Miután röviden megismerkedtünk a sörfőzéshez használt alapanyagokkal, csapjunk a lovak közé és kezdjünk el sört főzni! A folyamat a következő: a roppantott malátát vízzel keverjük, melegítjük, a magokban fellelhető keményítőt enzimek segítségével cukorrá alakítjuk, az így keletkezett cefrét megszűrjük, forraljuk, komlózzuk és lehűtjük. Ezután a sörkészítés ugyanúgy folytatódik, mint azt a sűrítményeknél megismertük. A lehűtött sörlevet beoltjuk élesztővel és kezdődhet az erjedés.
Az eddig megismert eszközök továbbra is használhatóak, viszont szükségünk lesz egy nagyobb főzőedényre, hőmérőre, egy pontos konyha mérlegre, mérőedényekre, na és egy jó receptre. Ha magunk őröljük a malátát, akkor vásárolnunk kell egy maláta roppantót, és ha még nem tettük meg, tanácsos beszerezni egy fajsúlymérőt. Annak érdekében, hogy a cefrében az enzimfolyamatok könnyen végbemenjenek, felhasználás előtt a malátaszemeket aprítjuk, pontosabban szólva roppantjuk. Roppantáskor a magot két tárcsa, vagy henger között préseljük át, így a szemek összetörnek, de a héj többé-kevésbé egyben marad. Fontos, hogy a szemeket ne daráljuk, például kávédarálóval, ugyanis a mag héjára a cefre szűrés során nagy szükségünk lesz. Roppantáskor a hengerek közti távolság fontos tényező. Ha túl kicsi a távolság, akkor lisztes lesz a végeredmény, amely szűréskor dugulást okozhat, míg ha túl nagy darabokra esik szét a mag, akkor az enzimek nehezen férnek hozzá a keményítőhöz, vagyis rossz lesz a kihozatal. A gyárakban szitasorozat segítségével ellenőrzik a liszt és a dara arányát. A roppantás eszközigénye elég jelentős egy kezdő sörfőzőnek. Manapság a malátát áruló üzletek felajánlják, hogy megtörik nekünk a magokat, ezt bátran fogadjuk el. Mivel azonban a roppantott maláta csak pár hétig tárolható minőségromlás nélkül, ha csak nem lakunk a sörfőző bolt közelében, előbb, vagy utóbb célszerű beszerezni egy malátaroppantót.
A cefre a víz és a roppantott maláta elegye. A cefrézés során a roppantott malátaszemeket (egyéb gabonákat, malátákat, pelyheket) vízbe keverjük, majd melegíteni kezdjük. A melegítés során meghatározott hőmérsékleteken hosszabb-rövidebb ideig pihenőt tartunk annak érdekében, hogy a malátában lévő enzimek kifejthessék hatásukat. A cefrézés során a cél a magokban lévő keményítő cukorrá alakítása, a nem kívánt anyagok bontása, a maláta szín és ízanyagának kioldása. Cefrézés során fontos a maláta és a víz arányának helyes megválasztása. Az általános szabály az, hogy legalább kétszer, de legfeljebb négyszer akkora tömegű vizet használjunk, mint malátát. A gyakorlatban a legtöbben a középutat, a háromszoros mennyiséget választják.
Ismerkedjünk meg végre a már sokat emlegetett enzimekkel, amelyek - mint azt már tudjuk - a malátázás során keletkeznek. Mint a táblázatban látható, az egyes enzimeknek eltérő az optimális hőmérsékleti tartománya. Az enzimek pár fokkal az optimális tartományon kívül is dolgoznak, bár ilyenkor jóval kisebb hatásfokkal. Ezáltal bizonyos hőmérsékleti értékeken átfedések fordulnak elő, amikor is egyszerre több enzim is kifejti hatását. A cefrézés során az optimális hőmérsékletek figyelembe vétele alakulnak ki az úgynevezett pihenők, vagy más néven hőmérsékleti lépcsők, amikor is a cefrét az adott enzim(ek)nek megfelelő hőmérsékleten tartjuk bizonyos ideig. Törekedjünk arra, hogy a pihenők hőmérsékletét ± 1-2 °C-on belül tartsuk. Fehérje pihenő kb. 50°C 10-30 percig: A fehérje pihenő alatt a proteináz és peptidáz nevű enzim fejti ki hatását. A fehérje bontó enzimek a malátában fellelhető nagyméretű fehérjéket kisebb, vízoldható egységekre aprítják, majd azokat tovább bontják alkotórészeikre. A sör habjának tartósságát, a szénsav-kötő képességét és teltízűségét a fehérjék megfelelő mértékű bontásával befolyásolhatjuk, ahol a hangsúly a “megfelelő mértéken” van. Nem célunk tehát a fehérjék tökéletes bontása, hanem az, hogy a kis és a nagy molekulasúlyú bontási termékek egyaránt legyenek a sörben. A túlzott fehérjebontás tehát ellenkező eredményre vezet, mint azt szeretnénk. Ilyenkor sörünk habja vékony, gyorsan összeesik, a sör íze pedig vizes lesz. A fehérjék bontásának pontos mértékét azonban nem egyszerű meghatározni. A fehérje pihenő ezért megosztja a házi sörfőzőket. Ehhez tudni kell, hogy az árpában található fehérjék egy része, már a malátázás alatt bontásra kerül. A Magyarországon is beszerezhető Weyermann maláták esetében például ipari környezetben nem tartanak fehérje pihenőt, viszont a cég tájékoztatása alapján az otthoni sörfőzőknek javasolják. Amennyiben a pótanyag több mint negyede nem malátázott gabona (pl. nyers árpa búza, rozs. stb.), feltétlenül szükség van a fehérje pihenőre.
Béta-amiláz pihenő kb. 63°C 30-90 percig: A béta-amiláz (cukrosító enzim) végzi a keményítő erjeszthető cukorrá való alakítását. Alfa-amiláz pihenő kb. 72°C 15-30 percig: Az alfa-amiláz (dextrinogén enzim) véletlenszerűen hasítja a keményítő ágakat. A béta-amilázzal ellentétben nem csak a „szélső hajtásokról” emeli le a malátacukrot, hanem működése közben átmenetileg nagy ágak, magasabb szénláncú, a sörélesztő által nem erjeszthető, összetett cukrok (dextrin) is keletkeznek. Dekokciós eljárás: A dekokció (magyarul főzés) hagyományos német cefrézési technika, melyet elsősorban gyárakban alkalmaznak. Az eljárás lényege, hogy a cefrézés nem fűthető edényben történik, hanem egy hőszigetelt kádban. A kádból a bekevert cefre egy részét a benne lévő malátával együtt különvesszük egy kisebb edénybe, felforraljuk, majd a cefréző kádba visszaöntjük, és ezzel megemeljük az egész cefre hőmérsékletét így érve el a soron következő hőmérsékleti pihenőt. Bár a különvett és felforralt cefrében az enzimek elpusztulnak, a maradékban maradni fog annyi enzim, ami a keményítőbontást elvégzi. Házi körülmények között ez a módszer lényegesen bonyolultabb, mintha a hőmérőt figyelve az egész cefrét melegítenénk, viszont elmondható, hogy malátásabb, gazdagabb ízvilágú sört eredményezhet. Azt ajánljuk, hogy ne ezzel a módszerrel kezdjünk, viszont a későbbiekben, főleg láger sörök esetén érdemes vele kísérletezni.Ősi infúziós eljárás: A sörfőzés legrégebbi eljárása, ami egyszerűsége miatt sikerrel használható a házi sörfőző gyakorlatban is. A cefrézés ugyanúgy, minta dekokciós eljárásnál, egy hőszigetelt edényben történik, ami lehet egy nagy méretű hűtőtáska. Végezzünk jódpróbát. Ennél az eljárásnál a melegítés hosszabb-rövidebb ideig történik, majd a cefre lehűtése következik. Emelkedő hőmérsékletű eljárás: A házi sörfőzők és a kisüzemek kedvelt eljárása. Ennél a módszernél, egy fűthető cefréző üstben, házi körülmények között fazékban, hőmérsékleti pihenők közbeiktatásával folyamatosan emeljük a hőmérsékletet. Az ideális az, ha a melegítési fázisban percenként 1°C-t emelkedik a cefre hőmérséklete. Kevergessük gyakran, hogy ne égjen le az alja. Keverjük össze a malátát 40°C hőmérsékletű vízzel. Végezzük el jódpróbát. Ha negatív, akkor melegítsük 76-78°C-ra. Leszálló hőmérsékletű eljárás: 63-70°C között az alfa- és béta-amiláznak még mindkettő működik. Ez az alapja ennek a főleg Angliában népszerű egylépéses eljárásnak. Miután számolnunk kell azzal, hogy a maláta néhány fokot le fogja hűteni a cefrét, a bekeverésnél a víz hőmérséklete legyen 70°C-75°C. Ennél az eljárásnál a fehérje pihenő természetesen nem jön szóba, tehát csak jól feltárt maláta használható. A cefrézési idő nincs pontosan megszabva. Jódpróba: Lényeges dolog, hogy a cefrézés végére ne maradjon keményítő a cefrében, ezért minden cefrézés az elcukrosodásig tart. Sörfőző boltból, vagy gyógyszertárból szerezzünk be jódoldatot. A szokásosan kapható 50 ml-es üvegcse normál használat mellett egy évig is elég lehet. A cefrézés végén, a jódpróbahoz vegyünk ki néhány csepp sörlevet egy tiszta fehér tányérra, csöppentsünk mellé egy csepp jódoldatot, majd óvatosan keverjük össze. Kezdő sörfőzőként érdemes elvégezni a tesztet a cefrézés elején is, hogy lássuk milyen az, amikor a jód keményítőt mutat ki. Ha keményítő van jelen, akkor a jóddal színes reakciót ad. A reakció eleinte sötétkék (ez a gyakorlatban feketének látszik), ami a keményítőbontás előrehaladtával vöröses barnás színre változik. Ilyenkor az alfa-amiláz pihenőt tovább kell folytatni addig, amíg a jódpróba teljesen negatív lesz. A jód veszélyes anyag, kerüljük el, hogy a cefrébe jusson!
Infúziós cefrézéshez nagyméretű fazékra van szükségünk, és azt is el kell döntenünk, hogy mivel fűtjük. A méret természetesen attól függ, mennyi sört szeretnénk egyszerre lefőzni. Háromszoros cefréző vízmennyiséggel számítva, a kényelmes munkához célszerű 25 literes edényt használni. Az edény anyaga is fontos tényező, az ideális a rozsdamentes acél, de a jóval olcsóbb zománcos fazék is megteszi. Ha nem engedhetünk meg magunknak nagyobb kiadást, egy 15 literes fazékkal már nekiállhatunk. Akik nagyobb mennyiséget főznek, azok közül sokan használnak levágott tetejű 50 literes söröshordót. Házi keretek között főzetenként 20 liter palackozott végtermék az optimális mennyiség, ehhez méretezzük a többi edényeinket, eszközeinket. Ezek az eszközök még viszonylag elfogadható áron kaphatók. Nem utolsó szempont, hogy 20 liter sör mindig nagyon kevés, ha jól sikerül, de nagyon sok, ha véletlenül ki kell önteni. Ez a méret sok egymás utáni próbára ad lehetőséget, gyorsabb fejlődésre ösztökélve minket. Fűtés szempontjából a leghatékonyabb a gázpalackkal üzemeltetett gázzsámoly. Ha a lakásban főzünk, vagy olyan helyen, ahol a gázpalack nem használható, akkor érdemes valamilyen elektromos fűtést alkalmaznunk. Ne felejtsük el, hogy a cefrézést követően, a komlóval majd forralni kell a sörlét, és konyhai körülmények között 30 liter már csak nagyon nehezen tartható forrásban. Jó választásnak tűnnek az elektromos befőző edények, ezek közül a 28-30 literes, dupla falú, állítható hőmérsékletű típusokat keressünk. Ha a dekokciós, vagy a leszálló infúziós eljárást alkalmazzuk, akkor jó megoldás, hogy hűtőtáskában végezzük a cefrézést. Ismerjük meg a felszerelésünket! Ha lehet, használjunk indukciós főzőlapot. Hagyományos villanytűzhelynél a fűtés lekapcsolása után a főzőlap még lead annyi meleget, hogy pár fokot emelkedik a cefre hőmérséklete. Ha a jódpróba negatív - szakszóval „jódnormál” -, akkor a cefrézéssel készen vagyunk, következhet a szűrés és a máslás. A szűrés előtt a cefrét melegítsük fel a 76-77°C körüli tartományba. Ez két célt szolgál: egyrészt megszünteti az enzimaktivitást, így az eddig kialakított cukorprofil nem változik meg a későbbiekben, másrészt hatékonyabb lesz a szűrés. A túl hideg cefre bedugulhat. A melegítéskor óvatosan járjunk el, 80°C felett ugyanis a maláta héjából kellemetlen ízű, kesernyés anyag oldódik ki. A cefre szűrésére többféle eszköz és módszer is létezik, ám az elv majdnem mindegyiknél ugyanolyan. A szűrés nem az alkalmazott szűrőelem végzi, hanem a cefre aljára leülepedett gabonaréteg tisztítja meg a rajta lassan keresztülfolyó sörlevet. A szűrőpogácsa vastagsága, tömörsége és összetétele jelentős. A szűrőpogácsa 10 cm körüli magassága még elfogadható, de az ennél vékonyabb réteg már nem szűr hatásosan, 25 cm felett pedig a réteg súlya miatt tömörödés, dugulás alakulhat ki. A gabonaágy tömörsége főleg a maláta roppantásától függ, mert a kellően laza szerkezethez szükségünk van a maláta héjára. Körültekintően kell eljárnunk abban az esetben, ha olyan pótanyagot használunk cefrézéskor, melynek nincsen héja. Ha a törköly több mint 40%-ban tartalmaz ilyen anyagot, akkor szűrhetetlenné válhat a cefre. Gabona szakboltokban időnként árulnak rizshéjat, amit ha szűrés előtt belekeverünk a cefrébe, akkor jól használhatjuk a nehezen szűrhető cefréhez. A máslóvizet, ugyanúgy, mint szűrés előtt a cefrét, legfeljebb 80°C -ra melegítsük. A máslóhoz körülbelül a cefrézéssel megegyező mennyiségű vizet használunk. Ez lehet kicsit több, vagy kicsit kevesebb attól függően, hogy milyen volt a cefrében a maláta víz aránya. Amikor a készülő sör mennyiségét tervezzük, akkor számítsunk arra, hogy a szűrés után nem kapunk annyi sörlevet amennyit a cefréző vízzel és a másolóvízzel bevittünk. Mind a sörlevet, mind a máslóvizet lassan, egyenletesen engedjük keresztül a szűrőpogácsán, ügyelve arra, hogy ne alakuljanak ki repedések, járatok. Máslás során az a cél, hogy a törköly minden pontját egyenlően mossuk át, ellenkező esetben lesznek olyan részek ahol a máslás végezttel is sok cukor marad, tehát kevesebb, vagy hígabb sörünk lesz a végén, mint amennyit a felhasznált alapanyagokból kinyerhetnénk. A szűrés helyes sebessége kb. 1 liter/perc. zavaros lesz, vagy eltömődik a szűrőlemez. Figyeljünk rá, hogy magas hőmérsékleten a sörlé könnyen oxidálódhat, ami rossz mellékízeket eredményezhet, ezért amikor a sörlé 40°C felett van, amennyire lehet, minél kevesebbet érintkezzen a levegővel. Szerencsés esetben a cefréző edényünk fenekébe van építve a szűrő. Ekkor nincs más dolgunk, mind felkeverni és megvárni, míg leülepszik. Amennyiben külön edényt használunk a szűréshez, a cefréző edényből óvatosan merjük át a cefrét a szűrőedénybe és várjunk 10-15 percet. Ezután óvatosan nyissuk meg a csapot a szűrőedényen, és a csőből kifolyó sörlevet fogjuk fel egy kisebb edényben. Látni fogjuk, hogy a lecsorgó sörlé eleinte még zavaros lesz, hiszen ez a folyadék még azelőtt ment át a szűrőlemezen, mielőtt a törkölyből kialakult volna a szűrőpogácsa. Ha az edény egész fenekét beborító szűrőlemezt használunk, akkor jó megoldás, hogy forró vízzel feltöltjük a szűrőlemez alatti részt még azelőtt, hogy a cefrét rámernénk. A zavaros első egy-két litert óvatosan öntsük vissza a cefre tetejére. A visszaöntést az edény fala mellett végezzük, hogy ne keverjük fel a szűrőréteget. Ha a szűrés vagy a máslás során dugulás lép fel, ne ijedjünk meg! A hagyományos, úgynevezett száraz törköly módszer szerint teljesen leengedjük a sörlevet, a száraz törkölyt felöntjük a máslóvízzel, alaposan összekeverjük, és a cefre szűrésénél leírt módszerrel leengedjük. A máslás során lecsorgó sörlé természetesen hígabb lesz, mint az első szűrlet volt, de általában a két leeresztést egy edényben fogjuk fel és a sörlé sűrűséget együtt mérjük. A száraz törköly módszer kedvez a kihozatalnak, azonban a törköly levegővel érintkezik. Folyamatos szűrés esetén nem engedjük le teljesen a sörlevet, hanem a törköly fölött mindig hagyunk 2-3 cm folyadékot, és a máslóvizet folyamatosan pótoljuk. Ennél a módszernél a szűrés és a máslás nem válik el élesen egymástól. A máslás végét a kifolyó sörlé sűrűségének mérésével határozzuk meg, ami ne legyen kevesebb, mint 1,010. Gyakorlott sörfőzőknek egyértelműen ezt a módszert javasoljuk. Bármelyik módszert választjuk, az alkalmazott edények, alapanyagainak minősége döntő. Ha eddig voltak valami szándékcsökevényeink arról, hogy szívesen kipróbálnánk az otthoni sörfőzést, talán ideje nekilátni! Nem kell más, mint erős akarat, idő, türelem és egy csomó pénz.
tags: #lehet #gaztuzhelyen #sort #fozni