokat nyújt, hogy a függőségek minden formájával élő emberek egyénre szabott segítséget kapjanak.

Az ambuláns szolgáltatások keretében heti egyéni tanácsadás és napközbeni létszámát növelő foglalkozások állnak rendelkezésre. A 28 napos program a Minnesota-modellt követi, amely a Base Addictology Service keretében működik, és a felépülésre irányuló módszertani alapokat kínálja. Az intézményi kezelést lehetőség szerint kiegészítő, a hétköznapi élethez igazított, ambuláns formában értelmezzük. A felépülés érdekében fontos a korai beavatkozás és a társadalmi reintegráció, amelyet a család és a közösség támogatása segít elő.

kép a Minnesota-modell hazai bevezetéséről

Az anyagból kiderül, hogy minél korábban kér segítséget valaki, annál jobb az esély a hosszú távú felépülésre és a minőségi életre. A programok célja a józan életvitel megőrzése, a társadalomba és a családba való visszaépülés elősegítése, valamint a személyiség pozitív irányú megváltoztatása. A hazai adatokról szólva a becslések szerint 800.000 felett vannak az alkoholbetegek, és a rejtettség miatt sokszor csak a haladó stádiumban diagnosztizálják őket. A függőségek között a szexfüggőség és a játékfüggőség egyre nagyobb súlyt képviselnek, és a technológiai környezet növeli a kockázatokat. A Minnesota-modell hazai elterjedése és a korai ellátás hangsúlya hozzájárul a társadalmi stigma csökkentéséhez és a nyilvános példamutatáshoz is.

Fázis
Buli van! Problémafel nem merülése, kellemetlenségek kezdeti megjelenése
Baj van! Tolerancia növekedése, növekvő idő- és energiaigény a használathoz
Végem van! Folyamatos használat visszaesés nélkül, súlyos társadalmi problémák

Ha van leépülés, akkor van felépülés is. A Minnesota-modell és az ambuláns programok lehetővé teszik, hogy a hozzátartozók és a beteg otthoni/lakcsoportos környezetben is részt vegyen a gyógyulásban. A programok közé tartozik a szemléletváltás, a visszaesés megelőzése és a társadalmi reintegráció támogatása, amely hozzájárul a stigma csökkentéséhez és a korai felismeréshez.

tags: #kalocsa #alkohol #betegek