Semmiféle megbánást nem tanúsít a romonyai gyilkos, aki leginkább azt kifogásolja, hogy a rendőrség miért vette el engedéllyel tartott fegyvereit - értesült a Pécsi Napilap. A férfi a Magyar Sportlövész Szövetség visegrádi klubjának minősített lövésze, a cikk szerint legrosszabb esetben életfogytiglani szabadságvesztésre számíthat, mert tettét több emberen, előre kitervelten, aljas indokból követte el.
A cikk szerint a gyanúsított előre kitervelte a gyilkosságot, volt élettársát már többször megfenyegette. A gyilkos engedéllyel tartott önvédelmi, sportlövészetre használt pisztollyal lőtte le először a 36 éves paksi aljegyzőt, majd a 37 éves ügyvédnőt. A férfi egy maroklőfegyverrel indult a nő házához, betörte az ajtót, és a lakásban végezte ki a sértetteket.
A gyilkosság után a férfi saját maga hívta a rendőrséget, amelynek 40 percébe telt, hogy lebeszélje öngyilkossági szándékáról, így megadta magát a kommandósoknak. A szomszédok este 11 körül hallották a lövéseket, és az események helyszíne a Mezőhegyesi környékre esik. A gyanúsított korábban a Pécsi Sörfőzde logisztikai igazgatójaként ismert szakember volt, kollégái szerint kiegyensúlyozott volt, ezért megdöbbentek az eset előtt.
A cikk részletezi Wenckheim István életútját és karrierjét is. Wenckheim István 36 éves, Bécsben született, és a bécsi közgazdaság-tudományi egyetemen szerzett diplomát 1990-ben. 1993-tól a Sio-Eckes Kft.-ben pénzügyi igazgató volt, majd 1995-től ideiglenes vezetőként a Pécsi Sörfőzde Rt. irányítását vállalta fel, és később ragadt ott.
A Pécsi Sörfőzde privatizációja 1993-ban történt, a részvények többsége a Wenckheim-család által ellenőrzött GIH (Getrinken Industrie Holding) AG kezében volt, amely az Ottakringer sörgyárakat is birtokolta. A cég létszáma a magánosítás óta jelentősen csökkent, a dolgozók száma 650-ről 300-ra esett, éves termelés körülbelül 450 ezer hektoliter, piaci részesedése 7 százalék körüli. A forgalom és a nyereségesség terén a Bokros-csomag okozta fogyasztáscsökkenés után 1997-re sikerült nyereségessé válni.
Wenckheim István céljai között szerepel a Pécsi Sörház megőrzése és a Szalon sörcsalád megerősítése. A cég stratégiai törekvése alapja a vidéki piac megerősítése, az egyetlen magyar sörmárka helyben történő erősítése és a lokális közösségi élmény megőrzése. Ugyanakkor elmondja, hogy a sörfőzdedben a jó hangulat és a lazább, családias környezet fontos értékek maradnak, és a dolgozók számára alkalmanként „mértékkel” engedélyezett kóstolás is része a munkakultúrának.
Wenckheim István személyes élete és hobbijai is megjelennek a történetben: lovaglás és síelés, valamint a magyarországi élet egyik kihívása, a kulturális és nyelvi különbségek kezelése. A Wenckheim-család pedig Ausztriában is magyarnak számít, és Magyarországon is osztráknak tekintik magukat, ami a regionális identitás kérdéseit is érinti. A cikk érinti a családi örökség és a vállalati dinamika összetett viszonyát a helyi gazdaságban.
1911-ben a pécsi sörgyár történetében kiemelkedő szerepet játszott a Pannónia Sörfőző Rt. és a Zsolnay porcelángyár közötti együttműködés, amely a sörkészítés és a desztillációk területén fontos mérföldkő volt. A történet során a sörgyártás technológiája is fejlődött: az enzimes sörfőzés, nyomás alatti erjesztés és a hannoveri Gilde Sörgyár licenc alapján történő gyártása mind hozzájárult a magyarországi söripar evolúciójához.
A Pécsi Sörfőzde hosszú távú tervei között szerepel a Hungaria márkák megerősítése és a regionalitás kihangsúlyozása, miközben a vállalat a piaci versenyben igyekszik megőrizni a hagyományos ízeket és a helyi fogyasztók hűségét. A vállalat a kilencvenes évek végén megújításokat hajtott végre, hogy tartós versenyképességet biztosítson a hazai és regionális piacokon.
Az irodaépületektől az üzemekig terjedő fejlesztések, a sörkultúra és a regionális identitás összefonódik a Wenckheim-család történetével, amely a helyi gazdaság és a kulturális örökség kapcsán is fontos példát mutat. A cikk megvilágítja, hogy a vállalati vezetés és a történelmi családi háttér hogyan formálta a Pécsi Sörfőzde jelenét és jövőjét.
Az infrastruktúra és a piaci környezet változásai határozták meg a vállalat stratégiáját az idők során, különös tekintettel a privatizáció utáni időszakra, a létszámcsökkentésre és a piaci részesedés megőrzésére a nemzetközi versenytársak árnyékában.
A modern és professzionális hatóság ismérvei – Szalontainé dr. Czettisch Barbara előadása
Az említett évszázados történelem és a vezető személyiségek összefonódása jól illusztrálja a vidéki vállalkozások alkalmazkodóképességét és identitásaint.