A fehérszőlő a francia pinot család egyik tagja, így rokon a pinot noir, a pinot gris vagy a pinot meunier szőlőfajtákkal. A pinot blanc-t elsősorban Franciaországához, és azon belül Elzászhoz kötik, ahol az ország legtöbb telepítése megtalálható. A pinot blanc otthonának azonban természetesen a pinot család szülőföldje, Burgundia számít, ahol a tizenkilencedik században jegyezték fel először nevét. Burgundiai hazájában egyébként sokáig meg sem különböztették a chardonnay-tól, hiszen arra szőlőként nagyon hasonlít. A német telepítések mérete egyébként messze meghaladja Franciaországot. Az északinak tekinthető bortermelő ország szinte minden csücskében foglalkoznak vele, ez errefelé a hatodik legelterjedtebb fehérszőlő. A németekhez hasonlóan az osztrákok is szívesen foglalkoznak vele, az ország szőlőinek 6%-a weissburgunder, azaz pinot blanc. A viszonylag magas alkoholtartalmú fehérborokon túl a szőlőfajtából gyakran készítenek errefelé édes bort, ez esetben sokszor házasítják olaszrizlinggel. Bár osztrák hatásra Északkelet-Olaszországban is sokáig nagyon kedvelt volt, a vezető szerepből mára kiszorította a chardonnay és a pinot grigio.
A sauvignon blanc egy francia eredetű szőlőfajta, mely a Loire-ból indult el és ma már az egyik legelterjedtebb fajták közé tartozik. Mérsékelten korán érő, bőtermő, de odafigyelést igényel a zöldmunkára és az alanyra. A sauvignon blanc nemcsak Franciaországban, hanem szinte egész Európában, például Spanyolországban és Olaszországban is elterjedt. A tengerentúlon, különösen Új-Zélandon és Kaliforniában is sikeresen adaptálódott, ahol a Fumé Blanc-stílusú, fahordós borok is népszerűek. A sauvignon blanc népszerűsége az utóbbi években gyors ütemben növekvő trendet mutat, és mára az egyik legkedveltebb fehérboros szőlőfajtává vált hazánkban. Bora mindig friss és üde, kirobbanó citrusos és gyógynövényes aromákkal, bodza- és licsiillatú jegyekkel. Tökéletes szomjoltó ital a nyári hónapokban, tisztán vagy fröccsként is népszerű a tavasztól késő őszig tartó időszakban, ám gasztronómiai sokoldalúságának köszönhetően egész évben helye van az asztalon.
Jellegzetes ízei miatt remekül illik spárgához, medvehagymához, friss salátákhoz, halételekhez és citrusos fogásokhoz, de tejszínes tészták, krémlevesek és kecskesajtos étkek mellé is kiváló választás. A gondos szőlészeti és borászati munka révén a sauvignon blanc képes komolyabb arcát is megmutatni. Ekkor egy gazdagabb, krémesebb textúrával rendelkezik, amelyet az újfahordós érlelés vaníliás jegyei is gazdagítanak. Míg a könnyed stílusú sauvignon blanc-ok leginkább frissen a legfinomabbak, addig a komplexebb, összetettebb borok akár néhány év érlelést követően is csodálatosan kifejlődnek.
Függetlenül attól, hogy frissen vagy érlelve fogyasztjuk, mindig ügyeljünk rá, hogy a bort állandó, hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol tároljuk, hogy megőrizzük annak minőségét. A friss, reduktív sauvignon blanc-okat mindig a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán alakú fehérboros pohárból. A Haraszthy Pincészet Sauvignon Blanc Fine Dining Selection 2023 az ország legjobb sauvignon blanc-ja lett, Etyeken pedig a legjobb fehérborként került ki. Kóstold meg a sauvignon blanc variációkat egy kellemes borkóstoló keretein belül Pázmányi Dániellel a pincészet főborászával és Tüű Péter kétszeres magyar sommelier bajnokkal. Ha gépkocsival érkezel, akkor nem kell aggódnod a parkolás miatt, ugyanis saját parkolóval rendelkezünk. Cím:1036 Budapest, Pacsirtamező u. 41.1024 Budapest, Lövőház u. NagykereskedésÉrtékesítő csapatunk már a borok kiválasztásától egészen a kiszállításig segíti nagykereskedelmi partnereinket, hogy mindenhova a megfelelő bor és pezsgő kerüljön.
Gyümölcsös, friss, ropogós - ilyen egy jó sauvignon blanc. De vajon mennyit számít az ár, a származási hely, vagy a márkanév, ha nem tudjuk, mit iszunk? Vaktesztet tartottunk: többféle sauvignon blanc bort kóstoltunk végig úgy, hogy nem tudtuk, melyik került a poharunkba. A sauvignon blanc a világ egyik legismertebb fehérborszőlő-fajtája, az egyetlen olyan világfajta, amelynek borát az aromatikus fehérborok között tartják számon. A Franciaországból, a Loire völgyéből és Bordeaux környékéről származó fajta leghíresebb borai eredeti hazáján kívül Új-Zélandon készülnek, de Chilében, Dél-Afrikában és Magyarországon is jó minőségű termékeket állítanak elő belőle. A sauvignon blanc-ból készülő borok szárazak, zöldessárgák, jellegzetes illat- és ízvilággal rendelkeznek. A hosszas (legalább 3-4 éves) fahordós érlelés nem tesz jót neki, inkább az acéltartályos erjesztés és érlelés hozza ki belőle a fajtakaraktereket.
Mind a három szüretből külön bor készül, amit majd házasítanak. A borokat akár 10-30 mp-ig forgattuk a pohárban, hogy kiszellőzzenek. A kortyot megjárattuk a szánkban, így valóban jobban feltárul az íze. A szakirodalomban ellentétes véleményeket találtunk a bor lenyelését vagy kiköpését illetően. Fogyasztói vakteszt, nem vagyunk borszakértők. Illat: friss szőlős, gyümölcsös, csalános, füves illatokat vártunk. Íz: a borban található savaktól, az egyedi, gyümölcsös ízjegyektől azt vártuk, hogy frissességet sugározzanak. Testesség és savak: a bor harmóniáját pontoztuk, hogy az összetevők egyensúlyban vannak-e, a savtartalom karakteres-e. Mennyi időn keresztül érezzük a bor zamatát, gyorsan vagy lassan cseng le?
Közepesen intenzív, élesztős és virágos illatok vegyesen. Közepesen savas és enyhén szénsavas állag. Enyhe, kevésbé jellegzetes illat. Elsőre nehezebb illatokat éreztünk, majd szellőztetés után valamelyest tompult. Nehezen szellőző, földes illat. Nehezebb, földes illatok. Savassága harmonikus. Enyhe, egzotikus gyümölcsökre emlékeztető és mellette élesztős illat. Harmonikusan savas. 19. Kissé nyers, savas illat. 17. Földes, virágos illatokat éreztünk vegyesen. Az elvártnál kissé savasabb. 17. Enyhe, édeskés illat. 16. Enyhe, édeskés illat. 15. Kellemes, de enyhébben intenzív, virágos illat. Közepesen savas, testesebb bor. 13. Friss, üde, virágos illatok. Kellemesen savas, viszont utóízben csersavas lecsengésű. 13. Enyhe, virágos illat. Harmonikusan savas. 10. Harmonikus, virágos-ásványos illatár. Harmonikusan savas, jóivású bor. 10. Nagyon enyhe, virágos illat. Kellemesen savas állagú. 10. Közepesen intenzív, virágos illat. Harmonikusan savas állag. 9. Ásványosabb illat. Az állaga harmonikus, kellemes savakkal. 7. Visszafogott, virágos illat. Közepesen savas, de jóivású bor. 7. Enyhén fűszeres, ásványos illat. Jóivású, harmonikus állag. 4. Virágos, gyümölcsös illat. Közepesen savas, de kellemes állag. 4. Enyhe, de jellegzetes sauvignon blanc szőlős illat. Kellemesen savas, jóivású bor. 4. Közepesen intenzív, virágos illat. Közepesen savas, üde, tartalmas állag. 3. Intenzív, akácvirágos illat. Harmonikus, kellemes savakkal. 2. Intenzív, friss, virágos illat. Kellemesen trocken, harmonikus savak. 1. Kellemes és intenzív, friss, virágos illat. Harmonikus savak jellemzik, kellemesen száraz bor. A gyümölcsös, friss és virágos jegyek érezhetők kóstoláskor is.
A sauvignon blanc (helyesen kiejtve szovinyon blan) az egyik legkedveltebb fehérborszőlő a világon, ami a 22 magyar borvidékből 20-ban terem és fontos szerepet tölt be. A sauvignon blanc szőlő elterjedtségének egyik oka, hogy kiválóan alkalmazkodik a különféle éghajlati viszonyokhoz. A magas mésztartalmú és lazább talajok a legjobbak az ilyen szőlő számára, de szépen terem a löszös és homokos talajokon is. A Sauvignon Blanc Európa minden részén terem, sőt jelentős a termesztése Új-Zélandon és Kaliforniában is. Franciaországban kiemelt sauvignon blanc termő vidék a Sancerre térség és a Pouilly-Fumé, de ide sorolható Bordeaux környéke is, ahol legszívesebben muscadelle-lel és sémillonnal házasítják. Új-Zélandon 1969-ben vetette meg a lábát a Matua pincének köszönhetően, ma pedig már a második legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajta. Hazánkban is igen kedvelt: a 22 borvidék közül egyedül a somlói és a tokaji tájakon nem termesztik. A sauvignon blanc bora igen karakteres és jellegzetes. A borok színe zöldes-sárgás, sajátos illat- és ízvilággal rendelkeznek. Aromákban gazdag, a savak, a tónusok miatt a bor friss jellege fontos szerephez jut. Dinamikus frissességével, gyümölcsös világával az év minden szakában jólesően fogyasztható. A sauvignon blanc-t azonban nemcsak a frissesség és könnyedség jellemzi, képes megmutatni karakteres arcát is. Ezek a borok vastagabbak, krémesebbek és általában vaníliás jegyekkel egészülnek ki. Ezeknek a fahordós, komplexebb boroknak kifejezetten jót tesz a pihentetés, nem úgy a frissebb, könnyedebb változatoknak, amikből mindig az utolsó évjáratok a legjobbak. A sauvignon blanc jellegzetes világát a Borkell webshopban is felfedezheted. Tökéletesebbnél tökéletesebb sauvignon blanc-okat kínálunk, többek között az erdélyi Recas-tól, a Babarczi Pincétől, a Haraszthy Pincészettől és a Világi Winery-től.
Borkóstoló és borismeret Pelle Lászlóval - A Sauvignon Blanc
A világborvidékei számos ikonikus szőlőfajtával szolgálnak, ám a Pinot Blanc kiemelkedik ezek közül. Egyszerre kínál kifinomultságot, sokoldalúságot és kellemes frissességet is. De mi is pontosan a Pinot Blanc, és miért érdemes megismerkedni vele? A Pinot Blanc névre keresztelt szőlőfajta a Pinot család tagja, amely eredetileg Franciaországból származik. A kutatások szerint a Pinot Noir természetes mutációjával jött létre, és - bár rokonságban áll a Pinot Gris fajtával is - bogyói annál világosabbak, karakterisztikája pedig eltér tőle. Elsősorban Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Ausztriában termesztik. A legismertebb termőterületei között említhetjük Elzászt, ahol a szőlőfajta friss, virágos illatú, könnyed, mégis összetett borokat ad. A németországi Baden és Pfalz területén érett, gyümölcsös borok készülnek belőle. Dél-Tirolban elegáns, lágy borok előállítására szolgál a Pinot Blanc. Itt Pinot Bianco néven termesztik. Ahogy az előbbiekből kiderül, a szőlőből többféle bor is előállítható, amelyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Ami azonban közös bennük, az a világos szín, a frissesség és a gyümölcsös illat. Jellemző rájuk továbbá a kellemes savtartalom és a lágy textúra is. Száraz fehérbor formájában - mint amilyenek a Pinot Bianco felhasználásával készült italok is - könnyed és frissítő, étvágygerjesztőként is megállja a helyét. Ha hordós érlelésű borként kerül palackozásra, gazdagabb, komplexebb ízvilágú bor jön létre, amely jól illik kiadós, laktató ételekhez. Franciaországban és Németországban sok esetben habzóbort készítenek belőle, így a pezsgőgyártás alapanyaga is. A borok gyümölcsösségüknek és friss savaiknak köszönhetően számos ételhez passzolnak. Kiválóan párosíthatóak a tenger gyümölcseivel és a különféle halételekkel, így rákkal, garnélával, kagylóval, grillezett halakkal. Ugyanakkor megfelelőek csirkéhez, pulykához, borjúhoz is. De remek ízélményt biztosítanak a friss sajtokkal, valamint a vegetáriánus fogásokkal kombinálva is. Így például zöldségekkel, gombás ételekkel vagy tésztával is fogyasztható. A Pinot Blanc borai az ázsiai konyha ételeit is kiegészíthetik. Bár a Pinot Blanc más fehérszőlő-fajtáknál kevésbé ismert, mégis kijelenthető, hogy aki egyszer megkóstolja, könnyen megszereti majd egyedi karakterét és különleges ízét. Könnyed'ségének, frissességének hála remek választás a nyári estékhez vagy vacsorákhoz. Ráadásul, ár-érték arányban is kiváló alternatívának bizonyulhat.
Two classic whites, grown in many parts of the world, but not always loved by the same kind of drinker. Pinot Blanc and Sauvignon Blanc have little in common beyond the color adjective. Pinot Blanc (or Pinot blanc) is, quite literally, a successful “genetic mistake”: a white-berried mutation of Pinot Noir, born from the instability of the Pinot family. In German-speaking countries it is often called Weissburgunder, and in Austria it can also appear as Klevner-yet we’re always talking about the same grape. Typical aromas are apple and pear, citrus, white flowers; when it is varietal and comes from top vineyards, you also notice white-fleshed fruit and a more marked vertical vein. The unmistakable side is the weave: more than it “smells,” it fills, and its roundness (sometimes buttery) is born precisely from that non-aggressive acidity that makes it lovable without asking for special effort. Pinot Blanc lends itself to different winemaking styles, which deeply shape its final profile. In steel it expresses a fresher, more linear outfit, with clean fruit and discreet acidity; it’s the most common choice for young, everyday versions. Another option is malolactic fermentation, often used to further soften acidity and enrich the wine’s body: the result is a softer, almost velvety white, but one that risks losing tension if not well balanced. In the best cases, these approaches don’t distort the grape, but amplify its sense of composure, creating bottles able to challenge time.
Pinot Blanc is grown in several European regions, but-an interesting note-in no New World area is it particularly rooted. Its aromatic neutrality and flexible structure make it sensitive to context: it changes rhythm, accent, and depth even subtly, but perceptibly. Alto Adige (Italy) - Perhaps the most recognizable area for Italian Pinot Blanc: altitude, cool nights, and modern vinifications give clean, precise wines with crunchy fruit (apple, pear), good freshness, and occasional floral touches. Alsace (France) - Often used in blends for Crémant d’Alsace, but in purity it shows up more sober than other regional whites. Austria - Here it’s called Weissburgunder and can surprise with precision and longevity. Germany - In regions like the Palatinate or Baden, Weissburgunder can be more aromatic and creamy, often with a more evident use of barrique. Luxembourg - A small but significant presence: Pinot Blanc is the most planted white here and gives light, fresh, essential wines, often intended for local consumption. Pinot Blanc, for me, is a quiet but constant presence: it’s not the grape I chase for aromatic fireworks, but one of those I return to when I’m looking for weave and measure. My experiences insist on a very recognizable grammar-bread crust, white peach, white flowers, white pepper, wet stone-with a measured texture and rhythm. In the Collio I often find it more “earthy” and deep: images like wet straw, sea, herbs and cut grass appear, with a savory edge that seems to arrive from the side and, at times, a slightly bitter finish that gives gastronomic usefulness (even when the nose stays ethereal). It’s a Pinot Blanc that can flirt with riper accents (even a hint of vanilla or exotic fruit), but in the best versions it remains elegant, with a freshness that doesn’t scratch. In Alto Adige I perceive it as more “drawn,” with sharp outlines: more edge, more cleanliness, and often a citrus/herbal register (grapefruit) that makes it immediately legible. It’s the style I’ve found most consistent even in less ambitious samples: a Pinot Blanc that doesn’t try to “go Burgundian,” but prefers to play on precision. In Alsace I’ve noticed it as more composed: almond, struck match, earth, less fruit upfront-a register I found echoed well in Meyer-Fonné-while in the Mosel (Markus Molitor’s Pinot Blanc) I happened to note a warmer, more comforting side, somewhere between baked apple, cream, and ripe fruit. Sauvignon Blanc, by contrast, is anything but neutral. It’s a white that divides people, starting with the nose: it moves between cut grass, bell pepper, tomato leaf, boxwood and elderflower, but also passion fruit, grapefruit and white peach-often all at once, often without compromise. It’s a variety capable of exuberant aromas even without extreme ripeness, thanks to methoxypyrazines (responsible for the vegetal notes) and thiols (which bring the tropical tones). Its behavior in the cellar is not secondary: cold fermentations in stainless steel heighten the vegetal and citrus side, while warmer fermentations (typical, for example, in the Loire) or the use of barrique and bâtonnage (especially in Bordeaux or Styria) lead toward richer, more complex styles, with notes of beeswax, ripe fruit, cream and hazelnut. Some Sauvignon Blancs matured in wood-perhaps with malolactic completed-become almost unrecognizable compared to the cutting versions: less pungent, but deeper and more layered, with an ability to age that contradicts the grape’s reputation as a “drink-young” wine.
Sauvignon Blanc is one of the most widely planted white grapes in the world, but it takes on very different accents depending on the area. Some places emphasize its sharper, more vegetal side; others guide it toward softer, riper paths, often playing with wood or blends. Loire (France) - The historic heart of Sauvignon Blanc: Sancerre and Pouilly-Fumé offer taut, vertical wines with notes of flint, lime, and white flowers. Bordeaux (France) - Usually blended with the Sémillon, both for great dry whites (Pessac-Léognan, Graves) and for the sweet wines of Sauternes. Marlborough (New Zealand) - The style that set the template from the ’90s: explosive aromas of passion fruit, lime, bell pepper, and grapefruit, with very high acidity and an often electric sip. Chile (Casablanca, Leyda, San Antonio) - A more “centrist” style: less edgy than New Zealand, less austere than the Loire. California (USA) - Here you find both the so-called “Fumé Blanc” version (rounder, oak-influenced, Mondavi style) and the fresher, more citrus-driven approach inspired by the New Zealand model. Australia (Adelaide Hills, Margaret River) - Wines of great clarity and aromatic precision, balancing ripe fruit (peach, lime) with saline acidity and good body. Italy (Collio, Alto Adige) - In Friuli it can be sharp yet rich, with herbaceous notes that are rarely out of tune; in Alto Adige it’s cleaner, more technical, more floral. South Africa - On the rise: styles that recall New Zealand, but with more body, riper fruit, and well-integrated acidity. Pyrazines are nitrogen-containing aromatic molecules found in many foods, including green bell peppers, peas, roasted coffee-and, yes, Sauvignon Blanc. In this grape, their presence is especially significant: we’re mainly talking about methoxypyrazines such as IBMP (3-isobutyl-2-methoxypyrazine), IPMP, and SBMP, compounds with extremely low perception thresholds-sometimes on the order of nanograms per liter. Not all Sauvignon Blanc has the same pyrazine profile: the level of these molecules depends on climate, vineyard management, and winemaking style. Pyrazines tend to accumulate before veraison and then degrade as the grapes ripen; as a result, cool climates or earlier harvests favor higher levels, while slower or more advanced ripening tends to soften them. Beyond aroma, new research is also showing that pyrazines may have taste effects, in particular through cross-modal interactions with umami receptors. A 2026 study showed that some methoxypyrazines-especially SBMP-enhance the perception of umami when paired with glutamate-rich foods such as oysters, thanks to molecular interactions with the T1R1/T1R3 receptors.
Borkóstoló és borismeret Pelle Lászlóval - A Sauvignon Blanc
We’ve all heard about New Zealand Sauvignon Blanc, for better and, more recently, for worse. It’s one of the most striking cases of commercial success in the wine world. Starting with Cloudy Bay’s first vintage in 1986-quickly turned into an icon-a true national identity was built around Marlborough and its explosive aromas. Its immediate, legible, and aromatically recognizable style made this wine a gateway for millions of consumers. The flip side is that this very recognizability helped standardize a huge number of products: wines harvested with generous yields, fermented in stainless steel, and released just weeks after the harvest. This homogenization has generated a certain distrust among enthusiasts, who often consider these bottles far too mainstream or accuse them of excessive residual sugar and overly pushed notes of tropical fruit and bell pepper. Today the reputation of New Zealand Sauvignon Blanc is in a delicate balance: between global appeal and the search for identity. On one hand it remains one of the most profitable varieties in the world, with an average price higher than many European whites; on the other, some wineries are trying to differentiate by recovering territorial precision and a wider range of stylistic articulations.
In North-Eastern Italy (Collio and surrounding areas) Sauvignon tends to fall into a green and savory register rather than an exotic and sweet one: tomato leaf often returns along with herbs (sage first of all), and when fruit shows up you get the classic tropical notes of pineapple. I like it here when the wine stays composed: clean aromatics, a dry palate, a finish with a minimum of phenolic grip; when it slides instead toward perfume alone, or toward an easy roundness, I find it less interesting. In Austria (especially Styria), Sauvignon changes posture: here more than aromatic profile you notice the architecture. The best producers offer a more serious version: less caricature, more definition of the sip, more length. Great structure and fewer aromatic nuances. The famous New Zealand versions sometimes feel too loud to me. As an example, I compared two Styrian bottles from the same producer: Frauwallner. Serious, consistent, and able to play both on the “green and nervy” register of Sauvignon and on the more composed, more material register of Weissburgunder. The Ried Stradner Rosenberg Sauvignon Blanc 2021 starts with apple, peach, exotic fruit and grapefruit, and then accelerates: it’s refreshing, rich and multifaceted, but too loaded. The fruity aromas feel shouted, the acidity is a bit too charged-yet I acknowledge a deeply satisfying savouriness and an unexpected spicy finish that combines well with the citrus component. On the other hand, the Ried Buch Weissburgunder 2020 plays a different game: an attractive, evolved and distinctive nose, with quinceapple, white peach, wildflowers and hazelnut, and a dense but introverted palate, as often happens with Pinot Blanc. Who won? For me, the winner is the Ried Buch Weissburgunder 2020: more elegant, more complete, more “centered” on the relationship between matter, acidity and structure, and more convincing at the table.
Magyarországon nem tartozik a legelterjedtebb szőlőfajták közé, bár már az 1930-as években szerepelt szőlészeti leírásokban. Számos termőhelyen előfordul, de vezető fajtává egyik borvidéken sem vált. Bora a magyar borvidékeken nem sokban különbözik más termőhelyen (pl. Elzászban) termett fajtatársaitól. Nehezebb évjáratokban kemény, élénk savakat, nem megfelelő terméskorlátozás mellett túlzott neutralitást mutat. Ezzel szemben gondos munkával és kisebb hozammal kellemesen üde, elegáns savkészletű, jellegzetesen csonthéjas gyümölcsökre (dió, mogyoró) emlékeztető illattal és ízzel kóstolhatjuk. A Kárpát medencében a Fertő tó környéke emelhető ki, mint optimális termőhelye (Ausztria).