Csak a hirtelen elénk bukkanó víztoronyról tudjuk, jó helyen járunk, közel a Heineken martfűi gyára. A környéken nagy a csend, olyan hideg van, hogy a leheletünk is látszik. Még a nyolcvanas években álmodtak ide gyárat, fénykorában a térség egyik legnagyobb foglalkoztatója volt, több száz ember dolgozott itt. Mára mindössze húszan maradtak, év végén ők is állás nélkül maradnak, a gyár bezár. Induláshoz melegíti a motort a munkásjárat vezetője, most van a műszakváltás, mindjárt jönnek a dolgozók, nem szeretné, ha hideg buszra ülnének.
A sofőr a környék valamennyi gyáránál megáll, és felveszi azokat, akik már végeztek a munkával. Innen egy ideje egy-két embernél többet nem kell elvinnie, „nem tudom, most jön-e valaki” - kiáltja le a buszról, ő sem szívesen lép ki a téli hidegbe. Targoncások, raktárosok, adminisztrátorok dolgoznak még bent, úgy nevezik magukat, ők a Feláldozhatók. Azért lett ez a csoport neve, mert úgy gondolják, őket áldozták fel azért, hogy a Heineken soproni gyára megmaradhasson.
A Heineken Hungária Zrt. október közepén jelentette be, hogy bezár a martfűi gyár, mert Sopronban bővítik logisztikai kapacitásukat, ezért az itteni telepre már nem lesz szükségük. Korábban csak a sörgyártást szervezték egy központba, most már a raktár is Sopronban lesz. Úgy számolnak, hogy a döntéssel az eddigi 250 helyett 290 embernek adnak majd munkát, és éves szinten mintegy 400 ezer hektoliterrel több sört tudnak gyártani.
„Sejtettük, hogy valamit akarnak, három műszak helyett előbb kettő, majd egy lett” - hadarja a hajdani gyár parkolójában egy fiatal férfi. Kilenc éve dolgozik itt, egyelőre nem tudja, januártól hol folytatja. „Az biztos, hogy Sopronba nem megyek, itt van a családom.”
Néhányan éltek a lehetőséggel, elfogadták a Heineken ajánlatát és támogatását, a Martfűtől 340 kilométerre lévő soproni telephelyen dolgoznak tovább. „Az más világ” - legyint egy idősebb férfi, fázósan húzza össze magán a kabátot. Azt meséli, „aki innen korábban Sopronba ment, azt vagy a város, vagy a cég dobta ki”. Még neki sincs munkája, azt sem tudja, meddig van itt rá szükség. 18 éve dolgozik a gyárban, „október 3-án szóltak, hogy ennyi volt” - emlékszik vissza, és állítja, amikor leszerelték a gépeket, és bejelentették, hogy sörgyár helyett logisztikai központ lesz, ő már tudta, hogy „kamu az egész”.
Hiába volt a „levegőben” az esetleges bezárás, sokakat meglepett a döntés. „Aszfaltoztuk a göngyölegplaccot, körforgalmat építettünk, az utolsó pillanatig volt itt pénz mindenre” - mondja sietve egy harmadik férfi, majd mutatja, nézzem, „amíg a szem ellát, addig lehetett volna terjeszkedni”. „Nekünk mindig azt mondták, logisztikailag a legjobb helyen vagyunk” - veszi át a szót a kollégája. Szerinte Martfűn hatékonyabb és olcsóbb volt a termelés a soproninál, ráadásul munkaerőhiánnyal sem küzdöttek soha.
Puskával kellett elzavarni az embereket, úgy szerettek itt dolgozni- állítják egybehangzóan. Kerestük a Heineken Magyarországot, interjút nem készíthettünk, egy közleményt kaptunk. Ebben is azt írták, hogy „a közelmúlt fejlesztéseinek köszönhetően megnövekedett gyártókapacitást immár a helyi raktári bázis is ki tudja szolgálni. A soproni fejlesztést a gyártás rugalmasságának biztosítása, és energiatakarékossági szempontok is indokolják.” A dolgozóknak segítséget és soproni munkalehetőséget ajánlottak, állásbörzéket szerveztek.
Visszaütött a vörös csillag- intézi el röviden egy helybeli, amikor arról kérdezem, miért zár be a sörgyár a városban. Semjén Zsolt és Lázár János jegyzi azt a lex Heinekennel elhíresült törvényjavaslatot, amely az önkényuralmi jelképek, így a vörös csillag kereskedelmi célú hasznosítását tiltaná. Az elképzelésre az Európai Bizottság is rábólintott, a parlament még nem szavazott róla.
A győri ítélőtábla a keresetet jogerősen is elutasította, azzal, hogy a Heineken az ötágú vörös csillagot már 1899 óta használja, régebben, mint ahogyan az önkényuralmi jelképként ismertté válhatott volna. Ezért kapták fel sokan a fejüket a városban, amikor híre ment, hogy a Heineken leépíti a martfűi gyárat, és a teljes magyarországi termelést átteszi a vállalat soproni központjába. Hogy a világcég elleni kormányzati hadjárat valóban összefügg-e a gyárbezárással, csak a menedzsment tudná megmondani.
A kérdés jogos, de nem lehet rá válaszolni- feleli a hvg.hu-nak a kisváros független polgármestere, Papp Antal. „Hogy a háttérben milyen játékok vannak, arról én nem tudhatok” - állítja. Mindenesetre meglepődött az októberi, gyárbezárásról szóló bejelentésen, „arról volt szó, hogy logisztikai központként fogják üzemeltetni”. Úgy érzi, az önkormányzat minden tőle telhetőt megtett, hogy megmaradjon a gyár, „lobbiztunk, aláírást gyűjtöttünk”. Az íveken ez szerepelt: „Egyetértek azzal, hogy Martfű város gazdasági stabilitásának fenntartása érdekében Martfű Város Önkormányzata segítséget kérjen Magyarország Kormányától a Heineken Hungária Zrt. Martfűi Sörgyárával kapcsolatosan kialakult helyzet kezelésére és annak megoldására!”. Háromezernél is több aláírás jött össze, még a térség fideszes országgyűlési képviselője, Boldog István is aláírta az ívet, ami azért különösen érdekes, mert korábban még bojkottálta a Heineken termékeit. Az aláírásokat Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldték azzal a levéllel együtt, amelyben a polgármester javaslatokat tett a helyzet rendezésére.
Három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel: a cég folytatja a termelést, az állam átveszi a martfűi gyárat, amiből nemzeti sörgyárat csinál, vagy támogatást ad az önkormányzatnak ipari park létrehozására. Dr. Papp Antal szerint kaptak választ, igaz, nem Orbán Viktortól, a Miniszterelnökség egyik munkatársa írt a kormány nevében, „támogatásukról biztosítottak bennünket” - neveti el magát. Szerinte egy nemzeti gyár „jól hangzott volna”. Úgy képzelte, hogy kurucként viselkedik, és fityiszt mutat: éppen annak a Csíki sörnek a gyártását hozza Martfűre, amely miatt a kormány hadjáratot indított a Heineken ellen.
Gond volt az is, hogy a jövedékiadó-törvény tavaly júliusban úgy változott, hogy a Heineken nem kapta meg azt a kedvezményt, amit szeretett volna. A hvg.hu úgy értesült, hogy a cég kikötötte, csak akkor lesz fejlesztés a martfűi gyárban, ha csökken a jövedéki adó. „Gyümölcsfeldolgozót szerettek volna, almaboralapú cidergyártásban gondolkoztak” - erősíti meg a polgármester az értesülést.
Az önkormányzat közben versenyt fut az idővel. Az üzem bezárásával ugyanis csaknem 100 millió forinttal kevesebb bevétele lesz. A polgármester szerint a város működőképessége kerülhet veszélybe. „A következő év katasztrófális lesz”, miközben elveszítik eddigi iparűzési adóbevételük húsz százalékát, feladatfinanszírozásra sem kapnak állami támogatást, 20 millió forint szolidaritási adót viszont ki kell fizetniük, és hozzá kell nyúlniuk a fejlesztésekre félretett pénzükhöz.
Martfűn a közeljövőben egészen biztosan nem újítják fel a már meglévő bérlakásokat, és nem alakítanak ki újabbakat, ahogyan idősek otthona sem épül. Ezekre több százmillió forintot gazdálkodtak ki az elmúlt években. Sokan járnak szolnoki gyárakba, Kecskemétre, a Mercedeshez, esetleg a Szentkirályi Ásványvízhez. Az önkormányzat sem számít már nagy foglalkoztatónak, a korábbi ötödére esett vissza az alkalmazottai száma, ötszáznegyven helyett alig százan dolgoznak a városi cégeknél.
A martfűi gyár előtt megállt az idő, a tábla is kint maradt: Üdvözlünk. Fütyülés dallama hallatszik, „Ott fogsz majd sírni”, teherautó kanyarodik a távolból, és elindul a munkásjárat. Ha Magyarországon megkérdezzük a középkorú és az idősebb korosztályt, hogy mi jut eszébe Martfűről, szinte biztos, hogy a többség azonnal rávágja, hogy Tisza cipő. Azonban azt már kevesen tudják, hogy a település fellendülése, az akkor már világhírű Bata cég egyik idetelepített cipőgyárának köszönhető. A nagyüzem a rendszerváltás után hamarosan tönkrement, de két világmárkás lábbelit gyártó cég működteti kisebb üzemeit, és ide épült fel a Heineken Sörgyár második hazai gyára, valamint itt székel a főként napraforgó olajat előállító Bunge Zrt. Felépült továbbá a Tisza partján egy nagyszerű termálvízzel rendelkező hotel a Martfű Termál SPA.
A településen lévő Heineken Sörgyárak Zrt. pedig 30 éves fennállását ünnepli a program keretében s még sörsátrakat is állítanak, felelevenítve a régi hagyományt. A rendezvényhez természetesen a város nagy cégei is hozzájárulnak anyagilag, és szervezésben egyaránt. - Mi is bekapcsolódunk az országos fesztiválok sorába, ám a miénk két vonatkozásban is rendhagyó. - Rögös utat futottunk be, hiszen az első évben önkormányzati támogatással, a következő két évben kis támogatással kellett megrendeznünk a fesztivált, óriási anyagi áldozatokat vállalva, de megtartva azt az alapelvet, hogy a kultúra legyen ingyenes, belépőjegy nélkül lehessen élvezni a valódi értékeket képviselő kultúrát.
Most már valóban martfűi a fesztivál, hiszen az anyagi áldozatot alapvetően az önkormányzat hozza, és a szervezést is magukra vállalták. A gazdag kínálatban elsőként Antal László helybéli festő kiállítását nyitják meg a Művelődési Központban. Az intézmény földszintjén állandó tárlat is megtekinthető, amely a több mint hatezer fős település fellendülését a múlt század elején beindító s világszerte ismert Bata Cipőgyár helybéli telepének a történetét mutatja be. Dr. Ad de Joode holland orgonaművész a Szent Tamás-templomban tart hangversenyt. A koncertek sorából kiemelkedik a Szolnoki Szinfónikus Zenekar fellépése és biztos, hogy nagy tömegeket vonz a Republic Együttes fellépése.
Biztos nagy élmény lesz a srácok részére tervezett „Bátorságpróba”, amelynek keretében sport, ügyesség és öko programok várják a résztvevőket. Az augusztus 20-ai események kiemelkedő látványosságát a Termál SPA Vizi Színpadán tekinthetik meg az érdeklődők. Fellép majd a Magyar Állami Népi Együttes a Naplegenda című előadásával. Napközben pedig a vízparton kirakodóvásár, gyermekjátékok és íjászat várja a népeket.
A természet és a nyugalom az, ami a kisváros lakóit megtartja, s a látogatókat idevonzza. Kellemes séták tehetők a település főutcáját szegélyező gesztenyefák árnyékában. A bungalókkal is rendelkező termál hotel igazgatója elárulta, hogy tervei között szerepel a Tisza parti halászcsárda kialakítása, valamint közös összefogással a part menti sétány rendezése. Elárulta azt is, hogy a gyógyfürdőjüknek köszönhetően hamarosan megkapja a helység a fürdőváros cím használatának lehetőségét 14.-ként hazánkban. Tomasovszky László ügyvezető örömmel számolt be továbbá a jó hírről, melynek megvalósítása a fürdőberuházás elindítása óta a fejlesztések között szerepelt. TB támogatott gyógykezelések széles választékával bővül a Martfű Termál SPA szolgáltatásainak köre, tovább növelve a gyógyfürdő népszerűségét.
A szabadidős programok sorába érdekes látnivaló kínálkozik a szomszédos településen, Tiszaföldváron. Hazánk legnagyobb pálinka exportőre a Szicsek Pálinkafőzde meglátogatása beilleszthető a programok közé egy kellemes, vendégmarasztaló, hagyományos vidéki ebéddel egybekötve. S aki nem rest korán kelni, az a horgásztavak partján hajnali madárlesre indulhat. Ahol többek között fürjeket, vadkacsákat, fecskéket, kárókatonákat, őzeket, gólyákat és szürke gémeket láthatunk. A Tisza, a Körös, a Zagyva folyó vízfelülete, a természetes állapotú folyóvölgyek európai viszonylatban fontos, „zöldfolyosót” képeznek, a holtágak elsősorban a horgászturizmus számára ideálisak.
Híres sportolók, színészek, művészek élcelődnek a városról: Budai Ilona, Minárovicsné Serfőző Tünde, Nagy Andrea, Nagy Henriett, Nagy József, Telek Zoltán. Ünnepi szimpóziummal, orgona koncerttel és „A gyárépítő” című dokumentumfilm vetítésével emlékezett meg fennállásának harmincadik évéről a város vezetésével közösen a martfűi Heineken Sörgyár. A magyar közönség elégtételként a martfűi sörgyár 30 éves fennállását ünnepli. A martfűi sörgyár a cégcsoportban is fontos szerepet tölt be, mert itt készül a világ innovációnak számító Soproni Frissen Csapolt. A martfűi gyár zöld, fenntartható működésével is kiemelkedik a többi magyarországi sörgyár közül. A Heineken innovatív beruházásainak köszönhetően a gyár energiafelhasználása és széndioxid kibocsátása az utóbbi években jelentősen csökkent. - A Heineken Hungára Sörgyár Martfű meghatározó gazdasági szereplője.
Ezért is tartotta fontosnak a város, hogy a Martfűi Ünnepi Napok részeként, jubileumi rendezvénnyel emlékezzen meg a gyár harmincéves fennállásáról - köszöntötte a 2015. Vendégeink voltak nagykövetek, miniszteri biztosok és a vállalat vezetői. Az idei fesztiválszezon lezárásaként szeptember 26-án saját sörfesztivált rendez a Heineken, hogy Martfű lakóival közösen ünnepelhessék ezt a hosszú sikertörténetet. Az ingyenes rendezvényen a Magna Cum Laude zenekar, az Arany Fácán gondoskodik a jó hangulatról. Bár a Heineken ígéretet tett a logisztikai bázis fenntartására, a döntés végül mégis megváltozott: dolgozóknak Sopronban kínálnak álláslehetőséget. A város százmillió forintos bevételtől esik el.
Ez ne hagyja ki! Bezárja martfűi sörgyárát a Heineken Hungária Zrt. Immáron teljesen és végleg. A helyieket hideg zuhanyként érte a hír, de akkor megnyugtatták a martfűieket, hogy logisztikai bázisként tovább működtetik a telepet. Így is történt - idáig. A múlt héten már több helyen is rebesgették, hogy a vezetőség úgy döntött, mégis lehúzzák a rolót Martfűn. A Heineken Hungária korábban - hatmillió eurós befektetéssel - egy centrumba szervezte a teljes hazai sörgyártását. Nagy kérdés persze, mi lesz a martfűi dolgozókkal. Az 1985-től üzemelő martfűi sörgyár hamarosan elnéptelenedik. A település polgármestere, dr. Papp Antal is értesült már a gyár végleges megszűnéséről, őt telefonon tájékoztatta a holland cég egyik munkatársa. - Ez Martfűre nézve azt (is) jelenti, hogy a jövőben körülbelül százmillió forintos iparűzési adóbevételtől esünk el. - Ezek így most már minimálisra csökkennek... - magyarázza dr. Papp Antal, aki egyébként furcsállja a Heineken döntését. Martfűn ugyanis van tér a bővítésre, további építkezésekre. - Az önkormányzatnak azonban semmiféle beleszólása nincsen egy cég üzleti döntéseibe. Egyelőre nem tudni, mi marad a hatalmas telephely december 31-e után - legalábbis egy időre biztosan - teljesen elnéptelenedik.