A 19. század második felétől Kőbánya a magyar sörgyártás központjává vált, ahol számos sörfőzde létesült és fejlődött. A terület földrajzi adottságai, különösen a mészkőüregek állandó hűvössége, ideális feltételeket teremtettek a sörgyártáshoz, amely akkoriban kisebb üzemekben zajlott. A hűvösen tartott sör frissességét jobban megőrizte, így a fogyasztók is a pincehideg sörhöz szoktak a meleg sör helyett.
A Sörgyárak Felemelkedése és a Dreher Dinastia
Az 1850-es évek elejére Kőbányán már megjelentek az első sörfőző üzemek. Több család is foglalkozott ezzel a mesterséggel, és a közeli Pest korcsmárosainak szállították a sört. 1850-ben a sörfőző családok megalakították a Kőbányai Serház Társaságot. Ezt követően sorra alakultak a nagyobb sörgyárak: 1854-ben kezdte meg működését a Baber-Kluzelmann serfőzde, 1855-ben a Kőbányai Részvényes Serfőzőház, 1862-ben pedig elindult a Dreher Antal-féle kőbányai serház. Az Első Magyar Részvényes Serfőző Társaság 1867-ben, a Kőbányai Polgári Serfőzde Rt. pedig 1892-ben kezdte meg termelését.
Az 1892-es filoxéra járvány, amely hosszabb időre kiesést okozott a bortermelésben, kedvező konjunktúrát teremtett a kőbányai sörgyártás számára, és virágzásnak indította azt. Ezzel párhuzamosan a gyártási folyamatok is átalakultak, megindult a nagyipari termelés az újabbnál újabb technológiák alkalmazásával. A hordókban tartott és szállított sörök forgalmazását fokozatosan felváltotta a palackozott sörök szállítása, amelyhez nagyszámú söröskocsit használtak. Egy apró, de fontos kiegészítő találmány volt a sörnyitó, amelynek feltalálása (kb. 1867) Sätzer József kőbányai sörgyáros és fejlesztőinek köszönhető.
A 19. század végén Kőbányán összesen 5 sörgyár működött. Ezek közül ifj. Dreher Antalé kezdett kiemelkedni, aki birodalomépítésbe fogott. Vásárlásokkal folyamatosan növelte területét, a föld alatt pedig egy 95.252 m²-es pincerendszerben folyt a malátázás, erjesztés és az ászkolás. A Dreher lovaskocsik Pest szerves részévé váltak, reggeltől estig szállították a hordókban a sört a vendéglőkbe és szállodákba. Söreik - Ászok, Király, Márciusi, Duplamárciusi, Korona és Bak - a legkeresettebbek voltak a piacon.
A századfordulóra a Dreher családnak már négy sörgyára volt Közép-Európában: Schwechat, Trieszt, Kőbánya és Michelob (ma Měcholupy). 1905-ben Dreher Antal három fiát bevonva, cégét családi részvénytársasággá szervezte, amely Dreher Antal Sörfőzdéi Rt. néven működött tovább. Elnöke Dreher Antal, igazgatói pedig Dreher Jenő és Dreher Tivadar lettek.
Ezzel párhuzamosan a budafoki Haggenmacher Sörgyár is betört Kőbányára, lerakatot létesített, majd telkeket vásárolt. 1907-ben Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. néven részvénytársasággá alakult, kőbányai gyára pedig 1912-ben indult meg.
Az Első Világháború és a Konszolidáció
Az első világháború jelentős károkat okozott mindhárom cég életében, a kőbányai sörváros termelése megbénult. A Monarchia széthullása piacvesztéssel járt, és a gazdasági válság súlyosan érintette a cégeket. A maradék piac megtartása érdekében 1923-ban a három cég, a Dreher konszernben egyesült. A kőbányai sörtermelés csak az 1930-as években indult újra a gyártástechnológia modernizálásával.
Az óriásvállalat Dreher-Maul néven csokoládégyárat, konyak- és likőrgyárat, tehenészetet és tejgazdaságot is létesített. A malátagyártás tovább folyt, elsősorban exportra. Az egyesülést Kőbányán csak a Polgári Serfőzde kerülte el. Ez a cég is vásárlásokkal növelte piaci erejét, 1917-ben bekebelezte a Soproni Serfőzdét, majd 1922-ben a Maglódi úti Szent István Tápszerműveket. Így jött létre a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek R.t.
Dreher Jenő legnagyobb sikere az volt, amikor 1933-ban megvásárolta a Részvény Serfőzde és a Haggenmacher Sörgyár összes részvényét, így azok végleg beolvadtak a Dreher gyárba. Az egyesült sörgyár neve ekkortól Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőző Rt. lett, és a magyar sörpiac 75%-át uralta.
A Szocializmus Kora és a Kőbányai Világos
A második világháború után, 1945 júniusában indult újra a sörgyártás Budapesten. Addigra a sörfogyasztás népszerűsége már roppant jelentős volt. A 19. században összességében folyamatosan növekedett, a filoxéra járvány pedig a 20. század elejére jelentősen megtizedelte a magyar szőlőültetvényeket. Bár a legfontosabb borvidékek megmenekültek, a városi lakosok egyre inkább a sör felé fordultak.
Szegény Dreher Jenőnek 1948-ban kellett aláírnia a Dreher Sörgyárak államosításáról szóló papírokat. Hamarosan megjelent a piacon a szocializmus legismertebb söre, a Kőbányai Világos. Európa-szerte szokás volt, hogy a gyárak városukról nevezik el "alapsörüket", így tett a Kőbányai Sörgyár (ma Dreher) is. A termelés azonban nem tudta tartani az iramot a keresletnövekedéssel, így az 1950-es és 1960-as években, főleg nyáron, rendszeres volt a sörhiány.
Az Index összeállítása szerint a '60-as évek legjobb sörének a "Soproni Ászokat" tartották, de népszerű volt a Pécsi Szalon és a Balatoni Világos is. Az ország keleti részében a Borsodi volt a legnépszerűbb, ez viszont nem jutott el a Dunántúlra.
Az 1959-től 1970-ig fennálló Magyar Országos Söripari Vállalat (MOSZI) lett a szocialista korszak központja kőbányai székhellyel. Több vidéki sörgyárat is hozzárendeltek. A gyár termelésében egyre növekedett a palackozott termékek aránya; 1959-ben itt állt munkába az első palackozó gépsor. A pasztőrözött sörök aránya az 1970-es évektől emelkedett. 1971-ben megalakították a Söripari Vállalatok Trösztjét, amelynek 1982-ig tagvállalata volt a kőbányai gyár is. 1982-ben a gyár önállóvá vált és megkezdődött a rekonstrukciója.
4 magyar, akit az apukája sem vesz a nevére
Az Újkor és a Dreher Sörgyárak Zrt.
A Kőbányai márkájú sört jelenleg kizárólag a Dreher Sörgyárak Zrt. gyártja. A gyár ma is a magyar sörgyártás egyik meghatározó szereplője. A gyár területén ma is folyik a sörgyártás, és a Dreher Sörgyárak Zrt. rendszeresen fogadja a látogatókat gyárlátogatások keretében.
A gyárlátogatások során bepillantást nyerhetünk a maláta sörré válásának folyamatába, megismerhetjük a hatalmas réz főzőüstöket, amelyek ma már inkább esztétikai szerepet töltenek be a korszerűsített gépek mellett. A 15 malátasiló és a 23 fermentációs tank a gyártelep legszembetűnőbb elemei kívülről is. A főzőház dekorációja, díszítése Zsolnay csempékkel, óriási csillárokkal és a rézüstökkel nosztalgikus hangulatot áraszt. A látogatók megkóstolhatják a malátateát, amely lényegében az erjesztés nélküli, alkoholmentes meleg főzet.
A gyárban a sörtörkölyt, vagyis a sörkészítésre már nem alkalmas, elhasznált malátát 99,7%-ban újrahasznosítják, takarmánynak használják, többek között disznók számára is. A Dreher gyár Európában egyedülálló módon nyitott kádas rendszerrel is erjeszt.
A gyártás egész évben folyik Kőbányán. Egy óra alatt 57 000 üveg, 15 000 2 literes műanyag palack, 300 50 literes hordó és 45 000 doboz sör készülhet el. Bár a sztenderd gyárlátogatási program nem tartalmazza a terület alatt húzódó mészkőpince megtekintését, a főépítész vezetésével lehetőség nyílik a 180 000 négyzetméteres pincébe is leereszkedni, ami ma, további pincékkel együtt, funkció nélkül áll Kőbánya alatt. A gyárban kialakított múzeumi részben Dreher-történelem várja az érdeklődőket, és a pultból a gyár néhány termékét meg is lehet kóstolni.
A Kőbányai márka, bár sokan "melós sörként" emlegetik, nagy múltú név a magyar sörgyártásban. Háromszor nyerte el a Monde Selection díjat, ami minőségi elismerés. Illatában kellemes sörillatot érezni, bőséges a buborék- és habképződés. Íze átlagos, kissé savanykás, de megvan benne az a kis egyediség, ami különlegessé teszi. Különféle kiszerelésekben kapható: üveg, doboz, valamint 2 literes PET-palack.
A Kőbányai Sörgyár 5. számú telephelye, amely egykor a Globus konzervgyár volt, ma is műemléki védelem alatt áll. A Mátyás királyt ábrázoló, négy méter átmérőjű medál a gyár egykori szimbóluma. Ez a helyszín ma M47 Vállalkozói Park néven funkcionál, és az ipari hangulatot kedvelők számára is vonzó lehet.