A francia történelmi borvidékeken évszázadok óta használt zsebkésfajta a legendás laguiole típusú bicska, amely egy szépen ívelt pengéből, egy elrettenthetetlen dugóhúzóból és egy összetéveszthetetlenül franciás markolatból áll, tökéletes harmóniában megtestesülve. Számos gyártója van és nagyon sokféle minőségben áll rendelkezésre. Sok igen gyenge minőségű utánzat is létezik sajnos, úgyhogy vigyázzunk a vásárlásnál. Ez az olajfa markolatos, elegáns zsebkés a híres Laguiole en Aubrac családi manufaktúra kézi készítésű mesterműve, amely az egyik prémiumkategóriás termék a piacon, amit nem csak a borászok, hanem a borivók is örömmel és főleg gyakorta használnak.
A Laguiole Bicska Eredete és Fejlődése
Az első kést 1829-ben készítették el Laguiole-ban, egy kis hegyi falucskában - mely egy nagyon egyszerű, szinte dísztelen kés volt, amelyet a földeken dolgozó embereknek munkakésének szántak. Fontos megemlíteni, hogy Franciaországban két régióban gyártanak Laguiole késeket: az egyik a Laguiole-régió, amely az első Laguiole kések bölcsője; valamint a Thiers-régió, - amely a francia késgyártás fellegvára. Ezen a két régión belül is nagyon fontos elkülöníteni a kézi és a gépi gyártással dolgozó cégeket.
A Laguiole név és stílus mára nem csupán a hagyományos bicskát, hanem egyéb termékeket is jelent. Ugyanebben a klasszikus formában készülnek például fixpengés sztékkések, sőt, még étkészletek is, ahol a markolat formavilága a méhhel-léggyel együtt a villákon és a kanalakon is visszaköszön. A „melléktermékek” között azonban akad egy, amely nagyon komoly sikerré nőtte ki magát, és ez a Laguiole dugóhúzó, amelyet márkától függően Chateau Laguiole-nak (a név természetesen a Bordeaux-ban a borok elnevezésében dívó kastélynevekre utal) vagy Laguiole Sommelier-nek stb. hívnak.
A Laguiole név nem védett márka - sőt, nem is márka, hanem elnevezés. Ha annak idején nem mulasztják el levédetni, mára már akkor is lejárt volna. Az „ellenőrzött eredet” védjegy pedig csupán élelmiszeripari termékeknek dukál. Egyetlen cégnek sincs kizárólagos joga a név használatára, s mint fentebb láthattuk, már az is történelmi hagyománynak tekinthető, hogy a Laguiole-ok többségét nem is Laguiole-ban, hanem a „francia Solingenben”, Thiers-ben készítik. Persze utóbbi legalább nincs is olyan messze onnan, és szintén Franciaország, de ilyenformán bizony a kínai Laguiole sem hamisítvány, csak nem túl eredeti.
A magyarázat a kiejtésre: bármilyen furcsa is, a Laguiole-t helyesen úgy mondjuk, hogy lájol. Kis falucska neve ez Aveyron megyében, a Midi-Pyrénées régióban, azaz Párizs hosszúságában, de lenn délen, nem túl messze a Földközi-tengertől. Innen indul tehát hódító útjára a máig a település nevét viselő bicska. A Laguiole-ok megjelenése előtt a környékbelieknek már van egy jellegzetes késük, a Capuchadou (ejtsd: kapüsadu): egy egyszerű, fixpengés szerszám, kerek fanyélbe illesztett, árra hasonlatosan keskeny, hegyes pengével. Ezt váltja fel az 1820-as évek végétől a ma is ismert kinézetű Laguiole.
Aubrac Aveyron megyében egy kiterjedt fennsík, ahol egymástól elszigetelt tanyákon több család is lakik. Az elsőszülött fiúk télen Katalóniába járnak vendégmunkásként dolgozni, s innen a legtöbben zsebükben nem csak keresetükkel, hanem természetesen navajákkal (ejtsd: navaha) térnek vissza. Ezek a hagyományos spanyol kések ihletik meg a fiatal Pierre-Jean Calmels-t, aki - egyesítve a Capuchadou és a navaják stílusát és jó tulajdonságait - 1829-ben a legelső Laguiole-t készíti. A gyártást a XIX. század derekán helyi készítők, kovácsok biztosítják, s a felhasználók igényeit követve az egyszerű bicska fejlődni is kezd: 1840 körül megjelenik rajta az ár, majd 1880 körül a dugóhúzó.
Az ár fontos kiegészítő elem a jelentős szarvasmarha-állománnyal bíró Aubracban: a télen istállóban, száraz szénán élt tehenek a friss, kövér és nedves fű erjedésekor keletkező gázoktól felfúvódhatnak, és életüket ilyenkor az árral történő bendőlyukasztás mentheti meg. A század vége felé a dugóhúzó megjelenését pedig az magyarázza, hogy miközben a vendéglátásban általánossá válik a palackozott borok fogyasztása, jelentős számú helybéli fiatalember megy - Katalónia helyett ezúttal - Párizsba, hogy ott italárusként, pincérként dolgozzon, zsebükben persze az édes otthonnal is érzelmi kapcsot képező bicskával. Ez aztán a Laguiole országszerte ismertté és népszerűvé válásában is komoly tényező lesz: van-e jobb élő reklám, mint egy nagy dumás párizsi pincér? A századforduló a laguiole-i késkészítő műhelyek aranykorát jelenti, némelyik húsz segéddel dolgozik, országos kiállításokon nyernek díjakat.
A nem túl távoli francia késes központban, Thiers-ben (ejtsd: tjier) ekkor már modern gyártóeszközök is megjelennek, de Laguiole falva tartózkodik a technológiai újításoktól. Pedig a kés immár Aubrac-on kívül is masszívan hódít, a kereslet iránta egyre növekszik. Ezt a helyiek már nem tudják kielégíteni, gépekbe viszont még mindig nem fektetnek, így Thiers szép lassan átszippantja a Laguiole-kések mennyiségi gyártását.
A Laguiole en Aubrac Manufaktúra és a Kézműves Hagyományok
A Laguiole en Aubrac kizárólag kézi manufakturális körülmények között dolgozik. Az ő védjegyük a kések hátoldali rugóján díszítőelemként megjelenő méhecske és az ugyanitt hosszan végigfutó szimpla-, dupla- vagy triplasoros cirádás hátoldali rugódíszítés, amelyek mind-mind a mesteremberek szabadkézi munkáit dícsérik. A Laguiole en Aubrac márkát az általuk készített kések gyártási ideje is megkülönbözteti a tömegtermelésben gyártott, más Laguiole termékektől. Minden Laguiole en Aubrac kés egyedi remekmű. A kés acélját kézi kovácsolják és a formázást, beállítást is mesteremberek végzik, szintén kézzel.
Az egysoros hátoldali rugódíszítéses kések a gyártás folyamán 109, a kétsorosak 166, míg a háromsorosak 216 különböző gyártási lépcsőfokon haladnak át, amíg elkészülnek. A kések markolatán található még egy tradicionális, úgynevezett pásztor-kereszt motívum, amelyet a legtöbb Laguiole en Aubrac kés markolatán megtalálhatunk. A pásztor-kereszt a XIX. század vége felé jelent meg a kések markolatán és apró rézszegecsek adják ki a kereszt formát a bal panelen.
A kések eredetiségét a következőképpen tudjuk felismerni:
- tudjuk a pontos származási helyét
- a kés mellé járó eredetiségi igazoláson található garancia időtartamát ismerjük
- a kés gyártása során felhasznált minden anyag természetes eredetű
- a kések összeszerelése és befejezése is kézimunkával készült
A Laguiole en Aubrac kétféle acélt használ kései pengéihez:
- Hagyományos szénacél: Ennek előnyei a következők: könnyen élezhető, kitűnő éltartó tulajdonságokkal bír. Hátrányai: gyakran kell élezni, foltosodhat vagy rozsdásodhat, nagyon puha acél.
- 12C27 Sandwik rozsdamentes acél: Előnyei más acélokhoz képest: könnyen élezhető, kitűnő éltartó, sohasem rozsdásodik.
Az első Laguiole kések markolata szaruból vagy csontból készült, mert ezek az anyagok álltak rendelkezésre leginkább akkor. Ezek a természetes anyagok számos mintával és a természet formálta színnel örvendeztetnek meg bennünket, de fontos tudni, hogy például a szaru végéből, tetejéből készített markolat jóval minőségibb, értékesebb és keményebb anyag, egyedi mintázattal, mint a szaru közepéből (a puhább részéből) vett (préselt szaru) anyag. A Laguiole en Aubrac híres arról is, hogy nagyon sokféle, különleges, ritka fafajtával dolgozik, például a Franciaországban őshonos fafajtákkal - vadrózsa, akác, puszpáng, tölgy, kőris, magyal, vadcseresznye, tiszafa, dió, olajfa, alma, szilva, boróka; vagy az importált exotikus fafajtákkal: wenge, mutenja, St.Martin, Cayenne, teak, ébenfa, paliszander, pisztácia. Ma már a markolatok között is vannak divatosnak számító anyagok, ilyen például a mamut agyar vagy a csont.
A stilizált méh, amely a Laguiole rugóján található, mára a kés jelképévé vált, pedig használata csak az ötvenes évek óta vált általánossá. Nem is méh, hanem légy. Vagy mégis inkább méh? Igazából mindkettő, legalábbis hívják így is, úgy is. A legenda szerint Napóleon adományozta Laguiole városának a méh, mint jelkép használatának a jogát, méghozzá az innen származó katonák hősiességének elismeréseképpen. (A császári palástot díszítő minta a méh volt). Ez azonban tényleg csak legenda. A legrégebbi laguiole-okon nem is találunk se legyet, se méhecskét, a kések mai formája pedig a XIX. század második felében, tehát jóval Napóleon után alakul ki. Akkor sem kizárólag méh díszlett a rugó végén, hanem emberi arc, lóhere, Szent Jakab-kagyló (ez ma is viszonylag gyakori motívum, mert itt, az Aubrac-fennsíkon halad keresztül a Santiago de Compostelába vezető zarándokút, a Camino egyik fő útvonala, a Via Podiensis). Ez egyrészt azt is jelenti, hogy mindegy, hogy ott csak stilizált, sima fém háromszög, vagy mélyvésett, aranyozott kagyló van, a szakmában akkor is légynek (la mouche, ejtsd lá mus) hívják, másrészt pedig vannak további hagyományos, „legyes” francia kések: például az Yssingeaux vagy az Issoire.
A Laguiole en Aubrac márkát az általuk készített kések gyártási ideje is megkülönbözteti a tömegtermelésben gyártott, más Laguiole terméktől. Minden Laguiole en Aubrac kés egyedi remekmű. A kés acélját kézzel kovácsolják és a formázást, beállítást is mesteremberek végzik, szintén kézzel. Az egysoros hátoldali rugódíszítéses kések a gyártás folyamán 109, a kétsorosak 166, míg a háromsorosak 216 különböző gyártási lépcsőfokon haladnak át, amíg elkészülnek. A kések markolatán található még egy tradicionális, úgynevezett pásztor-kereszt motívum, amelyet a legtöbb Laguiole en Aubrac kés markolatán megtalálhatunk.
A Laguiole kések aranykorukat az 1980-as években „élték”, miután az 1920-as évektől kezdve népszerűségük csökkenő tendenciát mutatott a Thiers városában történő gyártási iparosításnak „köszönhetően”. Ekkor majdnem teljesen eltűnt a kézi manufaktúrában készült kések iparága, azonban négy mesterember Montézic városkában, nem messze Laguiole városától, összeállt, hogy a régi hagyományokat megőrizzék és ne hagyják teljesen iparosodni a Laguiole kések gyártását. Ezzel tértek vissza a kézi manufaktúrában készült Laguiole kések a piacra.
A Laguiole Szommelier Bicskák és Dugóhúzók
A hagyományos Laguiole en Aubrac kések már nemcsak a zsebkések funkcióját töltik be, hanem átvándoroltak az asztalra is, így a zsebkés modellek között gyakran találkozhatunk dugóhúzóval kiegészített modellekkel is, valamint a cég választékában ma már többfajta evőeszközkészlet, tálalóeszköz és kínálótál is szerepel.
A Château Laguiole 27 év alatt fogalommá vált a minőségre fogékony borkedvelők körében. A márka története a késgyártás fellegvárának számító francia Thiers nevéhez fűződik és az elmúlt két évben végrehajtott fejlesztések révén mind a termék, mind a márka megújult.
Az első Château Laguiole dugóhúzót 1993-ban készítette Guy Vialis és ez volt az első, kifejezetten borokat felszolgáló pincérek, sommelier-ek számára kifejlesztett Laguiole dugóhúzó a piacon. A Château Laguiole márkanév bevezetése óta a világ legjobb sommelier-inek kedvenc munkaeszköze és manapság a legtöbbet eladott csúcsminőségű bornyitó a Château Laguiole dugóhúzó. Guy Vialis 2016-ban bekövetkezett halála után a Chateau Laguiole márkát a LIGNEW vette át, azon belül is a tulajdonos, Sébastien Lézier közvetlen irányításával működő munkacsoport foglalkozik a márkával. A koncepciót felülvizsgálták és továbbfejlesztették a már eddig is hatékony francia dugóhúzó funkcióját. A leginkább figyelemre méltó új fejlesztések a termék szerkezetében rejlenek. A jelképpé vált méh immár kovácsolt formában került a dugóhúzó markolatára. A felhasznált anyag még erősebb lett, hogy a fokozott igénybevétel esetén is megakadályozzák a deformációt, a forma még letisztultabbá vált.
Chateau Laguiole Corkscrew - Olive Wood Video | Wineware
A Chateau Laguiole dugóhúzók teljes egészében Franciaországban készülnek és főleg kézzel gyártják egy újonnan felavatott műhelyben, Thiers-ben, a francia késgyártás fővárosában, amelyet 600 éves tapasztalata tett elismertté Franciaországban és a világon. A Château LAGUIOLE termékekre élethossz garanciát nyújt a gyártó.
Magyarországon a Vino Domus Kft. forgalmazza ezeket a termékeket. Ezzel a Laguiole dugóhúzóval az üvegek minden erőfeszítés nélkül kinyithatók. Elegáns kialakításának és a hozzá tartozó díszdoboznak köszönhetően ez az üvegnyitó ideális ajándékként szeretteinek vagy barátainak is.
A Laguiole professzionális dugóhúzó pótcsigával nemes kivitelben a bor szerelmeseinek. Nyissa ki az üvegeket minden erőfeszítés nélkül gyönyörű díszdobozban. Anyaga: rozsdamentes acél, műanyag, fa. Méretek: kb.
A Laguiole dugóhúzó állványkarral. Praktikus és megbízható, alumínium és fa fogantyúval ellátva. Kiváló minőségű anyagok, amelyek garantálják a palack nyakának tökéletes illeszkedését, lehetővé téve a kupakok könnyedén és elegánsan történő kihúzását. A Laguiole termékek modern és elegáns kialakításukkal lenyűgöznek. Ha ajándékötletet keres szeretteinek, megtalálta az ideális terméket! A Laguiole Style de Vie bor nyitására alkalmas dugóhúzó, egy praktikus fadobozba kerül eladásra a kényelmes tárolás érdekében. Gyönyörű ajándékot keres a pezsgő szerelmeseinek? A Laguiole Style de Vie márka egy luxus szablyával érkezik a nyitáshoz, elegáns fa díszdobozban. A Laguiole Style de Vie bor nyitására alkalmas dugóhúzó, egy praktikus fadobozba kerül eladásra a kényelmes tárolás érdekében.
A franciák irigylésre méltóan ragaszkodnak vidéki, kézműves, kisiparos hagyományaikhoz és minden ezekkel kapcsolatos terméket, szokást is szeretettel ápolgatnak és védenek. A kések terén ez azt jelenti, hogy a franciaországi palettán jelentős színt képviselnek az ún. regionális bicskák. Gyakorlatilag minden régiónak, vidéknek megvan a saját, történelmi hagyományokkal bíró bicskája, kése - ha pedig az idők folyamán véletlenül kihalt volna, akkor az utóbbi idők „tájkéses reneszánsza” már feltámasztotta. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a francia bicskák komoly része olyan nevekre hallgat, mint l’Alsacien, Dieppois, Nontron, Solognot, ami nálunk nagyjából úgy festene, mint Baranyai, Szegedi, Mezőségi, Sárközi (hehe)… De a legszebb, hogy ezeket sokan ismerik is, és ellentétben azzal, amit sok külföldi gondol, Franciaországban korántsem csak az Opinel „a” zsebkés.
A Laguiole nem olcsó bicska. Kézzel készül, markolatán a hagyományokhoz illően általában világos vagy fekete szarut, szép fákat, szarvasagancsot, de akár elefántcsontot is találunk. Gyakori a damasztpenge is. A penge háta és a rugó gyakran vésett vagy gilosozott, azaz reszelővel kialakított mintákkal díszített.
A Laguiole-ok itthon is egyre ismertebbek és népszerűbbek, magára valamit is adó kereskedő valószínűleg tart belőle. Hogy az már milyen: igényes kézi, vagy igénytelen, tömeggyártott, olcsó gépi modell (mindkettőt megtalálni üzleteinkben, a másodikat a Laguiole-gyártók csak „eldobhatónak” nevezik), azt különböző tényezők alapján már nektek kell eldöntenetek.
Az oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak.