A Triple Sec egy édes, keserűnarancs héjával ízesített narancslikőr, amelynek alkoholtartalma általában 30% körül mozog. Fehér szeszből, például vodkából vagy rumból készül, egy három lépcsős desztilláló eljárás során. Eredetileg kizárólag keserűnarancsból és cukorból ízesítették, de a modern időkben már más citrusfélék, illetve különféle adalékanyagok és színezékek is felhasználásra kerülnek az elkészítése során. A legismertebb példa erre a Blue Curacao, amely a Triple Sec egy színezett, ízesített változata. A Triple Sec kiválóan fogyasztható magában, hűtve vagy jéggel szervírozva, de számos népszerű koktél alapanyagaként is szolgál, ahol egyedi citrusos aromájával gazdagítja az italokat.
A Triple Sec és a Koktélok Kapcsolata
A Triple Sec sokoldalúsága teszi őt a koktélkészítők egyik kedvencévé. Képes harmonikusan keveredni különféle szeszes italokkal, gyümölcslevekkel és szirupokkal, így számtalan italban megtalálható.
Az egyik legismertebb koktél, amelyben a Triple Sec kulcsszerepet játszik, a Margarita. A Margarita a „savanyú” koktélok családjának tagja, három hagyományos összetevőt tartalmaz: tequilát, triple sec likőrt és a lime levét, gyakran a pohár peremét sóval díszítve szervírozzák. Klasszikusan 2 rész tequilából, 1 rész triple sec likőrből és 1 rész lime léből áll össze ez a koktél. Ez az arány hajlamos olyan italt produkálni, amelyben az egyensúly kicsit a savanyú oldalra billen, a lime savanyúságától és a likőr édességétől függően. Ennélfogva az édesség fokát finoman emelhetjük egy vagy két kanál cukorsziruppal. A 2:1:1 Margarita formula - egy vagy két kanálnyi (ízlés szerinti) cukor/agávé sziruppal vagy nélküle is jól dolgozik a többi összetevővel, jég nélkül vagy jéggel is felszolgálható. A Margarita a sózott pohárperemmel szervírozva túl intenzívvé teheti és álcázhatja az ital ízét. Habár, ez a fajta díszítés olyan mintha szinonima lenne a Margaritával, mert a fogyasztók alapvetően erre a szervírozásra számítanak - ha így kapják, a pohár olyan részét keresik, ahol elkerülhetik a sót. A perem sóval való díszítése történhet egy lime darabbal a körbe nedvesítve a külső felét és aztán belemártva a sóba.
A Margarita a spanyol eredetű „daisy” (jelentése: százszorszép) szóból ered. A Daisy a népszerű koktélok kategóriájába tartozott a XX. század korai időszakában, az Albuquerque Journal 1939. július 23-án „Graham’s Sightseeing” címmel. „Amikor leparkoltunk, a sofőr a látnivalókról mesélt, amik ma már nem olyan érdekesek, mint az alkoholtilalom idején. Akkor 150 bár volt nyitva, most ez a szám 9. Az egyik ilyen, egy ír nevű Madden által futtatott bár volt. A sofőr mesélt a mixer italkeverési tehetségéről. Az egyik találmánya „The Home of the Famous Tequila Daisy” volt. Mint újságíró felkeltette a kíváncsiságomat a téma és információt kértem személyesen Mr. Maddentől. Nem volt túl beszédes. Kicsivel később elmesélte, hogy a Daisy nem nevezhető találmánynak, mivel nem kellett különleges képesség a létrehozásához, ez egy hiba volt. Nem sokkal ezután, a Syracuse Herald 1936. William J. Tarling, 1937 Café Royal Koktél Könyve említést tesz egy brit előzményről, amit „Picador”-nak hívtak. Ez megelőzte a Margarita első ismert említését 16 évvel, a receptben feltüntetett arányok megegyeznek a ma ismert Margaritával. Az első nyomdai említése a Margarita koktéloknak, az Esquire magazin 1953-as decemberi kiadásában volt olvasható: „Mexikóból származik, remekül néz ki, izgalmas és provokatív.” A recept alapján egy uncia tequila, egy kevés triple sec és fél lime vagy citrom leve szükséges az elkészítéséhez. Érdemes megemlítenünk, hogy a Margarita az 1930-as, ’40-es években elérte az American Girl koktél népszerűségének csúcspontját is, sok Margarita volt 1950 körül, amikor úgy tűnt a Margarita koktél végérvényesen ezzel a névvel lett megkeresztelve. Akadtak jó néhányan, akik azt állították, hogy ők találták fel vagy nevezték el a Margarita koktélt. Vernon Underwood a Young’s Market Company elnöke, amelyik 1930-ban kezdte terjeszteni a Cuervo tequilát Amerikában. Daniel (Danny) Negrete szerint, az italt 1936-ban keverték, amikor a Garci Crespo Hotel menedzsere volt, a mexikói Puebloban. A barátnőjének, Margaritának szemmel láthatóan tetszett a só íze az italában és a történetben, úgy maradt fent, hogy az italt ajándék gyanánt kapta a hölgy. Francisco ’Pancho’ Morales azt állította, hogy ő volt a megalkotója a Margarita koktélának, amíg a Tommy’s Place nevű bárban dolgozott Ciudad Juarez nevű, mexikói városban, mindezt akkor említette, amikor 1942. július 4-én megkérték, hogy készítsen egy „Magnolia” koktért. Nem emlékezett a receptre, ezért azt mondta készít egy másik italt. Carlos ’Danny’ Herrera is azt vallotta, ő hozta létre ezt a koktélt 1947. vagy 1948. évben, a Rancho La Gloria bárjában a mexikói Rosaritoban, egy színésznőnek, Marjorie Kingnek, aki nem ivott más alkoholt csak tequilát. A társaság kedvelő Margaret Sames karácsonyi partit tartott Acapulcoban, 1948-ban, ahol állítása szerint elkészült az első Margarita koktél. A Margaritát kategorizálhatjuk, mint Tequila Sour, Tequila Sidecar vagy Tequila Daisy, de ez most egy jól ismert és szervírozott ital, ezért ez is koktél kategóriává vált számos variációval.
A Long Island Iced Tea is jelentős mennyiségű Triple Secet tartalmaz. Ez az ital minden idők egyik legkeményebb itala, amelyben egyszerre csörgedezik a rum, a vodka, a gin, a tequila és a Cointreau (egyfajta Triple Sec). New York és Tennessee régóta verseng azért, hogy vajon ki találta ki először a Long Island Tea-t. Évekig mindenki úgy vélte, hogy a recept minden kétséget kizáróan a New York állambeli Long Islandről származik, amit sokan a kellemetlen másnapossághoz kapcsoltak. A legenda szerint egy Robert Rosebud Butt nevű férfiú eszelte ki az italt egy versenyre az 1970-es években triple sec használatával (utóbbit aztán Cointreau-ra cserélték). A másik eredettörténet szerint a Tennessee-beli Long Island szigetén, Kingston városában született a Long Island Tea, a szesztilalom ínséges éveiben. Charlei Old Man Bishop, az illegális lepárlómester összeöntött egy csomó italt, majd juharsziruppal tette még izgalmasabbá. A Long Island Iced Tea elkészítéséhez szükséges hozzávalók: 15 ml vodka, 15 ml fehér rum, 15 ml gin, 15 ml ezüst tequila, 15 ml triple sec (pl. Cointreau), 15 ml friss citromlé, 15 ml egyszerű szirup, 15 ml kóla. A kóla kivételével rázzuk össze a hozzávalókat. Zúzott jégen szűrjük őket a koktélos pohárba, majd öntsünk kólát a tetejére.
Long Island Iced Tea | How to Make Recipe
A Sangria esetében is gyakran használják a Triple Secet, bár a receptúrák változatosak lehetnek. Kevés ötlet dobja fel jobban a nyári bulik hangulatát, mint egy sangria bár, ahol bármikor bedobhatunk egy hűvösen hömpölygő bort jéghideg, friss gyümölcsökkel, fűszernövényekkel. A Sangria összeforrt a spanyolok szenvedélyes életfelfogásával: hagyományosan reggel elkortyolnak egy forró kávét, dolgoznak egy kicsit, délután pihennek, (sziesztáznak), majd este hazamennek, tapast esznek és jó bort vagy sangriát isznak azokkal, akiket igazán szeretnek. A minőségi sangria mindig egy jó borral kezdődik. Lehet vörös vagy fehér, de a szakavatott sangriamesterek inkább a szárazabb borokat javasolják. Akkor lesz a legfinomabb a sangria zamata, ha legalább 8 óráig a hűtőben hagyjuk, hogy összeérjenek az ízei. Egy tipikus recepthez szükséges: 1 üveg (750 ml) vörösbor (pl. Tempranillo), ½ csésze brandy, ¼ csésze Triple Sec (pl. Cointreau), ¼ csésze narancslé, 1 narancs szeletelve, 1 citrom szeletelve, 1 alma felkockázva, jégkockák. Vágjuk fel az almát, a narancsot és a citromot apró darabokra vagy szeletekre. Ügyeljünk arra, hogy rajta hagyjuk a gyümölcsökön a héját, majd dobjuk a sangriás kancsóba. Aztán öntsük a bort, a brandyt és az édesítőszert (pl. Triple Sec) a kancsóba, majd kevergessük egészen addig, amíg össze nem áll a sangria zamata. Tegyük a hűtőbe legalább 4 órára, vagy egy egész éjszakára, hogy a kellő hőmérsékletre hűljön. Minél többet áll, annál jobban összesimulnak az ízei.
Triple Sec, Cointreau és Grand Marnier: A Narancsos Likőrök Háza
Bár a Triple Sec egy általános kategória, fontos megkülönböztetni a magasabb minőségű, specifikus termékeket, mint a Cointreau és a Grand Marnier. Ezt a triót hagyományosan étkezés után, emésztés-elősegítőként, úgynevezett digestifként kortyolgatják.
Hogy miben hasonlítanak? Koktélok fő alapanyagai, narancshéjjal ízesítik őket és mindháromnak francia neve van. Nos, csupán ezek a hasonlóságok, viszont sokkal több mindenben különböznek egymástól. A Cointreau és a Grand Marnier is saját recept, csak az eredeti cég gyártja. A Triple Sec viszont egy olyan narancslikőr fajta, amelyet több mint egy tucatnyi gyártó készít, és jelentősen olcsóbban árulják, mint az első kettőt.
A Triple Sec rossz híre a hamis italok miatt. Bár a neve francia, globálisan sokfelé gyártják, sokat például az Egyesült Államokban. Minősége eléggé márkafüggő, alkoholtartalma 15 és 40 térfogatszázalék között mozog. A Triple Sec minőségét az ízéről, illatáról könnyű beazonosítani - a csodásan üde narancshéj íztől és illattól a kémiailag előállított szúrós szagú narancsos rágógumi ízig. Nagyjából az ár is leképezi ezt a skálát. Persze, a kérdés az, hogy egy koktélba vegyítve is felismerjük-e ezeket a különbségeket, amikor tequilával és friss lime-mal mixelik össze. Többnyire nem, és ez alapozza meg a Triple Sec rossz hírét. Pedig, ha ezekben a koktélokban a Triple Sec-et kicseréljük Cointreau-val - például egy margarita koktélban - az biztosan nyerő kombináció lesz. Tehát mi a teendő, hogy ne egy műanyagízű, olcsó, szintetikus Triple Sec-et akarjanak a koktélodba keverni? Kérd ki a polcról az ital üvegét és szagold meg! Ha természetes, gazdag narancshéj illata van, akkor minőségi, és nem hamis italról van szó!
Cointreau, a koktélok királynőjeAmi összetéveszthetetlen a Cointreau-ban, az a könnyen felismerhető, szögletes oldalú, borostyánszínű palackja. A benne lévő likőr színtelen, és 40 térfogatszázalékos alkoholtartalmú. Ez is egy Triple Sec fajta, de hogy arisztokratikusan elhatárolja magát a szürke tucattermékektől, már régen nem használja ezt a jelzést a címkén. Ez a minőségi Cointreau, és kész. Ízében valódi narancshéj, illatában aromásan átható citrusolaj dominál. A klasszikus margarita koktélhoz Cointreau-t, valamint jó minőségű ezüst tequilát és friss lime-levet használjunk. Mivel ízére ez a letisztultság jellemző, gyönyörűen keverhető tiszta szeszes italokkal, valamint brandykkel és sötétebb, érlelt likőrökkel. A Cointreau a sokoldalúság szempontjából a legjobb koktél alapanyag.
A karakteres Grand Marnier hódításaA Grand Marnier likőr hosszú nyakú, függőleges piros szalaggal és mélyített vörös viaszbélyegzővel ellátott palackja szintén azonnal felismerhető, ha nem ilyen üvegből öntik ki neked, akkor egészen biztosan hamis italról van szó. A Grand Marnier a Cointreau-hoz hasonlóan 40 térfogatszázalékos alkoholtartalommal rendelkezik. A címkéje megmagyarázza, hogy 49 % narancslikőrből és az 51 % konyakból készül, ennek köszönheti a szép karamell színét. A konyak miatt melegebb ízárnyalatú, fűszeresebb, összetettebb és mélyebb ízű, mint bármelyik Triple Sec, viszont hasonlóan édes. Összetettsége miatt a Grand Marnier kevésbé sokoldalú a koktélokban való felhasználást illetően, csak a nagyon profi és kifinomult mixerek találják el a megfelelő párosítást. Ezt a likőrt csak olyan sötétebb vagy érlelt nemes szeszekkel érdemes elegyíteni, mint az aranyszínű tequila, a brandy és a whisky. Néhány szakértő szuperlatívuszokban nyilatkozik a Grand Marnier és a pezsgő koktélban való találkozásáról. A Sidecar pedig, egy olyan ikonikus koktél, ami Grand Marnier-vel a legfinomabb, mivel a koktél konyak összetevője szépen meg tudja szólítani a likőrben lévő konyakot.
Egyéb Koktélok és Italok Világa
A Triple Sec és a narancsos likőrök világa mellett érdemes megemlíteni más ikonikus italokat is, amelyek a bárkultúra szerves részét képezik.
A Tom Collins az egyszerűségben rejlő szépség és finomság iskolapéldája, ami a koktélok világát illeti. Nem kell hozzá rakétatudomány, hogy az ember összeállítsa ezt a frenetikus italt - elég egy kis gin, citromlé, szirup és szóda. A Tom Collins aromakaraktere olyan, mint egy felpörgető erővel rendelkező limonádé. „Láttad Tom Collinst? Hol van Tom Collinst?” Így kiáltottak fel az emberek 1874-ben New Yorkban, Pennsylvaniában és a hatalmas ország számos bárpultjánál. A Tom Collins kiagyalói ugyanis egy zseniális ötlettel keltettek hírnevet vadonatúj koktéljuknak. Elhintették a nagyvárosokban, hogy egy Tom Collins nevű kétes alak baljós pletykákat terjesztett róluk, és a szomszéd bárban koktélozgat. Az emberek persze felháborodtak, és mérgesen keresték az ominózus Tomot. A bártenderek szerencsére hamar szertefoszlatták az ingerültségüket, amikor kiderült, hogy valójában egy pompás cocktailról, a Tom Collinsról van szó. Akkoriban bevett gyakorlat volt a médiában, hogy álhírekkel ébresztettek figyelmet érdekes témák iránt. David Wondrich italtörténész nem ért egyet a Tom Collins eredettörténetével. Ő úgy véli, ez a koktél kísértetiesen hasonlít a 19. századi londoni bárjaiban felszolgált gin punchokhoz. Ráadásul a hírhedt ital szerinte egy vállalkozó kedvű vállalkozóhoz, John Collinshoz kapcsolódik, akik saját magáról nevezte el a gin punchos nedűt. Akkoriban viszont a londoni bárok hőskorszakában ezt a koktélt még Old Tommal, egy eredendően édesebb ginváltozattal készítették, így a kedvelői inkább azt mondták, hogy Tomot kérnek, nem „John Collinst”. Nehéz eldönteni, hol az igazság. A koktél elkészítéséhez keverjük össze a gint, a citromlevet és az egyszerű szirupot egy Collins pohárban.
A Mint Julep az amerikai koktélkultúra egyik alapköve, amelynek története egészen a perzsa orvosi szövegekig nyúlik vissza. A Kentucky Derby hivatalos itala, a sztorija azonban a koktéltörténészek szerint nagyjából a 900 körüli évekre vezet vissza. Kitab-al Mansurihoz, egy perzsa orvosi szöveghez, ugyanis itt jelent meg az első hivatalos feljegyzés a julepről. Mansuri írásában viszont a julep még julab volt, és teljesen máshogy festett, mint napjaink egyik Jolly Jokere a koktélok között. Az italt évszázadokon keresztül medicinális célokra használták. Aztán átkelt az Atlanti-óceánon a mindenre elszánt, Amerikába vándorló keresztény telepesekkel. Az amerikai polgárháború előtt a déli julepeket brandyvel készítették, azonban Marylandben, a rye whiskey fellegvárában természetesen a rozswhiskey adta az alapot (ahogyan ez a 21. században is történik ezen a vidéken). Máshol rummal, rozzsal vagy változatos zamatú moonshine párlatokkal készült, illetve bármilyen Amerikában elérhető itallal. A Mint Julep csak 1930-ban vált a Kentucky Derby hivatalos italává. A pályát ehhez képest már 1875-ben megépítették, és mentát is ültettek a területre a legenda szerint. A koktél elkészítéséhez: Egy csészében vagy jéggel teli pohárban gyengéd mozdulatokkal keverjük össze a mentaleveleket a sziruppal. Adjuk hozzá a Bourbont, majd töltsük meg a poharat zúzott jéggel. Keverjük egészen addig, amíg a csésze kívülről nem válik párássá. A tetejére mindenképp zúzott jeget tegyünk, hogy jégkupolát kapjunk. Díszítsük mentaszálakkal, és néhány csepp bitterrel.
A Piña Colada spanyolul „szűrt ananász”-t jelent, utalva a frissen préselt és leszűrt ananászlére, amelyet az ital elkészítéséhez használunk, ha egy igazán különleges és felfrissítő élményre vágyunk. Azonban meglehetősen nehéz feltárni, honnan származik a receptje, hiszen három Puerto Rico-i csapos folytatott a végletekig heves vitát arról, ki készítette el elsőként ezt a finomságot. Ramon „Monchito” Marrero Pérez, Ricardo Garcia és Ramón Portas Mingot is azt mondja, hogy ők hozták létre. Ramón sztorija az, hogy a frissen elérhető Coco López kókuszkrémmel finomhangolta az italt, Ricardo pedig elvileg egy már meglévő italt finomított. Valójában a rumot, az ananászt és a kókuszt már a rum első lepárlása óta örömmel keverték a szakemberek. A kubai változatban azonban a Piña Colada receptje nem tartalmazott kókuszt, inkább egy ananászos Daiquiri volt ananászlével, lime-mal és cukorral. A koktél elkészítéséhez: 60 ml fehér rum, pl. Bacardi Carta Blanca, 30 ml kókusztej, 90 ml ananászlé, 15 ml friss lime-lé. Az összes hozzávalót egy marék jéggel turmixgépben lágyra keverjük.
A Tequila Sunrise a klasszikus koktélok közé tartozik, amelynek színes csíkjai a nyári napfelkelte szemet gyönyörködtető pillanatait idézik. Az első Tequila Sunrise-t Bobby Lozoff és Billy Rice készítette a kaliforniai Sausalito városában található Trident bárban. A koktél akkor robbant be a köztudatba, amikor a Rolling Stones egyik tagja - Keith Richards vagy Mick Jagger - megkóstolta az 1972-es turnéjuk egyik partyján. 1973-ban José Cuervo felvette a receptet tequilás üvegei hátsó oldalára. A koktél elkészítéséhez: 2 uncia blanco tequila, pl. José Cuervo Especial Silver, 4 uncia friss narancslé, 0.5 uncia gránátalmaszirup (grenadine). Roppant egyszerű, de tűpontosan kell csinálni, hogy az árnyalatokban valóban megkapjuk a csodás napfelkelte színeit. A tequilát és a friss narancslevet öntsük egy jéggel teli highball pohárba. A gránátalmaszirupot óvatosan csurgassuk az ital aljára, hogy réteges hatást keltsen.
A Daiquiri kettős jelentéssel bír: egyrészt egy strand, másrészt egy vasbánya Santiago de Cuba közelében. A lendületes stranditalt egy leleményes bányamérnök, Jennings Cox dobta a köztudatba. Az amerikai bányamérnök a spanyol-amerikai háború idején Kubában munkálkodott. Cox nagy lelkesedéssel kísérletezett a rendelkezésére álló összetevőkkel. A Daiquirit pedig akkor találta fel, mikor egy alkalommal a mérnök úr amerikai vendéget fogadott. Nem volt több ginje, és nem akarta őket a szerinte snassz száraz rummal kínálni, így elő kellett rukkolni valami igazán eredetivel. Az italt 1909-ig csak a helyiek élvezhették, mígnem megérkezett a térségbe Lucius W. Johnson ellentengernagy, az amerikai hadsereg orvostisztje. Számára a Daiquiri szerelem volt első kóstolásra, és popkulttá tette a haditengerészet körein belül. Rövidesen annyira ismertté vált a Daiquiri a katonák között, hogy a Navy Clubon kívül is többen megszerették. Hamarosan ez lett az ikonikus író, Ernest Hemingway, és John F. Kennedy kedvenc koktélja is. A Daiquiri természeténél fogva egy rummal, cukorlével és cukorral örvénylő koktél, rendszerint jéggel vagy fagyasztva szervírozzák. A koktél elkészítéséhez: 60 ml fehér rum (mert ez a klasszikus Daiquiri motorja), 30 ml friss lime-lé, 15 ml egyszerű szirup. Az összes hozzávalót egy shakerben, jéggel alaposan rázzuk össze, majd szűrjük egy jéggel teli pohárba.
A Gin Basil Smash a koktélok kortárs klasszikusa, melyet Jörg Meyer csapos talált ki 2008-ban Hamburgban. Meyer kezdetben Gin Pestónak nevezte innovációját, ami elég menőnek hangzott a bazsalikomos kortyokhoz. Idővel a név leginkább az elkészítés leírásává alakult. A Smash egyébként a koktélok egy extra kategóriája, mert magába foglalja a friss fűszernövények és citrusfélék keverését. A Gin Basil Smash viharos gyorsasággal terjedt a bárokban, és a mai napig sokan keresik és szeretik. A koktél eszményi kortyokat kínál a nyári szabadtéri estéhez, téli aperitifként pedig fenséges szájérzettel kecsegtet. A recept megmutatja, hogyan csempésszünk friss alapanyagokat a mindennapi koktélokba, miként lehet megújítani a jól megszokott koktél-receptúrákat. Nincs más dolgunk, mint a kertből vagy a piacról szerezzünk egy kis bazsalikomot. Innentől már csak pár lépésre vagyunk egy élő, energiától lüktető italtól. Az italban főszerepet játszik a bazsalikom. Viszont ugyanezzel a fantáziadús hozzáállással tehetünk a ginbe tárkonyt, kakukkfüvet, koriandert vagy makrut lime levelet, hogy valami enigmatikusan újat teremtsünk. Az egyszerű szirup készítése során melegítsük fel a cukrot és a vizet egy serpenyőben közepes lángon (viszont azt ne várjuk meg, míg a víz felforr). Keverjük addig, míg a cukor fel nem oldódik, nagyjából 3-5 percig, majd vegyük le az edényt a tűzhelyről. A koktél készítésekor keverjük össze a bazsalikomlevelet citromlével és egyszerű sziruppal. Adjunk hozzá jeget és gint, majd rázzuk össze.
A Lillet Spritz a tavaszi villásreggelik friss finomhangolású, könnyed koktélja. Ideális választás a szabadtéri bulikhoz és a tavaszi eseményekhez. A Lillet már eleve egy energikus, élénk és friss ital a maga gyümölcsös cirkulálásával és élénkségével. A Lilletben aperitif borban ötletesen keveredik a bordeux-i szőlő és a citruslikőr. Lágyságának és bársonyos hullámainak motorja a méz és a fűszernövények. Izgalmas elegyet alkot az Angostura bitterrel, a lédús eperrel, a tonikkal és a narancs ízeivel. A koktél elkészítéséhez: 50 ml Lillet Blanc, 2 csepp Angostura bitter, 2 szelet eper, 100 ml tonik, narancshéj a díszítéshez. Egy highball pohárba keverjük össze a Lillet Blancot és az Angostura bittert. Töltsük meg a poharat jéggel, keverjük össze az az eperszeletekkel. Öntsük a koktélra tonikot. Helyezzük a narancshéjat díszítésként a pohárra, hogy az illatos citrusolaj felszabadulása még élvezetesebbé tegye a koktél.
A Caipirinha a brazilok nemzeti koktélja, amit a rum funkybb brazil unokatestvérével, a cachacával készítenek. Nincs mese, ez a brazil Mojito, és külsőleg is rettentően emlékeztet a zöld energiabombára. Maga a megtestesült brazil szellemiség, és leggyakrabban csak brazil rumként hivatkoznak rá. Lelke a cachaca, egy brazil párlat, amely fermentált cukornádléből építkezik. Cachacát a legenda szerint eredetileg a cukornádültetvényen dolgozó rabszolgák ittak. A koktél elkészítéséhez: 60 ml Cachaca, pl. Leblon, 2 teáskanál cukor, ½ lime. Szeleteljük fel a lime-ot kockákra, és keverjük össze egy koktélos pohárban a cukorral. Nyomkodjuk meg egy muddlerrel, hogy a lime leve kioldódjon. Adjuk hozzá a cachacát és jeget, majd keverjük össze.
A Kamikaze egy népszerű shot, amelyet egy-egy rész vodka, triple sec és lime alkot. A shot nevével összhangban egy gyors mozdulattal történő elfogyasztásra készül. Nem több mint három-négy centiliter, amely általában két-három összetevőből jön össze. Ezek lehetnek alkoholosak, de sokszor akad benne nem alkoholmentes összetevő is. A Kamikaze elkészítéséhez: 15 ml vodka, 15 ml triple sec, 15 ml friss lime-lé. Az összes hozzávalót egy shakerben, jéggel összerázzuk, majd egy shotos pohárba szűrjük.
Magyarország Alkoholos Italai és Hagyományai
Magyarországon is gazdag az alkoholos italok és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok tárháza. A borhoz kötődő szép és kiterjedt hagyományról, a fröccsök széles skálájának készítéséről és fogyasztásáról feltétlenül meg kell emlékeznünk. A fröccs bor és szóda a fröccs típusától függően különféle arányú keveréke. Remek nyári hűsítő, finom, és ezen túlmenően is, csak jó tulajdonságokat tudunk róla elmondani. Infantilis és édesszájú italozóknak lehet alternatívája a macifröccs, amelyben az szent duó málnaszörppel nemesedik trióvá.
Sokan kezdték a pályafutásukat a három betűs borzalommal. VBK, azaz vörösboros kóla. Talán kínos, és szinte mindenki számára az ízlésfejlődés első lépcsőfoka előtti lépést jelenti, mindenesetre biztosan a múlt itala. Leginkább házibulikban tenyészett, és bár keveset találkozni vele manapság, léteznek emberek, akik őszintén és mélyen szeretik, és vonzódnak hozzá mind a mai napig.
A legmagyarabb rövid a pálinka, a számos gyümölcsfajtából készített párlat. Gyümölcsbrandy névvel is illetik, a német rokon schnaps, a francia az l’eau de vie. Számos gyümölcsből készült, és nagyon sok erőfeszítés történt az utóbbi időben, hogy minősége és híre is méltó magasságokba emelje. Több kiváló pálinkát előállító főzde működik Magyarországon, érdemes mértékkel kutatni a legjobbakat. A jó pálinkát szobahőmérsékleten illik fogyasztani, a rosszat pedig kerüljék el úgy, ahogy van.
Az egyik legnevezetesebb magyar alkoholos ital a gyomorkeserűk családjának jeles tagja, az Unicum. Jellegzetes, gömbölyded üvege, könnyen azonosítható logója még illumináltabb állapotban is biztos pontnak bizonyulhat a fogyasztásra vágyó számára. Tudjuk persze, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség, és a kulturált, teremtő befogadás a követendő. Az Unicum ugyanúgy kötelező program, mint a Hősök tere, vagy a Budai Vár.
Az örök favorit a vodka. A vodka sokszor a kezdet, és ebben az esetben a kamaszkori tompulási vágy egyik biztos kezű hatóanyaga sokszor a narancslével lép szövetségre. Aztán elmúlik, de később ismét visszatérhet. Sokan idegenkednek tőle, mások éppen ellenkezőleg állnak hozzá. Néhány évvel ezelőtti felbukkanása, vodka-szóda álnéven, gyakorlatilag híg vodkát jelöl, amit a lime tesz elegáns hűsítővé a forró nyári éjszakákon. Az egész tulajdonképpen azért érdekes, mert a minőségi vodka, amelyhez sajnos igen kevés embernek van szerencséje, kiváló itóka, ha egy feles iránt ébred vágy az ember lelkében. Jégbe hűtve új egzisztenciává nemesül gabona vagy burgonya, amelyből készül. A vodka egyik híres-hírhedt alteregója a Sarki Fény, röviden Fény. A legelterjedtebb recept szerint kevés alma-, narancs-, vagy málnaszörpre szódásszifonból felturbózott felesnyi vodkát engedünk rá, és a habzó ital gyorsabban üt, mint Mike Tyson fénykorában. Ismert a recept szörp helyett citromlével, sőt pezsgővel is, ezeknél egy az egyhez arányban keverednek a hozzávalók.
Meg kell emlékeznünk a tequiláról is. A tequila az elmúlt évtizedben élte virágkorát, amikor néhányan úgy vélték, hogy fontos tudomány az ezüstöt lime-mal vagy citrommal és sóval, az aranyat pedig naranccsal és fahéjjal fogyasztani. Pedig a tequila valójában kísérő nélkül fogyasztandó ital, és maximum a gyenge minőségű lőrék ízének elfedése lehet a valódi cél a fűszerezéssel, csak gyorsan hasson az alkohol benne. Ugyanakkor az elmúlt évek során felhajtott rengeteg tequila nagy része sem éppen a prémium kategória mezőnyéből került ki, talán ez esetben is egy mára jobban megismert és értékén kezelt rövidről beszélhetünk.
A whiskey népes rajongótáborra tett szert. Olyannyira, hogy több szakbolt jött létre a városban, amelyek kínálatban és kultúrában is igyekeznek mutatni a felfelé vezető irányt. Azért persze ez az ital sem kerülhette el a sorsát, függetlenül attól, hogy skót, ír, vagy netán bourbon. A whiskey kóla kombinációt minden szórakozni induló csípőből tudja felelni az egyszeri közvélemény-kutatónak.
Mindig népszerű a talán szűkebb, de fanatikus rajongótábort magának tudó gin tonik, amely kivételesen nem egy „ne érezzük az alkohol ízét” indíttatású keverék, hanem egy valóban finom ital.
A rum és más tömények inkább koktélalapként szolgálnak, de rumot is szokás kólával inni, ez volna a szintén nagyon menő Cuba Libre.
A koktélok közt számos kedvelt vagy hírhedt kreációt ismerünk. Elsőként emlékezzünk meg a Long Island Ice Tea-ről. Kell bele gin, vodka, rum, tequila és triple sec. Ehhez kerülnek hozzáadásra a nem alkoholos alkotórészek, a sour mix és némi kóla. A sour mix citrom vagy lime levének és szimpla szirupnak a keveréke. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Remélhetőleg igen, de mégis egy világszerte igen népszerű, ráadásul még iható löttyről van szó, amely óriási népszerűségnek örvendett néhány éve. A másik nagy kedvenc a mojito, amely sok más nagy klasszikus mellett minden bárban megtalálható. Ilyen klasszikus még a Margarita, a Caipirinha, a Pina Colada, a Daiquiri, a Bloody Mary, a Gin Fizz, vagy a Nagy Lebowski című film által népszerűvé tett White Russian.
Nagyon népszerűek a városban csak shot-ként aposztrofált italok, amelyek más tájakon shooter-nek is neveznek. A shot nevével összhangban egy gyors mozdulattal történő elfogyasztásra készül. Nem több mint három-négy centiliter, amely általában két-három összetevőből jön össze. Ezek lehetnek alkoholosak, de sokszor akad benne nem alkoholmentes összetevő is. Az egyik legismertebb shot a három különálló rétegből álló, fogyasztás előtt meggyújtott B-52, de a legnépszerűbb manapság talán a Kamikaze, amelyet egy-egy rész vodka, triple sec és lime alkot.