Első és egyetlen munkahelye a Honvédelmi Minisztérium volt, ahova az MKKE elvégzése után került 1973-ban. Katonai iskolát soha nem végzett. 1992-ben már a minisztérium védelemgazdasági főosztályának helyettes vezetője. Móriczot régi egyetemi és sportbarátság kötötte Lupis Józsefhez, így került a Honvédelmi Minisztérium pénze a Lupis brókerházhoz. Amikor a brókerház csődbement, és a HM pénze bennragadt, ő már nem volt a minisztérium állományában. 1994 augusztusában 32 M Ft-ból létrehozta saját kockázati-tőke befektető cégét, a Kaptár Befektetési Kft.-t.
Minden befektetést megveszünk, ha elég olcsón kínálják, így 100 befektetésből 97 értéktelennek bizonyulhat, de a maradék 3 sikerén megkeressük a pénzt. - fogalmazta meg üzleti filozófiáját Móricz. Ebbe a nagy szórásba azután - szükségszerűen - egy sor volt állami cég is bekerült (Dunabank, Tricotex, Pannon-Flax, Domus, Danubius, Chinoin, Pannon-Flax, erőművek stb.). A cég első nagy üzleti sikere az Első Pesti Telefontársaság (EPT) volt, amelyet az MHB takarított ki 1994-ben a portfóliójából fillérekért, de később Matáv-értékű papír lett, s több mint tízszeres hasznot hozott.
Ugyancsak 1994-ben, Móricz egyik alapítója és 14%-os tulajdonosa lett a Lupis brókerház csődje után utcára került fiatal pénzügyérek induló vállalkozásának, a Concorde Értékpapír Rt.-nek is. Ő a brókercég FB elnöke is. Móricznak közvetve, vagy közvetlenül tulajdonosi részesedése volt Nobilis Kristóf vállalkozásaiban is, pl. a BIF-ben és a Dona-Döme Kft.-ben, valamint a BÉT-en jegyzett Freesoft-ban is. 2007-ben egyik alapítója és FB tagja volt a 2010-ben tőzsdére is bevezetett CIG Pannónia Életbiztosítónak.
A rádiózás és a kiemelkedő színvonalú muzsikálás egymásra találásában döntő szerepet játszott Dohnányi Ernő, akit 1931-ben neveztek ki a Magyar Rádió főzeneigazgatójává. 1936-ban alakult meg a majdani nagyzenekar magjának is tekinthető szalonzenekar. Dohnányi a kor legtehetségesebb művészeit hívta az együttesbe, Fehér Miklóst koncertmesternek, Pártos Ödönt, Tátrai Vilmost, Pataki Lászlót hegedűsnek, Friss Antalt csellistának, Máthé Áront klarinétosnak. Zongorán és harmóniumon Nagy Olivér játszott, a későbbiekben pedig olyan legendás művészek fordultak itt meg, mint Végh Sándor vagy Kósa György.
A zenekart Bertha István irányította, egészen kivételes színvonalon: néhány hónapnyi közös munka után már az angol rádió is átvette a szalonzenekar műsorát. A legnagyobb közönségnek játszó magyar zenekar 1939 májusában már az ezredik koncertjét adta. Az újabb és újabb kihívások, a rohamosan bővülő repertoár a zenekari létszám fokozatos növekedését hozta magával. A Rádiózenekar egyre inkább szimfonikus együttessé izmosodott, természetesnek tűnt a vágy, hogy immár ne csak rádióhullámokon keresztül, hanem koncerteken is találkozzon közönségével.
Az együttes szimfonikus zenekarként 1943. október 7-én, Dohnányi Ernő vezényletével mutatkozott be. „Nemcsak egy hangverseny első ütemei szólaltak meg a Magyar Művelődés Házában (a mai Erkel Színházban) és a mikrofonok révén százezernyi rádiókészülékben, hanem életre kelt a rádió egy régi terve és nagy sikerre hivatott újítása is” - számolt be az eseményről egy korabeli újság.
A nagyratörő tervek a háborús esztendőkben nem valósulhatott meg, az újjászervezés munkálataival 1945 februárjáig kellett várni. A feladattal Lajtha László zeneszerzőt bízták meg. Ő hívta munkatársnak Ferencsik Jánost és Polgár Tibort. A háború utáni első rádióadás (1945. Néhány hónap múlva Mozart Varázsfuvolája volt műsoron, az énekesek felkészítése a korszakos jelentőségű zenetörténész, Szabolcsi Bence nevéhez fűződik. Az első oratórium- előadásra (Haydn: A teremtés) 1946 januárjában került sor.
A zenekar az első években főleg stúdióban játszott, ritkán lehetett nyilvános hangversenyen hallani, de azért egy-egy operaházi vagy zeneakadémiai koncertet már az első években is sikerült megtartani. E ritka koncertesemények különösösen nagy jelentőségűek voltak. A Rádiózenekar játszotta először Magyarországon (1947. szeptember 26-án) Bartók Béla III. zongoraversenyét. Ferencsik és Polgár mellett remek karmestertehetségek vezényelték a zenekart, Lukács Miklós, Komor Vilmos, Kórodi András, Somogyi László, Varga Pál vagy Fricsay Ferenc.
Klemperer tizenhárom alkalommal állt az együttes élén, és olyan - idehaza ekkor még mellőzöttnek számító - szerzők szimfonikus alkotásait mutatta be, mint Anton Bruckner, Gustav Mahler vagy Richard Strauss. A külföldi rádióállomások érdeklődése is megélénkült. A Szabolcsi Bence által felkutatott Vivaldi-darabok premierjét Olaszország, a Lajtha László és Kodály Zoltán műveiből összeállított hangversenyt 1948-ban a londoni, a párizsi és a prágai rádió közvetítette.
1949-től Ferencsik János vezető karnagyként állt az együttes élén, de két évvel később - megszaporodó operaházi teendői miatt - átadta a stafétát Somogyi Lászlónak. A korai ötvenes évek fojtogató légkörében igen beszűkült mozgástérben kellett dolgozni, de ennek az időszaknak is vannak kiemelkedő, sőt, legendás pillanatai: Ránki György operabemutatója, egy Liszt-kuriózum, az első külföldi turné Lengyelország, időtálló magyar művek premierje és neves vendégművészek fellépése.
1953-tól kedvezőbb körülmények között fejlődött tovább az együttes. Újra játszotta Bartók korszakos remekműveit, majd 1954-ben a Cantata profana, a III. zongoraverseny Fischer Annie-val, és a Csodálatos mandarin. Ebben az évben adta első zenekari estjét Budapesten Szvjatoszlav Richter, a Rádiózenekart Komor Vilmos vezényelte. Ezzel egy időben a magyar operakultúra gazdagításában is döntő szerepet vállalt a zenekar. Elkészült a Pillangókisasszony első teljes magyar nyelvű felvétele, majd hamarosan a Carmené is.
Az operafelvételek készítése a későbbiekben is kiemelt feladat maradt. 1956-57-ben szinte mindent elölről kellett kezdeni. Sok muzsikus - köztük a vezető karnagy, Somogyi László is - emigrált. Az év utolsó hónapjában Ferencsik János, Komor Vilmos és Lukács Miklós egy csokornyi szimfonikus darabot vett fel: a szerző Dohnányi Ernő, az együttes egykori alapítója, akitől már egy bő évtizede egyetlen hang sem csendülhetett fel Magyarországon.
Az 1957-58-as évadtól állandó karmesterként Bródy Tamás vette át a zenekar irányítását, az első nyugat-európai turné Párizs, Brüsszel vezetésével Lehel György és Lukács Miklós vezényelt. A „Lehel-korszakban” a vezető zenekarok sorába emelkedő együttes a világ legkeresettebb karmestereit látta vendégül. A már korábban említetteken kívül olyan egyéniségekkel dolgozott idehaza és külföldön, mint Claudio Abbado, John Barbirolli, Paul Capolongo, Doráti Antal, Eötvös Péter, Wolfgang Gönnenwein, Kertész István, Igor Markevitch, Charles Münch, Giuseppe Patané, Karl Richter, Helmuth Rilling, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Paul Sacher, Peter Schreier, Solti György, Leopold Stokowski vagy Carlo Zecchi.
Lehel György halála után Ligeti András zeneigazgatása (1990-1992) mellett folytatódott a munka, majd 1993-ban Vásáry Tamás - a világhírű zongoraművész-karmester - állt az együttes élére. A zenekar fennállásának 50. évfordulóját ünneplő koncerttel mutatkozott be, olyan műsorral, mely szorosan kötődött az alapító karnagy-zeneszerző, Dohnányi Ernő személyéhez és művészi hitvallásához. Mindez nemcsak a Rádiózenekar tradicionális értékeihez való visszanyúlást, hanem a muzsikálás aranykori szelleméhez fűződő ragaszkodását is szimbolizálta.
Vásáry a spontán és érzelmekben gazdag, kommunikatív zeneiség ideáját követve nagyhatású, emlékezetes koncerteket adott, a zongoraversenyeket pedig legtöbbször a hangszere mellől vezényelte. Az együttes nagyszabású külföldi turnékon vett részt, többek között Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Németországban, Japánban és Tajvanon. Vásáry Tamás 2004-ig látta el zenekarvezetői feladatait. A későbbiekben Kovács László első karmesterként, Fischer Ádám főzeneigazgatóként állt a szimfonikusok élére.
Fischer kezdeményezte és vezeti a nemzetközi zenei világ figyelmét is felkeltő Budapesti Wagner Napokat, mely 2006-ban a Parsifal nagy sikerű előadásával indult. 2013-ig, a Wagner-jubileum évéig a szerző összes nagy operája műsorra került. 2008-ra Fischer külföldi és operaházi főzeneigazgatói munkái mellett már nem tudta vállalni a zenekarvezetői feladatokat. Ekkor az amerikai, de a magyar zenei élettel régebb óta szorosabb kapcsolatban álló Stephen D’Agostino sikeres pályázatot nyújtott be a Rádiózenekar vezetésére, a munkát 2009-től 2011-ig végezte.
A folyamatosan változó gazdasági és kulturális környezetben a leghíresebb európai rádiózenekarok komoly kihívásokkal néznek szembe, keresik helyüket. Dinamikus, innovatív zenekarvezetőt keresve esett a választás 2011-ben Vajda Gergely zeneszerző-karmesterre. Ő a rádiózenekar múltjából és a legnemesebb értelemben vett közszolgálati szerepből kiindulva fogalmazta meg művészi programját, melyben hangsúlyos szerepet szánt a modern zenének: „úgy gondoltam, hogy a magyar 20. és 21. századi műveknek vissza kell kerülniük a mindennapi hangversenyélet körforgásába és ebben az MR Szimfonikusoknak az éllovas szerepét kell vállalnia”.
