Legenda Sörfőzde: A Sörforradalom Lelkes Kezdete és Kiábrándító Valósága

A Legenda Sörfőzde 2013 első felében robbant be a magyar sörpiacra, hat különböző stílusú sörrel indítva, ami már önmagában is figyelemreméltó volt. Ezt a tekintélyes kapacitásukkal párosítva érthetővé vált a kezdeti sikerük titka. Bombaként robbantak be a honi piacra, mindenki róluk cikkezett a hazai sörös médiában, és sokan úgy ünnepelték őket, mint akik vérfrissítést hoznak a sörforradalom világába. Azonban egy év sem telt el a Sörmanufaktúrában való bemutatkozásuk óta, és a világmegváltás elmaradt. Ahogy telt az idő, egyre többen fedezték fel, hogy a minőség hanyatlani kezdett. A problémák sokasodtak, néhány bérfőző a hibák miatt kénytelen volt bevonni a sörét a piacról, és egyre többen gondolták, hogy valami bűzlik a Legenda körül. Napjainkra szinte mindennapossá váltak a negatív vélemények a főzdéről, és szárnyra kapott egy pletyka a minden sörükben megjelenő egyenízről, amit az egyszerűség kedvéért most "Legendás" íznek nevezzünk.

Hogy tetten érjük ezt a bizonyos ízt, a kezdetekre visszautalva hat sörüket kóstoltunk meg, "akkor és most" megfontolásból. Három tesztelt darab még az indulókészletben is jelen volt, két sör bérfőzött volt, az utolsó pedig egy nemrég megjelent újdonság. A kiábrándultság enyhe kifejezés a kóstolás utáni állapotomra; valamiért azóta is belülről feszít a "miért" kérdés. A tesztalanyok közül egyértelműen a nemrég piacra dobott újdonság, a Bazooka volt a legjobb. A Legenda sem akart kimaradni a füstös sör hullámból (pl. 424, Pyromania), elkészítették ők is a maguk variációját. Egy jó adag rozsmalátával próbáltak egyéniséget csempészni az üvegekbe. A bambergi füstöltmaláta kellemes, bükkfafüstös jelleget kölcsönöz a sörnek, nem ormótlanul, inkább csak gyengéden kísérgetve az enyhén tejkaramelles illatokat. A korty kicsit csipkedős, picit zavaróan nagy buborékokkal, de szépen kerülnek elő a rozsos jegyek a száraz füstösség és a shortbread mellett.

A Pokerface Felemelkedése és Hanyatlása

A Pokerface volt a Legenda talán legnagyobb sikere, könnyedsége és virtuóz amerikai komlózása egyből magával ragadta az embert. Amikor a mostani kóstolásnál nekikezdtem, nem is akartam elhinni, hogy ugyanarról a sörről van szó. Az aroma egyértelműen gyengébb és egyszerűbb, durvább citromfüves jegyek dominálnak, valamint egy jódos, gyógyszeres felütés is megjelenik. Az ízéből már csak a komlózása emelhető ki egyértelmű pozitívumként: korrektül megjelennek a citrusos-gyantás-vágottfüves komlójegyek, a test azonban vékonyka, a selymes malátásság kifejezetten hiányzik, és utóízében ismét felbukkan az előbb már említett gyógyszeres keserűség és fertőtlenítőszeres jelleg. Nyomokban tartalmazza a régi Pokerface emlékét, de elég haloványan.

Ami innentől következett, abban egyszerre vegyül kétely, csodálkozás, értetlenkedés és düh. A maradék négy sör ugyanis, bármennyire is szeretném szépíteni, a kóstoló számára az ihatatlan kategóriába tartozott. Négy teljesen különböző stílus, egy állandóan jelen lévő hiba. A Six Fingers búzasörös jellegét szinte alig hordozza; aromájában leginkább egy egyszerű, bolti citromlére hasonlít, kevés nyers búzás felhanggal. A James Brown Ale már a palack megbontásakor rothadt fű és penész illatát árasztja magából, ami a pohárban csak még jobban kiteljesedik. Ízében ismét mindent eltakar a savanyúság és egy kis ecetesség, összehúzza a szájat; egyedül a pörköltmaláta képes velük felvenni a harcot, de így viszont az egész olyan kevéssé kiegyensúlyozott, mint Mr. A nem sokkal jobb a helyzet a Szmog esetében sem; a James Brownhoz hasonló rothadt füves, penészes, citromhéjas aroma ismét tarol. Itt a különbség csak annyi, hogy a pörköltmaláta helyett egy kevés füstös malátásság azért megjelenik, de amúgy az egész erőteljesen, tejsavasan savanyú. Érdemes lenne a bérfőzőnek is odafigyelni rá, mivel nem kifejezetten vet jó fényt rá egy ilyen sör.

A Mélypontok és a Remény Szikrája

A tesztelésnek az egyértelmű mélypontja azonban a Redefine - Cold Front volt, ami szintén bérfőzés eredménye. A pohárból taszító, erősen lábszagú, főtt zöldséges-karalábés aromák bújnak elő, olyan érzés, mintha egy komposztgödröt túrnánk fel. Nem mondanám, hogy sok kedvem volt ezután megkóstolni, de azért egy fél korty erejéig csak sikerült. Erősen savanykás íz, brokkoliaroma, ecetesség, tejsavasság. Ennyi és semmi több. Szájvizes öblítés erősen ajánlott az ilyesmi után.

A Legenda Sörfőzdének komolyan oda kellene figyelnie a higiéniára és valahogy a végére kellene járni a főzdét megmételyező fertőzésnek, mert ezért nem igazán lehet mást okolni. A közelmúltban komoly fejlesztések, fertőtlenítések kezdődtek, ami mutatja, hogy a hibát valószínűleg ők is észrevették. Ez jó, és ennek mind nagyon örülünk. Reméljük, hogy sikerrel járnak, és újult erővel tudnak majd visszatérni. Ettől függetlenül még mindig értetlenül állunk azelőtt, hogy miért kell ilyen gyatra minőségű söröket piacra dobni.

Egyéb Figyelemre Méltó Magyar Sörkísérletek

Hah, már július felén is túl vagyunk, és még meg sem írtam, mit iszunk a nyáron. Jó magyar sört, mert jó magyar sörből örvendetesen sok van. Amikor először kóstoltam a Kappitányt, május 25-én, még gyerek volt. Már akkor is szép sör volt, karakteres amerikai stílusú IPA (India Pale Ale, hidegen és melegen is komlózott, keserű, felső erjesztésű sör) volt, de az azóta eltelt másfél hónapban már felismerhető, egyedi sör lett belőle. A főző, Gólem - aki egy keceli konyhában főzi a sört, folyamatosan figyelve - célja az volt, hogy a jellemzően citrusos amerikai IPA ízvilág helyett egy könnyedebb, virágosabb sört főzzön. Ez sikerült is; a Kappitány jól azonosítható, könnyen kortyolható, de erős sör. Jó választás. Hol lehet hozzájutni?

Kővári "Csakajósör" Gergő különleges helyzetben van a magyar sörfőzők között. Nem ebből él. Így neki megadatik, hogy kompromisszummentes legyen. Csak azt adja ki a kezéből, amivel maradéktalanul elégedett. Eddig kizárólag IPA-ket gyártott Grabanc márkanév alatt. Most viszont egy lazább sörrel, egy American Pale Ale-lel állt elő, és milyen jól tette. Először a júniusi kánikulában kóstoltam, és egyből lecsúszott a korsó fele. "Ezt pont ilyen időre főzted" - mondtam neki, mire csak csendben bólintott. Hol lehet hozzájutni?

A német kisfőzdék kereskedőjeként ismertté vált Ganz utcai Sörmanufaktúra és a sörgerilla mozgalom árpádföldi élő legendája, Kovács "Olasz" József közös projektje a Legenda Főzde. A Jokerface pontos műfaji meghatározása: amerikai stílusú IPA. Inkább hűvös estékre vagy eszméletvesztéshez ajánlanám, mint szomjoltáshoz. Hol lehet hozzájutni? A Jokerface szelíd ikertestvére egy American Pale Ale, vagyis kevésbé komlózott, ráadásul csak 4,8 százalékos alkoholtartalmú, ezért még akár napon is fogyasztható. Hol lehet hozzájutni?

Ez a sör viszont már nem játék; két korsónál többet már csak saját felelősségükre fogyasszanak! Majdnem bor erősségű ital, kilenc százalékhoz közelítő alkohollal. A név sem tréfa, a NoHopLimitsből tényleg nem spórolták ki a komlót. Brutálisan keserű! Hol lehet hozzájutni? Kővári Gergő másik idei újítása a húsz (20!) féle komlóval főzött IPA, amit a főzdefesztre rakott össze. Addigra még nem volt teljesen kész, én jó egy héttel később próbáltam, addigra tökéletes lett. Húsz komlóból bármi kisülhetett volna, leginkább káoszra számítottam, ehhez képest nagyon harmonikus, elejétől a végéig egyben lévő sör lett. Hol lehet hozzájutni?

Na, ezt még nem kóstoltam - volt egy elég rossz kalandom a fóti legendával, a Keserű Mézzel, amiből ötszáz hektót félkészen dobott piacra a főzde -, de két igen művelt alkoholista, UP és Gazda Albert is esküsznek rá. Már amikor jó formában van. Mert a nyolcvanas évek nyolcnapos Kőbányaiját (vö.: Lóbányai Villámygyors) idézően egérízűvel is találkoztak már. De ha jó, akkor pont olyan, amilyennek a Köbányai Világosnak kéne illetve kellett volna lennie: messze nem olyan kifinomult és polgári, mint a csehek, de őszinte, rusztikus, vidéki. Albert szerint ez így van jól. Hol lehet hozzájutni?

Tárolási Körülmények és a Sörök Változékonysága

A legutóbbi Legenda Sörfőzdés cikk óta lassan egy hónap telt el. Világot megváltani nyilván nem lehet ennyi idő alatt. A főzde reakciója viszont abszolút pozitív volt. A kezdeti véleménykülönbségek után abban hamar megegyeztünk, hogy mindkettőnk célja a Legenda jobbá tétele, hiszen itt a sörforradalom egyik legfontosabb motorjáról van szó. A hibák forrását pedig meg kell találni. Pár hete jártam kint a főzdében és többször szóba került, hogy nem elég jó sört készíteni, fontos az is, hogy megfelelő körülmények között tárolják a boltok az üvegeket. Ekkor született meg a gondolat, hogy össze kellene kóstolni egy időben lepalackozott főzeteket más-más shopokból összeszedve. A lényeg, hogy kiderüljön, vajon van-e olyan hely, ahonnan jellemzően hibás sörök kerülnek ki.

Három sör lett kijelölve tesztalanynak: a Pokerface, a Jokerface és a Brutal Bitter. Ezekből mind szereztünk egy-egy üveggel összesen négy helyről: a főzde melletti Legenda Sörözőből, a Sörmanufaktúrából, a Kézműves Csemegéből és a Különleges Sörök Boltjából. A palackokat úgy próbáltuk összeválogatni, hogy minden esetben legyen legalább két olyan sör, amit ugyanazon a napon fejtettek le.

1. Legenda Sörfőzde (palackozás: 2014.03.05.): Diacetilre jellemző avas vaj és enyhe vágott füves illat száll fel a sörből. A komlóaroma háttérbe szorul, a pattogatott kukoricás jellegek uralkodnak. Meglepő módon az ízében nem hordozza ugyanezeket a jellemzőket. Egy malátásabb, tejkaramellesebb alapon már tisztességesebb komlózás bontakozik ki, de az érdekes, hogy a citrusos, virágos világ helyett a spenótos-földes, brit komlós utakat járja, ami egyáltalán nem volt a Pokerface jellemzője.
2. Sörmanufaktúra (palackozás: 2014.02.13.): Tükrösebb, tisztább, megnyerőbb sör bújik elő a palackból. Majd szétrobban a citrusos-hársfavirágos amerikai komló-illattól. A kortyérzet sokkal szárazabb, tisztább, az egész sokkal inkább szól a komlóról. A vékonyabb test teret enged a korianderzöldes, citromfüves jellegeknek, amik nagyon jó irányba terelik a sört. Utóíze virágos, jól eltalált keserűséggel, kellemes szárazsággal.
3. Kézműves Csemege (palackozva: 2014.03.05): Alapvetően az 1-es számú palackra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a vajas-pattogatott kukoricás érzet nincs meg benne.
4. Különleges Sörök Boltja (palackozva: 2014.03.05.): Hibás palack. Az aroma ecetes, enyhén fertőtlenítőszeres.

A tesztelés során más sörökkel is hasonló tapasztalatokat gyűjtöttünk:

• Jokerface:
  1. Legenda Sörfőzde (palackozva 2014.03.01.): Az aroma teljesen rendben van, bodzavirágos-trópusi gyümölcsös illatok adják a gerincet egy kevés fenyőgyantás utánérzéssel.
  2. Különleges Sörök Boltja (palackozva 2014.03.04.): Mikor már azt hittem, minden rendben van, ismét egy hibás palack került elő.
• Brutal Bitter:
  1. Legenda Sörfőzde (palackozva: 2014.02.21.): Intenzívebb fenyőgyantás, vajkaramellás és citrusos illatok az előtérben. A karamelles érzet a kortyban is jelen van, kevés édes malátásság mellett gyantás-vágott füves komlózás jelenik meg. Kicsit zavaró a háttérben meghúzódó, ázott citromhéjas és nedves füves jelleg, de nem uralkodik el a sörön.
  2. Kézműves Csemege (palackozva: 2014.02.21.): Az aroma egyértelműen gyengébb, diacetil jelenléte érezhető, a vajas jelleg rátelepszik az amerikai komlók illatára.
  3. Sörmanufaktúra (palackozva: 2014.03.03.): Az illat mintha teljesen elveszett volna, egy kevés karamelles jellegen kívül más nem nagyon érződik ki a pohárból.

A labdát egyelőre visszapasszolom a Legendának. A tesztből egy dolog tűnik ki egyértelműen: nem lehet egy eladóhelyet felelőssé tenni a hibás palackokért. Nemcsak magából a főzdéből, de még abból a Sörmanufaktúrából is érkezett problémás főzet, aminek tulajdonosai a Legenda társfőzői. A sörökre a legjellemzőbb talán a bizonytalanság. Látható, hogy ugyanabból a fejtésből teljesen jó és viszonylag rossz sörök is előkerülnek. Ez a hibák forrása szempontjából talán a palackozás felé tereli a gyanút. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a Legenda hajlandó volt szembenézni a helyzettel és partner volt abban, hogy elkezdjük felkutatni a problémák forrását.

tags: #legenda #sor #jokerface #ar