A XVII. századtól a brit haditengerészet központilag kirendelt fejadaga szesz formájában létezett, eleinte egy gallon sörként. A részegeskedés megelőzése érdekében gyakran igen alacsony, 1-2 százalékos alkoholtartalmú főzettel látták el a hajókat, azonban így is logisztikai gondot jelentett az ilyen mennyiségű folyadék jelentős térfogata és tárolásának kérdései. Az egységes iránymutatás csak 1740-ben érkezett az Admiralitástól: a rumot vízzel öntsék fel 4:1 arányban, felszolgálását pedig osszák két alkalomra a nap során. A fegyelmi problémákat azonban ez sem szüntette meg, és a XIX. században folyamatos viták és reformok zajlottak a részegség korlátozásáról. Az alsóházban 1970. január 28-án este dőlt el „a nagy rumvita”, amelynek során előirányozták a napi rumadag megszüntetését.
A július 31-ére kijelölt utolsó napra számos hajón és több haditengerészeti támaszponton is formális búcsúkkal készültek a tengerészek: sokuk fekete karszalagot öltött a 11 órai sípszóra az utolsó pohárhoz. Az intézkedés meglehetősen népszerűtlen volt a matrózok körében. A haditengerészeti rum hagyománya a Királyi Haditengerészet nyugat-indiai hajórajával kezdődött Jamaikában 1655-ben. Ez 1731-re a brit flotta többi részébe is átterjedt.
Az alábbiakban összegzésként feltárul, miért alakult ki ez a gyakorlat, és hogyan alakult át az évek során. A trópusi éghajlaton a sör gyakran megromlott, a víz pedig rothadóvá vált. A rum azonban korlátlan ideig eltartható, és kevesebb helyet foglalt el a fedélzeten, mint a napi egy gallon sör. Ráadásul olcsó volt megvásárolni, és a brit Nyugat-Indiákon a virágzó cukoripar melléktermékeként nagy mennyiségben állították elő.
A rumnak volt még egy előnye: jól keveredett a skorbut megelőzésére kiosztott napi lime-lével. Bár ez a gyakorlat csak a 18. században kezdődött, jóval a napi rumadag bevezetése után, további motiváltó erőt adott a gyakorlat fennmaradásához.
Az eredeti adag, vagy „tot”, napi fél pint rum volt. A rum erőssége változó volt, de általában átlagosan 55%-os alkoholtartalmú, azaz 110 százalékos alkoholtartalmú volt. A rumot a délelőtti őrségben körülbelül 10:00 órakor osztották ki.
1740-ben a Királyi Haditengerészet Eduárd Vernon ellentengernagy, akkor a nyugat-indiai haditengerészeti század parancsnoka, aggódni kezdett a brit tengerészek körében tapasztalható részegség miatt. Megváltoztatta a napi rum totót úgy, hogy a fél pintet 1:4 arányban vízzel keverte össze, és két részre osztotta: egy reggeli és egy késő délutáni adagra. Vernon híres volt arról, hogy a hajóraj hajóinak ellenőrzése során grogram nevű vízálló anyagból készült kabátot viselt. A jellegzetes kabátja miatt kapta az „Old Grogram” és az „Old Grog” beceneveket.
A Vernon által elfogadott rum és víz keverékét idővel grognak nevezték el. Az utolsó rumadagot a Királyi Haditengerészet hajóin 1970-ben számolták fel teljesen.
Hány menedék van a Fallout világában, és mit tudunk róluk? ☢️ GS
A történeti összegzés
Az angol-brit haditengerészet nápolyi és nyugati portugál kapcsolatai, a trópusi éghajlat és a cukoripar melléktermékeinek elérhetősége mind hozzájárultak a rum és a lime-lével történő ellátás kialakulásához. A fejadag és az előírások megváltoztatása összefüggött a hajózás logisztikájával és a legénység fegyelmével kapcsolatos aggodalmakkal. A „grogról” és a grog keverékéről született hagyomány a 18. században töltötte ki helyét, és a végleges búcsú 1970-re következett be.
| Időszak | Adag és összetétel | Jellegzetes jegy |
|---|---|---|
| 1655-1731 | Nyugat-indiai hajóraj, rumtartás | Rum ellátás a fedélzeten |
| 1740 | Rum és víz 1:4 arányban, két részre osztva | Grognak nevezik |
| 1970 | Utolsó rumadagok felszámolása | Rumvita vége |
tags: #tengereszek #napi #alkohol #adagja