Erdővidék, a Székelyföld kevésbé ismert, magyar többségű mikrorégiója, bár elsősorban táji szépségeiről és nyugodt falvairól ismert, gazdag történelmével és kulturális hagyományaival is büszkélkedhet. Ezen hagyományok közé tartozik a pálinkafőzés is, amelynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Bár a téma szorosan kapcsolódik a magyar kultúrához és a szeszfőzés hagyományaihoz, a "pálinkafőző készülék gyártás szlovákul" kifejezés egy specifikus, földrajzi és jogi szempontból is érdekes területre utal. Ez a cikk a pálinkafőzés eredetét, fejlődését, a jelenlegi szabályozást, valamint a Szlovákiában történő pálinkafőzők gyártásának és forgalmazásának sajátosságait vizsgálja.
A Pálinka Történelmi Gyökerei és Fejlődése
A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, ahol a bor lepárlásával készült aqua ardenst, vagyis "égő vizet" írták le. Ez az aqua ardens önmagában is gyógyszerként alkalmazható volt, de többszörös lepárlással tisztára finomítva, vagy gyógynövényekkel együtt lepárolva aqua vitae, "az élet vize" néven sokkal hatásosabb gyógyszerként ismerték. A gyógyszerészeti bordesztillátumok a 12-13. században Magyarországon is megjelentek. A 14. századi Magyarországon már az élvezeti szeszfogyasztás és a gabonapárlat sem volt ismeretlen. Bártfán 1438-ban már városi szeszfőzde üzemelt, és Pozsonyban is élvezeti cikként említik az égetett szeszt. A korábbi orvosi elnevezések helyett elterjedt a latin crematum, majd az olasz cremato, ami először a gabonapárlatot, majd a bor- és seprőpárlatot is jelölte (Vino Cremato). Az égetett szesz szélesebb körű - de ekkor még korántsem általános - hazai elterjedése a 16. századra tehető.
A szilvapálinkát először Thököly Imre említi 1684-ben, majd a 18. század folyamán egyre több helyen jelenik meg. 1787-ben már nagy mennyiségű erdélyi silvóriumról számolnak be, és kisebb mennyiségben az egyéb gyümölcsök lepárlásáról is említést tesznek. A törkölypálinka első említése a 17. századból származik: 1697-ben az erdélyi országgyűlés betiltotta a készítését. Kassán 1708-ban még kidobták a nagy mennyiségű fölösleges szőlőtörkölyt. A 19. század előtt az égetett szesz nem mindenhol volt elterjedt Magyarországon. Egyes bortermelő vidékeken még a 18. századi adófeljegyzések közt sem szerepel a sör és a bor mellett. Az ekkoriban használt lepárlók hibás tervezésük miatt nem voltak alkalmasak párlatok finomítására. A hűtőcsőnek - egyenes lévén - csak egy rövid szakaszát érte a hűtővíz. A falusi szeszfőző kunyhókban még a 20. század hajnalán is ilyen kezdetleges hűtőket alkalmaztak.
Az 1820-as években még a törkölypálinkát említik az egyik legjelentősebb magyar párlatfajtaként, és a század folyamán számottevő belföldi kereskedelméről számoltak be többek közt a bánáti és szerémségi vármegyékben, illetve a Szatmárban, a Nógrádban, illetve a Baranyában készült szilvapálinkáknak. A korabeli források nagyon ritkán említenek jelentősebb mennyiségű egyéb gyümölcsből készült pálinkát. Az 1888. évi szeszadó-törvény termelési keretet (kontingenst) határozott meg a szeszgyárak és szeszfőzdék számára. A 20. század első felében általánosan elterjedt Magyarországon a finomítóoszlopok alkalmazása, majd 1920-ban a házi szeszfőzést is betiltották, így a kisüsti jellegű párlatok egyre inkább csak gyümölcsből, törkölyből, borból és borseprőből készültek. Az 1921-es szesztörvény a mezőgazdasági szeszfőzdéknek évi 160 ezer hektoliteres, túl nem léphető termelési keretet (kontingenst) állapított meg, és ebből a gyümölcsalapú párlatok a második világháború végéig átlagosan évi 40 ezer litert tettek ki. Ez utóbbiak legnagyobb része szilva és törköly volt, ezeket a borpárlat és kisebb mennyiségben az eperpálinka követte. Az 1930-as években jelentőssé vált a barackpálinka, de csak 1938-tól nőtt meg igazán a termelése.
A második világháborút követő szocialista rendszerben a hibátlan gyümölcs szeszipari felhasználását pazarlásnak nevezték, ezért az üzemi gyümölcspálinkák hibás, illetve rossz minőségű gyümölcsből készültek. A legnagyobb mennyiségben feldolgozott gyümölcs ekkor az alma volt, ezért vodkát is finomítottak belőle. Megjelent a bérfőzés intézménye is, azaz a hivatalos szeszfőzdékben magánszemélyek saját erjesztésű cefréjét is kifőzték, amely után 1951-1970 között az így készült pálinka felét és kisebb pénzösszeget kellett beszolgáltatni - ezt nevezték feles főzésnek. A házipálinkát még inkább jellemezte a rossz minőségű, romlott gyümölcs, amit általában hozzáértés nélkül erjesztettek meg. A "kereskedelmi (kommersz) pálinka" víz, finomszesz és (többnyire mesterséges) ízesítőeszenciák elegye volt. A rendszerváltásig cseresznye és barack ízesítéssel készült, majd elterjedtek az egyéb gyümölcsízek is. A megkülönböztető jelzők (kommersz, különleges) használata nem volt kötelező, így ezek is gyümölcspálinkaként (cseresznyepálinka stb. elnevezéssel) kerültek forgalomba annak ellenére, hogy a kor terminológiája szerint sem voltak „pálinkák”, azaz tiszta párlatok, és a megnevezett gyümölcs gyakran nem volt a hozzávalóik közt.
A pálinka a 17. században jelent meg a magyar nyelvben, és már ekkor is egyaránt használták gabona- és gyümölcspárlatok megnevezésére. A 18. század során szinte teljesen átvette az égettbor kifejezés szerepét. Miután a 20. század második felében a párlatfajták többségét már általában nem az alapanyag és a "-pálinka" utótag összetételével, hanem egyedi néven nevezték (konyak/borpárlat/brandy, vodka, gin stb.), így az ezredfordulón már csak a törkölypálinka, a „seprőpálinka” és a gyümölcspálinka, illetve a gyümölcspálinka-utánzat címkéjén szerepelt a pálinka kifejezés. Az 1992-es kiadású Magyar értelmező kéziszótár a pálinkát még nem nevezte sem gyümölcsből készült párlatnak, sem pedig magyar italnak.
Az Európai Uniós Eredetvédelem és a Pálinkatörvény
A pálinka mai fogalma a 2000-es években, a pálinka eredetvédelme nyomán szilárdult meg. A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) 2002 óta foglalkozott a „pálinka” elnevezés levédetésének gondolatával. Miután a magyar kormány az Európai Bizottság elé terjesztette a kérelmet, Norbert Boutard, az Európai Szeszesital Szövetség (CEPS) megbízottja Magyarországra utazott, hogy szakvéleményt alkosson az eredetvédelem jogosságáról. A környező országok közül Ausztria és Románia használt hasonló elnevezéseket (Palinka illetve pălincă). Az osztrák féllel sikerült megegyezni, a román elnevezés pedig az eltérő betűzés miatt nem okozott gondot. A magyar-osztrák pálinka 2004-ben kapott uniós eredetvédettséget, míg a pălincă-t Románia csatlakozásakor az Európai Unió a pálinkától független, román gyümölcspárlatként ismerte el.
Magyarország uniós csatlakozásával névleg megszűnt a „kommersz pálinka”, a „különleges pálinka” és a „seprőpálinka”, melyek ekkor gyümölcs ízű szeszes ital, illetve seprőpárlat néven maradtak forgalomban. 2008-ban az eredetvédett pálinka ideiglenes szabályozását felváltotta a 2008. évi LXXIII. törvény, a Pálinkatörvény. A pálinkát jellemzően gyümölcscefréből erjesztik és főzik, a törvény azonban nem korlátozza a gyümölcsmust és a főzéssel-passzírozással feldolgozott gyümölcs, az úgynevezett gyümölcsvelő használatát sem.
A pálinka, a törkölypálinka és bizonyos helyi változataik európai uniós eredetvédelem alatt állnak. A pálinkának leggyakrabbanszilva, körte, alma, kajszibarack, meggy, cseresznye, szőlőtörköly vagy eper az alapanyaga, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből (az osztrák tartományokban csak helyi kajszibarackból) készülhet.
Kisüsti pálinka az a pálinka, amelyet ezer literesnél kisebb, rézfelületet is tartalmazó lepárlókészülékkel, kétszeri szakaszos lepárlással készítenek. Az érlelt pálinkát legalább 3 hónapig érlelik ezer literesnél kisebb, vagy legalább 6 hónapig ezer literesnél nagyobb fahordóban. Az ópálinkát legalább 1 évig kell érlelni ezer literesnél kisebb, vagy legalább 2 évig ezer literesnél nagyobb fahordóban. Az ágyaspálinkát legalább 3 hónapig együtt kell érlelni a gyümölccsel. A vegyes gyümölcspálinkához felhasznált gyümölcsöket a felhasznált mennyiség szerinti sorrendben kell közölni.
A pálinkatörvény hatályba lépése előtt terjedni kezdett egy olyan, az Agrármarketing Centrum által is terjesztett elképzelés, mely szembeállítja a pálinkát az egyéb párlatokkal, és az utóbbiakat (vagy azok egy részét) rendeletben nem szabályozott italokként állítja be. A valóságban minden szeszes italt a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásai - közvetve a 110/2008 EK rendelet - által szabályozott megnevezésekkel kell forgalomba hozni. Sem szabályozott megnevezés nélkül, sem önmagában „párlat” néven nem kerülhet forgalomba szeszes ital. A -párlat utótag valóban megtalálható különböző italfajták nevében (és időnként különírva, külön sorban jelenik meg a címkén), ezek azokban külön-külön szabályozott kategóriák (gyümölcspárlat, gabonapárlat, borpárlat stb.). A gyümölcspárlat szabályozása képzi a pálinka definíciójának alapját, amire a pálinkatörvény szövege is hivatkozik. A közönséges gyümölcspárlatot is 100%-ban a megnevezett gyümölcsből kell erjeszteni és lepárolni, szintén nem ízesíthető, és nem finomítható erősebbre vagy palackozható gyengébben, mint a pálinka. Engedélyezettek viszont a pálinkánál tiltott gyümölcsfeldolgozási módok (szárított, aszalt és sűrített gyümölcs), a kész párlat pedig minimális mértékben (az ízek lekerekítése érdekében) édesíthető, illetve semleges ízű karamellel színezhető.
Pálinkafőzők Gyártása és Értékesítése Szlovákiában
A pálinkafőzésnek a történelmi Magyarország minden területén, így például a jelenleg Romániához tartozó Székelyföldön is elterjedt. A székelyek által főzött szilvapálinka hírhedt magas szesztartalmáról. A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják, ekkor elveszíti a gyümölcsösséget és a szagát. A pálinkák fogyasztására többnyire tulipánformájú, alul öblös, felül összeszűkülő poharat használnak. Ez a pohár az alsó, öblös részben található nagy felületű párlat szagát a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti.
A legális kereskedelemben forgalmazott pálinkákon kívül a magyar gyümölcspárlatok jelentős része bérfőzésben, magánfőzésben vagy feketefőzésben készül - jelenleg mindhárom esetben adómentesen -, ezért a pálinka különböző aktuálpolitikai, társadalmi és népegészségügyi problémákban is érintett.
2017-11-09 - Mire kell figyelni, hogy a pálinka ne legyen metiles?
Kínálatunkban elérhetőek 10-100 literes űrtartalmú pálinkafőzők a legmodernebb egylépcsős gépektől az egyszerűbb kisüsti modellekig. 60 literesnél nagyobb pálinkafőzők esetén: Magyarország határain belül a szállítás ingyenes, és a határ előtti utolsó faluban van lehetőség a készülék átvételére. 50 literesnél kisebb pálinkafőzők esetén: Magyarország határain belül a szállítás ingyenes, és a határ közelében található GLS csomagpontban van lehetőség a csomag átvételére. Előre utalással és utánvéttel is fizethető! 60 literesnél nagyobb pálinkafőzők esetén: Raklapos csomagküldéssel a Paletexpress futárszolgálattal szállítjuk házhoz a termékeket. 50 literesnél kisebb pálinkafőzők esetén: GLS futárszolgálattal szállítjuk házhoz a termékeket. A pálinkafőzőket raktárról szállítjuk, megrendelés (előre utalás esetén az összeg beérkezése) után 1-2 nappal feladjuk a csomagot. A nemzetközi szállítás átfutási ideje jellemzően 2-3 nap.
A 2021. július 1-jétől az Európai Unióban érvényes nemzetközi online értékesítés szabályai alapján az ÁFA-t a vevő helye szerinti tagállamban kell megfizetni. Ezért a termékek ára nem egyezik meg, ha a magyar határon belül történik az átvétel, vagy ha külföldön. Ha nem lakik messze a határtól és tovább tudja szállítani az eszközt, abban az esetben megéri átjönni érte a határon. Magánszemélyek és cégek számára egyaránt értékesítünk lepárlókat.
A "pálinkafőző készülék gyártás szlovákul" kifejezés arra utal, hogy Szlovákiában is létezik igény és lehetőség pálinkafőző berendezések gyártására és forgalmazására. Bár a pálinka eredetvédett magyar hungarikum, a szeszes italok lepárlására alkalmas készülékek gyártása és értékesítése nemzetközi szinten is zajlik. Szlovákiában is léteznek olyan jogszabályok, amelyek szabályozzák a szeszfőzdék működését és a pálinka előállítását, így a gyártóknak és forgalmazóknak ezeknek a előírásoknak kell megfelelniük. A kisüsti technológia, amely a hagyományos módszereket részesíti előnyben, továbbra is népszerű, és a gyártók gyakran kínálnak rézből készült, kisebb űrtartalmú, szakaszos üzemeltetésű lepárlókat, amelyek megfelelnek ennek a hagyományos eljárásnak.
A göcseji körtepálinka esetében a helyi sajátosságok kiemelik az utóérlelés fontosságát, míg más pálinkák esetében a friss gyümölcs azonnali feldolgozása a jellemző. Az ágyas pálinka esetében a gyümölccsel való együttérlelés legalább 3 hónapig tart, és a gyümölcs mennyisége is meghatározott. A palack címkéjén a pálinka nettó mennyiségét kell feltüntetni. Az ágyas pálinka mindenféle színárnyalatban előfordulhat a kristálytisztától a dióbarnáig, íze pedig többnyire édeskés.
Magyarországon jelenleg kilenc olyan tájegység és gyümölcsfajta létezik, amelyek kiemelkedően alkalmasak bizonyos pálinkák előállítására. Ezek közé tartozik a Békési szilvapálinka, amely a Körösök völgyében termett vörös szilvából készül kisüsti rendszerben, valamint az Újfehértói meggypálinka, amelynek előállításához kizárólag az Újfehértói fürtös és a Debreceni bőtermő fajták használhatók.
Az osztrák kajszibarack-pálinka előállítására négy tartomány jogosult: Burgenland, Alsó-Ausztria, Stájerország és Bécs. A magyar pálinkával ellentétben Ausztriában tiltott a folyamatos lepárlás alkalmazása, és lassú lefőzéssel kell biztosítani a tömény ízt. Alkoholtartalma legalább 37,5%.
A pălincă (ejtsd: pálinkö) a magyar pálinkától törvényi szempontból független, uniós eredetvédettségű román gyümölcspárlat. A román törvények szerint a pălincă olyan égetett szesz, amelyet kizárólag gyümölcsök vagy azok mustjának erjesztésével és lepárlásával állítanak elő (törkölypárlat tehát nem lehet pălincă). A párlatot nem szabad 70%-nál magasabb alkoholtartalmúra finomítani, és legalább 40% alkohollal kell forgalomba hozni.
A köznyelvben több házi készítésű likőr és szeszes ital nevében is megmaradt a pálinka kifejezés, habár a törvényi szabályozás ezt már nem teszi lehetővé. Ilyen például a Krampampuli, amely cukorral kevert, fűszerezett pálinka, amelyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak, vagy a borókapálinka, amely elsősorban borovicskát jelentett.
2005-ös adatok alapján Magyarországon a vendéglátóiparban eladott égetett szeszek közül 33%-os eredménnyel a pálinka vezet, melyet 27%-kal a „pálinka jellegű ital” követ, majd a keserű és a vodka, egyaránt 10%-ot meghaladó aránnyal áll. A brandy, likőr, rum, vermut, whisky és gin csak ezek után áll a sorban. Ugyanezen felmérés szerint a legkedveltebb pálinkák a körte, majd a szilva. A magyar fiatalok leginkább társas összejövetelek alkalmával fogyasztanak pálinkát. A családi események, egy vendégség, baráti koccintások és a disznótor alkalmával a legelterjedtebb a párlat elfogyasztása - derül ki az NRC piackutató 2008-as kutatásából. A felmérés szerint pálinkát legalább alkalmanként fogyasztók 37%-a tévesen úgy gondolja, hogy kis mennyiségben jót tesz az egészségnek.
tags: #palinkafozo #keszulek #gyartas #szlovak