Édesapám - az anyakönyvek tanúsága szerint - Szászrégenben született 1845-ben. Apja - nagyapám - Kósch (így) János, régeni születésű (1805) régeni lakos, szíjgyártómester. Anyja - nagyanyám, nagyapám második felesége - ugyancsak szászrégeni születésű (1801) Miller Zsófia. Nagyapám apjáról - dédapámról - csak annyit tud az anyakönyv, hogy neve János és régeni lakos. De születési helyéről nem beszél. A hagyomány szerint ez a dédapám a szomszédos Unoka községben gyökeres földmíves Koósok (így) közül vándorolt ki és telepedett Régenbe, Mária Terézia vagy József császár idejében és szász famíliába házasodva utódai elszászosodtak.
Ez a hagyomány annál inkább valószínű, mert a régeni anyakönyv csupán erről az egyetlen Kósch famíliáról tud és az erdélyi szász nemzetterületen ezen kívül nem volt és nincsen más ilyen nevű szász család (mely ma már Régenből is kipusztult).
Kós Károly, eredeti nevén Kósch Károly (Temesvár, 1883. december 16. - Kolozsvár, 1977. augusztus 24.) magyar népies stílusú építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus. ÉletútjaKósch Károly szász származású négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Édesanyja Sidonia Sivet francia-osztrák származású volt. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével. 1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát.
Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916-1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának - románok általi - kifosztása után Kolozsvárra menekült. 1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt.
Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948-49-ben a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt. Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben (Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított.
1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatát kapta, majd 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával, 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az „Augusztus 23” érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki. Emlékezete az utókorban élő emberekben is erős: Kós Károly sétány Budapesten, Kós Károly tér Budapesten, emléktáblák Temesváron és Erdély-szerte.
Nevét országszerte több iskola viseli. A Wekerle-telep története közel áll Kós Károlyhoz, hiszen ő tervezte a főtéren kialakított közösségi teret és a tér keleti kapuját. A telep későbbi történetében a főteret a nevét viseli, és 2010-ben a parkot is felújították, egy évvel később a tér összes épülete műemléki státuszt kapott. A Wekerletelep ennek ellenére is a magyar népies stílus egyik legkiválóbb példája marad.
A századforduló Budapestre áramló kutatói, írói és művészei közül sokan a Wekerle-telep hangulatát és esztétikáját tanulmányozták. A főtéren található közösségi tér és a házak aránya, az utcák elrendezése mind az angol munkástelepek mintájára épült, miközben a telep egyedi karakterét Kós Károly és Tornallyay Zoltán adták meg.
- Wekerle története: Budapestre érkező lakók sorsa és fejlődése a századfordulón.
- Kós Károly tervezői hozzájárulása a telep arculatához és közösségi téréhez.
- A tér változásai: Fő tér, Szabadság tér, Petőfi tér nevei és a telep rekonstrukciója 1980-as évekig.
- A ma élő emlékek: emlékutak, emlékművek és a telep műemléki státusza a 21. században.
Fotó: Gali - Fortepan
Fotó: Wikipedia
A meseváros mesetere
A Wekerle építését két építész irányította: 1908 és 1913 között a magyar népies stílus legeredetibb alkotója, Kós Károly, majd később Tornallyay Zoltán vette át a helyét. Kós Károly 1913-ban visszatért Erdélybe, de előtte még elnyerte a Wekerletelep főterére kiírt pályázatot, így még azt is megtervezhette. Egészen pontosan a tér kialakításáért felelt, továbbá a keleti főkaput és két lakóházat is tervezett.
Az eredeti koncepció szerint a tér középponti helyszíne legyen a telep életének, egyfajta korabeli közösségi tér. Minden elemet előre megterveztek: a háztípusokat, a kapukat, az utcák elrendezését, sőt, hogy milyen növényekkel ültetik tele a téren a zöldterületet. A tér a telep központi része volt, a középső rész pedig egy hatalmas parkos területet rejtett.
Az 1980-as évek végén a főtér újra nevét kapta, és 1987-ben avatták fel Kós Károly szobrát a tér parkos részén. 2010-ben a park és a templom felújításra került, 2011-ben pedig a tér összes épülete műemléki státuszt kapott.
Wekerletelep | Alkotó idő
A Kós Károly tér ma a Budapesti kereskedelmi televíziózás történetének fontos helyszíne is. Az 1998-ban indult Barátok közt című napi sorozat vásznonként mutatta be a teret, ahol a nézők többször is láthatták a tér különböző arcaival együtt a történet alakjait. A sorozat azonban csak az egyik fele a telep összes történetének, amely a helyi közösség életére és kultúrájára is hatással volt.
Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek - úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.