Magyarország szőlőtermesztési hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, gyökerei egészen a római korig vezethetők vissza. Az ország földrajzi és éghajlati adottságai rendkívül kedvezőek a szőlőművelés számára, így nem csoda, hogy a szőlő és a bor kiemelt szerepet tölt be a magyar mezőgazdaságban és gasztronómiában. A Kárpát-medence középső része, különösen a Duna és a Tisza folyók által közrefogott területek, tradicionálisan gazdagok szőlőültetvényekben. Ezeken a területeken a homokos talaj, a bőséges napsütés (évi 2000-2100 óra) és a megfelelő vegetációs időszak hőösszege (1400-1500 °C) ideális feltételeket teremtenek a szőlő fejlődéséhez.
Az őshonos fajták és a filoxéravész öröksége
Magyarországon számos őshonos szőlőfajta található, melyek évszázadok alatt alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Ezek a fajták a convarietas pontica subconvarietas balcanica földrajzi fajtacsoporthoz tartoznak, és jellemzően későn érnek, alsó rügyeik is termékenyek, bőven teremnek, és jól tűrik az aszályt, bár többségük fagyérzékeny. Fürtjeik nagyok és súlyosak, bogyóik vékony héjúak, hajlamosak a rothadásra, boraik pedig általában tömegbor jellegűek, alacsony alkoholtartalommal és extrakttal. Ilyen őshonos fajták például az Arany sárfehér, az Ezerjó, a Kövidinka, a Furmint és a Kadarka.
A 19. század második felében a filoxéravész (1875) drámai hatást gyakorolt a magyar szőlőtermesztésre. A gyökértetű által pusztított ültetvények helyére az amerikai alanyokra oltott európai fajták, valamint az ellenállóbb, rezisztens fajták kerültek. A filoxéravész után fellendülő homoki szőlőtermesztéshez újabb szőlőfajtákkal gyarapították az ültetvényeket, ekkor jelentek meg a csemegeszőlő-fajták is.
A török uralom előtti időszakban a Duna és a Tisza közötti területeken élő emberek haszonkertekben termesztettek szőlőt és gyümölcsöt, részben a futóhomok megkötése céljából. A törökök elől menekülő szláv népek magukkal hozták fajtáikat, köztük a Kadarkát. A törökök kiűzése után érkező német telepesek is szőlőt telepítettek, és hoztak magukkal németországi fajtákat, mint a Rajnai rizling és a Kékfrankos.
A direkttermő szőlők és a modern rezisztens fajták
Az eurázsiai Vitis vinifera faj kiváló minőségű termést ad, de fogékony a betegségekre, mint a peronoszpóra és a lisztharmat, valamint a kártevők, például a szőlő-gyökértetű és a filoxéra is megtámadják. A szőlőnemesítők célja éppen ezért a kedvezőtlen tulajdonságok kiküszöbölése és a különböző szőlőfajok előnyös tulajdonságainak egyesítése. Célszerűnek látszott az eurázsiai és az amerikai fajok keresztezése.
Az első ilyen irányú keresztezések eredményei a direkttermő szőlőfajták voltak, amelyeket amerikai kutatók hoztak létre. Ezek a fajták oltás nélkül, közvetlenül telepíthetők. Ismert direkttermő fajták az Izabella, a Noah, az Othello és a Delaware. Erős növekedésűek, dús lombozatúak, de gyenge minőségű bor készíthető belőlük. Boraik savanykásak, jellegzetes róka- vagy poloskaízűek, de a kékszőlők szép sötétvörös színe miatt csekély mennyiségben színjavításra felhasználhatók. Az Othello szőlő Amerikából származik, bő termésű, és nem igényel különösebb növényvédelmet. Fábiánházán több, mint száz éves múltra tekint vissza a termesztése. A téli fagynak és a peronoszpórának viszonylag jól ellenáll, lisztharmatra azonban érzékeny. Száraz, meszes talajokon rosszul fejlődik.
A modern nemesítésnek köszönhetően ma már számos rezisztens fajta is elérhető, amelyek előnye, hogy ellenállóbbak a betegségekkel szemben, így kevesebb növényvédelmet igényelnek. Ilyen fajták például a Bianca, az Aletta és a Medina.
- Bianca: Szeptember elején érik, erős növekedésű, talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytűrése jó, gombás betegségeknek igen jól ellenáll (rezisztens), nem rothad, minőségi bort adó fajta, savai finomak. Fürtje: hengeres, középnagy, átlagtömege 130 gramm.
- Aletta: Szeptember elején érik, erős növekedésű, talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytűrése jó, gombás betegségeknek igen jól ellenáll (rezisztens), nem rothad, bőtermő, muskotályos ízű, magas mustfokkal szüretelhető, minőségi bort adó fajta, savai lágyak. Fürtje: hengeres, középnagy, átlagtömege 130 gramm.
- Medina: Szeptember elején érik, középerős növekedésű, rezisztens, bőtermő, talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytűrése kiváló, rothadásra nem hajlamos, kevés zöldmunkát igényel, bora lágy, jellegzetes zamatú asztali bor. Fürtje vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 120 gramm.
Csemegeszőlő fajták Magyarországon
Magyarországon számos csemegeszőlő-fajta is termesztésre kerül, melyek friss fogyasztásra alkalmasak, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok.
- Nero: Csemegeszőlő-fajta. Levele nagy méretű, változatosan tagolt, oldalöble sekély, nyílt, vállöble széles „U” alakú. A levéllemez hullámos. Már augusztus végétől fogyasztható, nagy fürtű, megnyúlt, hamvasan kék bogyójú, fűszeres zamatú fajta. Terméséből finom rozébor is készíthető. Fagytűrése, gombabetegségekkel szembeni ellenálló képessége jó.
- Palatina: Csemegeszőlő-fajta. Ér által határolt, „U” alakú vállöble felismerhető fajtabélyeg. Augusztus első felében zsendül és második felében szedhető. Fürtje nagy, laza, tetszetős felépítésű. Bogyói aranysárgák, kissé megnyúltak, olvadó húsúak, finom, muskotályos zamatúak. A gombabetegségekkel szemben ellenálló, nem rothadó fajta.
- Teréz: Rezisztens csemegeszőlő-fajta. Középérésű, erős növekedésű, bőtermő. Fekvés és talaj iránt nem igényes, viszonylag fagytűrő, gombás megbetegedéseknek kiválóan ellenáll, nem rothad, mérsékelt zöldmunkaigényű, jól szállítható. Fürtje vállas, nagy, laza.
- Lidi: Csemegeszőlő-fajta. Korán, augusztus második dekádjában érik. Bőtermő. Peronoszpórával és lisztharmattal szembeni ellenállósága közepes. Nem rothad. Fagytűrése kiemelkedően jó. Kevés permetezéssel termeszthető. Hosszú elemes metszést igényel. Zöldmunkája egyszerű, könnyen és gyorsan szüretelhető. Fürtje középnagy (340 g), vállas, széles, közepesen tömött, a fürtkocsány hosszú és egyenletesen vastag, zöld.
- Lilla: Csemegeszőlő-fajta. Korai érésű, szeptember első dekádjában szüretelhető. Termékeny rügyű, sokat terem. Mínusz 19 °C-ig jó fagytűrő. Gombás betegségekkel szembeni rezisztenciája közepes. Tőkéi könnyen kezelhetők. Szürete könnyű és gyors, kevés hulladékkal. Fürtje nagy (334 g), vállas, kedvezően laza, a fürtkocsány hosszú, egyenletesen vastag, nem törik.
- Kinga: Csemegeszőlő-fajta. Szeptember közepén érik, közepesen erős növekedésű, talaj és fekvés iránt nem igényes, kissé fagyérzékeny, rothadásra nem hajlamos, zöldmunka-igénye közepes, rezisztens fajta. Fürtje közepes, vállas, tömött, átlagtömege: 240 gramm.
- Eszter: Igen korán, augusztus első dekádjában érik. Termékeny rügyű és bőtermő. Gombás betegségekkel szembeni ellenállósága figyelemre méltó. Nem vagy alig rothad. Hosszúelemes metszéssel termeszthető. Gondos zöldmunkát igényel. Fürtje nagy (335 g), vállas, kissé tömött, de a bogyók nem deformálódnak, a fürtkocsány rövid, zöld és egyenletesen vastag.
Borszőlő fajták és az idei évjárat sajátosságai
A magyar borvidékeken számos fehér- és kékszőlő fajta is termesztésre kerül. A teljesség igénye nélkül említsünk néhányat:
- Vértes csillaga: Fehér borszőlő, szeptember közepétől szüretelhető 16 cukorfokkal, a hónap végére eléri a 18 cukorfokot is. Peronoszpórára valamelyest érzékeny, viszonylag fagytűrő. Fürtjei kissé rothadnak, 220 grammosak, bogyói rózsaszín színűek, vékony héjú, lédús, édes.
- Kunleány: Fehér borszőlő, szeptember közepe után szüretelhető. Mustja a legtöbb évben 17 cukorfok feletti. Termőképessége kiemelkedő. Fürtje 140 grammos, kissé vastag héjú, lédús. Bora finom savtartalmú, megbízható minőségű, tiszta ízű.
- Kadarka: Bár eredetileg a Balkánról származik, a Kadarka a magyar borszőlő fajták egyik legismertebbje, a kékfrankos mellett. Világszerte nagyjából 1000 hektáron, Magyarországon ebből 325 hektáron termesztik. A Szekszárdi Borvidéken különösen kedvelt, ahol a belőle készülő légies, könnyedebb típusú vörösborokra egyre nő az igény. A Kadarkának jót tett a nagy meleg, mert levelei egyenesek maradtak, míg más fajták levelei kókadoztak. Szüret táján a többi szőlő elkezdett fonnyadni, vagy töppedni, a Kadarka gyönyörű szép, ropogós volt, ezért szép borok születtek belőle. Nagyon magas a cukorfok és szép a színe, ami a meleg időjárásnak volt köszönhető. A Kadarka főleg idősebb ültetvényekben található meg, és évjárat függő a minőség.
Az idei évjáratra a rendkívül korai szüret volt jellemző. A meleg időjárásnak köszönhetően július végén, augusztus elején már sokfelé megkezdődött a szőlőszüret, ami évtizedek óta nem volt példa. A korai érés sokféleképpen befolyásolhatja a bor minőségét, az ilyen évjáratok általában nagyon kiválóak. A magyar borászok szerint a kedvező időjárás miatt a termés nem lesz több, de a minősége biztosan jobb lesz. A klímaváltozás következtében azonban egyre inkább az északi országok felé tolódik a szőlőtermesztés, ugyanakkor Magyarország kedvező elhelyezkedése és adottságai miatt még így is jó minőségű, zamatos gyümölcs terem. A meleg, aszályos nyarak és a gyakran tapasztalható extrém meleg hatására felértékelődnek az ország délkeleti, keleti hegyoldalai.
Új hazai nemesítésű fajták
A külföldön bevált fajták mellett egyre nagyobb teret hódítanak az új, hazai nemesítésű, nagy reményű szőlők is. A keresztezéses nemesítés eredményeként kialakult fajták szülőfajtáit és nemesítőik nevét is feltüntetik, gyakran megjelölve, hogy szerepelnek-e a Nemzeti Fajtajegyzékben. Ilyen fajták például az Amadeus, a Balaton kincse, a Bianca, a Csaba gyöngye, a Cserszegi fűszeres, az Ezerfürtű, a Generosa, a Göcseji zamatos, az Irsai Olivér, a Kabar, a Korai bíbor, a Kunleány, a Medina és a Nero.
A Szfinksz és az Iren szőlőfajták bemutatása.
A szőlőfajta-választás során érdemes figyelembe venni a felhasználási célt (friss fogyasztás, borkészítés, díszítés), valamint a termőhely adottságait, mint a talaj típusa és a klíma. A rezisztens fajták elterjedése pedig hozzájárul a fenntarthatóbb szőlőtermesztéshez, csökkentve a növényvédő szerek használatát.