A lakosság, a kereskedelem és a karitatív szervezetek számára egyaránt hasznos lehet az a hiánypótló ajánlás, amit a lejárt minőségmegőrzési idejű termékek fogyaszthatósági határidejéről állított össze a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programja.
Fontos, hogy az ajánlott intervallumok kizárólag a minőségmegőrzési idővel ellátott, megfelelően tárolt élelmiszereknél tekinthetők irányadónak.
A minőségmegőrzési idő a tartósabb termékeken szerepel, így lejárta nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszert ki kell dobni.
Elképzelhető, hogy egy-egy ilyen élelmiszer minősége már nem olyan, mint egy frissebb terméké.
Viszont, ha bontatlan, sértetlen csomagolásban, a gyártó ajánlásának megfelelően tároltuk és kibontás után a normál termékhez képest nem tapasztalunk számottevő elváltozást (íz, szín, szag, állag), a lejárt minőségmegőrzési idejű termék akár még hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is elfogyasztható.
Továbbra is érvényes, hogy lejárt élelmiszereket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni.
Fontos változás azonban, hogy egy idei jogszabály-módosításnak köszönhetően az Európai Unióban adományozhatóvá váltak a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek.
Mind a lakosság, mind az élelmiszer-forgalmazók és a karitatív szervezetek számára hasznos lehet a Nébih Maradék nélkül programjának legújabb útmutatója.
A hiánypótló ajánlásban ugyanis a szakemberek összegyűjtötték, hogy az egyes, minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek lejárat után még mennyi ideig maradhatnak biztonságosak.
Fogyaszthatósági idő: a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni.
Minőségmegőrzési idő: a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárhatjuk a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot.
Meg amúgy is, ha már minden tech blogon és közösségi oldalon van FAQ, miért épp nálunk ne legyen?
Ha szakavatott sörtudó vagy, a következők talán nem fognak sok újdonsággal szolgálni.
1. „Árpamaláta, komló, víz, élesztő” szól a szigorú, 1516-os német sörtörvény, amelyet az egyre pancsoltabbá vált söripar kitisztítására használtak.
Ezek az alapok ma ironikus módon, leginkább a kézműves sörökre igazak.
2. Ez a kémiai mértékegység a sörökben szereplő különböző savak, polifenolok és más, keserűségért felelős anyagok mennyiségét határozza meg és osztályozza egy 120-as skálán.
3. A kérdés természetesen az alkohol kiürülésére vonatkozik, ami természetesen megannyi tényező függvénye: az életkorodé, a testsúlyodé, egészségügyi állapotodé és persze az sem mellékes, hogy mennyit fogyasztottál belőle.
4. A gyors válasz: a sörben található szénhidrát energiát szolgáltat szervezetednek, amit ha nem tud elégetni egységnyi idő alatt, az zsírként rakódik le.
Mivel a sör - különösen, amit mi csapolunk - köztudottan magas tápértékkel bír, gyorsabban vezet súlynövekedéshez, mint az alacsonyabb energiatartalmú alkoholtípusok.
5. Az ale söröket melegebb közegben erjesztik, ahol a sörélesztő az erjesztő tetejére úszik fel.
Ezért nevezik az ale söröket felsőerjesztésűnek.
6. Ennek több oka is van és az üveg palackok gyártásának és újrahasznosításának akadályai talán nem is a legnyomósabb közülük.
7. Nagyjából az ötödik elfogyasztott sör magasságában merül fel leggyakrabban ez a kérdés.
Gyártási technikája lévén sokkal több erőforrásra van szükség egy adag kisüzemi sör előállításához, mint kommersz társaik esetében, de ennél is sokkal fontosabb, hogy a felhasznált alkotóelemek mennyisége és minősége jelentős értéknövekedést eredményez.
8. Egy hónapja lejárt a söröm szavatossága.
A válasz szinte kivétel nélkül: egybehangzó igen.
Épp az előző pontban felsorolt tényezők miatt a kézműves sörök élettartama jelentősen rövidebb a kevesebb tápanyagot tartalmazó sörökkel szemben.
Három tényező képes elindítani a romlási folyamatokat egy sörben: az oxigén (oxidálódás), a fény (ahogy korábban írtuk) és a baktériumok.
Amennyiben egy sört megfelelően (fénytől védett, hideg helyen, zárt kiszerelésben) tárolsz, a hivatalos lejárata után is sokáig megőrzi minőségét.
9. 10. Alapanyagait tekintve magabiztosan állíthatjuk, hogy a sör vegánok számára is fogyasztható.
Bármennyire is különösnek tűnik, több nagyüzemi sörfőzde használ zselatint, vagy glicerint termékeik finomításához, (ami állati csontvelő származéka).
Megfelelő tárolás mellett ezek a sörök akár 2 évig is élvezhetők maradhatnak.
Az alkoholtartalmú italok tárolása során fontos a hűvös, sötét helyen tartás, különösen felbontás után.
Előbbi gondolatokkal összhangban a tequila és a mezcal tárolása különös gondosságot igényel, mivel az agávé alapanyag és azok különleges előállítási folyamata miatt egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek.
A sötét hely kiválóan megőrizheti az aromákat és az ízeket.
A felbontott alkoholos italok tárolása fontos része annak, hogy megőrizzük azok minőségét és élvezeti értékét.
A felbontás során az italok érintkeznek a levegővel, és ennek következtében oxigénnel.
Az oxigén reakcióba léphat az alkoholban lévő összetevőkkel, ami ízromlást és aromavesztést eredményezhet.
A megfelelő zárás és a hűvös tárolás alapelvei segítenek megőrizni az alkoholos italok minőségét és élvezeti értékét.
A bontatlan pezsgő és sör sokáig megőrzi minőségét, de nem mindegy, hogyan tároljuk őket.
A bontatlan pezsgő minősége attól függ, milyen típusú.
A nem évjáratos pezsgők általában 1-3 évig őrzik meg a legjobb ízüket, de vannak akik szerint akár 7 évig is eltarthatóak.
A pezsgők és a sörök tárolásának kulcsfontossága a hűvös, száraz hely és a napfény elkerülése.
A sörök eltarthatósága rövidebb, mint a pezsgőé, és a pontos idő gyártótól és sörtípustól függ.
A sörtípusok eltarthatóságát befolyásolja a gyártási technológia és az alkoholtartalom.
Kézműves sörök általában 6 hónap lejárati idővel rendelkeznek, de megfelelő tárolás esetén a lejárat után is megőrizhetik minőségüket.
Tömeggyártású sörök esetében a pasztörizálás hosszabbíthatja meg a felhasználhatóságot, és a palackozás után akár egy évig friss ízűek maradhatnak.
Magas alkoholtartalmú sörök (8% fölött) jobban eltarthatók lehetnek, de ez függ a típusoktól és a tárolástól.
Honnan tudjuk, hogy már nem friss a sör?
Ha a felnyitáskor nincs sziszegő hang, akkor a szénsav kissé vagy jelentősen távozott, ami figyelmeztető jel lehet.
Ha a szag sem kellemes vagy zavaros, akkor gyakran romlás áll fenn.
Ha jó illat és íz, akkor iható a sör.
A sör eltarthatósága három dologtól függ: oxigén, fény és baktériumok.
A sörtípusok között a pilsner és a láger a legérzékenyebb az oxigénre.
A sötét és hűvös tárolás kritikus a sör minőségének megőrzéséhez.
Általános útmutató a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerekhez: a szavatossági idő csak közelítő jelzés, és a kereskedők ezt figyelembe véve határoznak.
A fogyasztók számára azonban ez nem jelenti automatikusan az étel megromlását.
Néhány napig még fogyasztható hús- és tejtermékek, például lazac és friss felvágott 1-2 napig, tejtermékek 4-6 nappal a lejárat után is igen gyakran biztonságosak.
A tojás még egy-két hónapig frissnek mondható hűtött körülmények között.
Sajt, vaj: krémsajt és szárazabb sajtok, vaj egy hétig, vagy kiszállítás után is biztonságosabban fogyaszthatók lehetnek.
Margarint és Nutellát egy-két hónapig, olívaolajat 2-4 hónapig, míg lekvárokat fél-1 évben is elállónak tekinthetünk felnyitás után.
Húsok fagyasztással hosszabbíthatók meg, nagyjából több hónapra.
A kávé és a tej tárolása központi szerepet játszik a frissesség megőrzésében, tej pedig különösen romlandó lehet.
Összefoglalva: a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek és italok gyakran még tökéletesen fogyaszthatók, ha megfelelően tárolták őket.
