Tokaj-hegyalja északkeleti Magyarországon található, történelmi átjáróként a Közép-Európát összekötő kereszteződések szélén található. A régió Tokaj városát délnyugatra keretezi, ahol a Bodrog és a Tisza folyók összefolynak, a Bodrog folyó délkeletre, és a Zempléni-hegység északnyugatra magasodik. A Tokaj-hegyaljai borvidék 5500 hektár szőlővel, 27 településsel büszkélkedhet, és gazdag történelme mellett rendkívül sokat kínál a borrajongóknak.
A terület geológiai sokszínűsége vulkanikus talajokban gazdag, amely a botritisz, azaz a noble rot kialakulásához optimális mikroklímát teremt. Ez a rózsaszín, nemzetközi hírnévhez vezető fejlődés adja meg Tokaj egyedi jellegét, és lehetővé teszi a különféle őshazai szőlőfajták kiemelkedő megjelenését. A mély virágos és sötétbarna falú alagsorokban érlelik a borokat, ahol a penészes pincekialakítás varázsolja különlegessé a desszertborokat.
A Tokajban termesztett szőlőfajták
Több mint hat fő szőlőfajta terem Tokajban, de a sztárfajtáknak a furmint és a hárslevelű számítanak. A furmint a régió egyik legfontosabb és legismertebb szőlője, amely gyakran ellopja a show-t. Kis mennyiségben termesztik a sárga muskotályt (Sárga Muskotály), a kövérszőlőt, a zétát és a kabart. A különleges íz- és savszerkezetet a furmint adja a száraz, aszú és késői szüret borokhoz egyaránt.
A sárgamuskotály típusa közel 10%-át teszi ki a terület szőlőállományának, korábban idősebb arcát adva a borkészítésnek. A hárslevelű a második legfontosabb fajta Tokajban, amely nagy fürtöket adó és vastag héjú szőlő, kevésbé érzékeny a botritisre. A furmint származtatott kapcsolatai közé tartozik a Zéta és a Kővérszőlő, amelyet a fajták genetikai és történeti kapcsolatai érlelésekor emlegetnek.
Fontos megemlíteni, hogy a furmint neve gyakran felbukkan a palackcímkén, de ez egy szőlőfajta, nem pedig egyetlen bor fajta neve. Tokajban a furmint hagyományosan száraz, száraz desszertborokhoz és aszú borokhoz is felhasználható, gyakran hárslevelűvel vagy sárgamuskotállyal rétegzett házasításokban.
A Furmint eredete, genetikai története és földrajzi elterjedése
A furmint eredetéről sok évszázados viták folynak. Egyes elméletek szerint Itáliából került a Duna-Kárpát-medencébe, mások szerint Syrmia, tehát mai szerbiai területek felől érkezhetett. Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a furmint valószínűleg a Gouais blanc nevű családtagból származik, így a borászati rokonság igen széles, több mint 80 más fajta kifejlődéséhez vezetett. Tokajban a furmint és a hárslevelű, valamint a sárgamuskotály együtt alkotva a legfontosabb alappilléreket a törékeny botrytis-rotációkhoz.
A furmint a tokaji régió mellett Somló vidékén is jelentős mennyiségben található. Lengyel, osztrák és szlovéniai példányai is megtalálhatók a furmintnak, például Szlovéniában Šipon néven, Horvátországban pedig Moslavac vagy Šipon néven ismert. A fajtának több klónja létezik, köztük a Fehér és a Piros Furmint, amely színes szőlőmutációkat is magában foglal.
A furmint kiválóan alkalmas botraysított desszertborokhoz, mint a Tokaji Aszú, de ma már száraz borokban és házasított tételekben is keresett, kiemelve a régió vulkanikus terroirját. A száraz furmintokra például az Úrágya 2000-es üzemzése sokat adott a minőséghez, majd 2003-tól kezdve Mád közösségének prémium száraz furmint borai jelentős sikert értek el.
A borvidék kultúrája és a kiemelkedő borászok
Az Erzsébet Pince Tokaj központjában, egy 18. századi épületben található, amely valaha orosz bortevőkereskedő tulajdona volt. A borászok közé tartozik a Erzsébet Pince családi vállalkozás, mely Hajnalka és Miklós Prácser testvérek vezetik szüleikkel együtt. Hajni a borok értékesítésével és a látogatók tájékoztatásával foglalkozik, Miki a moldás pincében készíti a borokat, míg a szülők a vállalkozást felépítik és irányítják.
A régióban született, vagy onnan származó történelmi és modern kutatások alapján a furmint gyakran tokaji aszú alapbora, de a száraz furmintok is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A tokaji borok különböző stílusai a friss, savas gyümölcsös aromáktól a gazdag, hordós érlelésű borokig terjednek, gyakran a hárslevelűvel vagy más fajtákkal kombinálva.
Stílusok és terroir
A furmint olyan színtiszta és vegyes formában is kiválóan megmutatkozik, a somlói minerális mineralitástól a tokaji könnyed és üde karakterén át a nagy testű, összetett, hordós érlelésű tételekig terjed. A furmint savakban rendkívül tartós, és gyakran maradékcukorral párosulva adja a borok egyensúlyát, amely az aszúhoz vagy a száraz, ízletes változatokhoz egyaránt ideálissá teszi. A régió különféle feldolgozási stílusai lehetővé teszik, hogy a borászok a terroir adottságait maximálisan kiaknázzák.
A tokaji borok hosszú érési potenciállal bírnak, különösen a botrytis kontrollált desszertborok és a száraz furmintok esetében. A borok előrelátó fejlődésével a sav- és alkoholszint kiegyensúlyozott marad, s a gyümölcsös, illatos jegyek mellett a földes és ásványi tónusok is megjelennek.
