A bor összetételének részletes ismerete rendkívül fontos a borászat számára. A bor alkotó komponensei alakítják érzékszervi tulajdonságait. Az összetétel alapján lehetőség nyílik egyes borfajták megkülönböztetésére. A bor összetétele határozza meg a benne végbemenő fizikai és kémiai folyamatok irányát és sebességét, a technológiai beavatkozások eredményét. A szüret időpontjának a megállapítása mindig is problémát okoz a gazdának. Ha túl korán kezdi el szüretet, nincs meg a megfelelő cukortartalom a mustban és még hozzá magas is a savtartalom benne, ami ronthatja a bor minőségét. Ha viszont későn kezdi el a szüretet, akkor meg veszélyezteti a jó eredményt a rossz idő, szemveszteség, minőségromlás és más rizikó-faktorok miatt is. A szüret időpontjának a kiválasztásában segít a szőlőlé cukortartalmának és savtartalmának a mérése. A szőlő cukortartalma határozza meg a bor maximális alkoholtartalmát. Ha az erjesztés ideálisan menne végbe, akkor 1 g cukorból 0,511 g alkohol termelődne. A cukortartalom kifejezésére Magyarországon a magyar mustfok (MMo) és a BRIX% használatos. A magyar mustfok azt mutatja meg, hogy egy kilogramm must körülbelül hány dkg cukrot tartalmaz. A BRIX% a cukor tömegszázaléka, vagyis azt fejezi ki, hogy hány gramm cukor van 100g cukor+víz keverékben. A szőlőlében a cukortartalom mérhető mustfokolóval vagy refraktométerrel. A must savanykás ízét a benne lévő savak okozzák. Ezek szerves savak, főleg borkősav (0,1-0,8%), almasav (0,3-0,4%), de van közöttük ecetsav, citromsav, tejsav stb. A savmeghatározás során ismert koncentrációjú lúgot adagolunk a musthoz, amelyik leköti a benne lévő savakat (titrálás). Ennek köszönhetően a must pH-értéke a savas egységektől kezd elmozdulni a semleges közegen keresztül a lúgos felé. Ezt pH-mérővel is lehet ellenőrizni, de a bor-teszt készletben más elven mérik a pH-változását. A musthoz adagolandó lúg tartalmaz egy színét megváltoztató indikátort. Amikor a közeg semlegessé válik, akkor az indikátor megváltoztatja a színét kékre (a must színétől függően lehet kékeszöld is). Az elhasznált lúg mennyiségéből egy táblázat segítségével (mellékelve van a készletben) megállapítjuk a must savtartalmát g/l egységben. A borteszt készlet tartalmaz egy kalibrált mérőhengert és 4 db 100 ml vegyszert, fecskendőt és újvédőt. Ezzel a készlettel el lehet végezni kb. A lenti táblázatban elolvashatja a teendőket a must és bor esetében. A mustban történt mérések alapján egyszerű eldönteni a szüret kezdetének időpontját (alacsony savtartalom), vagy annak eldöntését, hogy még korai a szüret kezdése (magas a savtartalom). A szerves savaktól ered a borok savas tulajdonsága viszont fontos szerepet játszanak a különböző borbetegségek kialakulásában. A savak minősége és mennyisége szabályozza a sav-bázis egyensúlyt, ezen keresztül a bor savas ízét. Változnak a jogszabályok, de a reprezentációs céllal adott borászati termékek továbbra is mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól a korábbi feltételekkel.Az egyes juttatások adózásának veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályairól szóló 451/2023. (X. 4.) Korm. rendelet alapján 2023. november 16-tól mentesültek az adófizetési kötelezettség alól a reprezentációs céllal adott borászati termékek. Ennek alapján adómentes a közvetlenül a borászattól vásárolt, palackozott, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor, borászati termék juttatása, ha arra: reprezentációs és nem reprezentációs célú vendéglátás keretében, üzleti ajándékként, csekély értékű ajándékként kerül sor. A fenti kormányrendelet 2024. november 28-án hatályát vesztette ugyan, de a személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvény az adómentes bevételekről szóló 1. a juttató által reprezentációs és nem reprezentációs célú vendéglátás keretében, továbbá üzleti ajándékként vagy csekély értékű ajándékként történő juttatás céljából közvetlenül a szőlészetről és borászatról szóló 2020. évi CLXIII. törvény 9. A különféle borból készült pezsgőféléket és az azoktól teljesen különböző habzóborokat, de az egyéb gyümölcsök levéből készült, úgynevezett gyümölcsborokat is időnként a borok közé sorolják, viszont többnyire külön italfajtaként tartják őket számon. Egyéb erjesztett italokat is elneveztek róla, ezek azonban nem tartoznak a borok közé. Más alkoholos italokhoz hasonlóan a bor is ártalmas lehet az egészségre. Vannak, akik szerint minimális borfogyasztás is káros (pl. az egyik, szív- és érrendszeri betegségek ellen küzdő nemzetközi társadalmi szervezet, a genfi World Heart Federation(wd) szerint). Mások szerint viszont a vörösbornak jótékony hatása lehet a szívre, ha csak keveset iszunk belőle (pl. A bor mibenlétét Czuczor Gergely és Fogarasi János nyelvtudósok A magyar nyelv szótára című művükben így határozták meg a 18. században: „szőlőszemekből sajtolt lé, mely már forráson keresztűlmenvén must lenni megszünt, és szeszszel vegyes sajátságos ízt, szamatot kapott”.A magyar nyelv nagyszótára szerint a bor a borszőlő bogyójának levéből erjesztett szeszes ital A borhoz kapcsolódik az alkohol elnevezésének története. A középkorban úgy tartották, hogy az alkohol nem a bor egyik összetevője, hanem melegítés hatására keletkezik a borban. Az etanol (C2H5OH) vegyületét sokféle néven nevezték régen, a legrégibb magyar neve az „égett bor” volt, amely a nyersanyagára, a borra mutatott, de nevezték még borlang, boralék, borláng, borlél, borlelke, borer, borspiritus, borszesz néven is. Később a bor és szesz szavak összeforrtak, és alkohol értelmet kaptak. Az alcohol vini a bor párlata kifejezést a 16. A bor szavunk jelentései átvitt értelemben: A bor okozta mámor. A szőlőművelés, a bor, a borászat, a borkóstolás számtalan szakkifejezése, a borral kapcsolatos szólások és irodalmi alkotás a magyar kultúra és irodalom része. Ízére, zamatára sok-sok kifejezés él a magyar nyelvben: száraz, fanyar, éles - édeskés; kemény - lágy; könnyű levegő-ízű, üres, vékony, nyúzott, nyújtott, hosszú - nagy, nehéz, zsíros, olajos, gömbölyű, testes, kövér, gazdag, bársonyos, óízű, tiszta, harmonikus, gerinces, galléros, tüzes, kész; nyers, zöldízű, savas, karcos, törött, pirkadt, poros, tükrös, opálos, kesernyés, egérízű, seprőízű, földízű, fátyolos, fáradt, főttízű, faízű, avas, rókaízű (direkt termő). A bor kóstolása egy érzékszervi elemzés, amikor a bort látással, szaglással és ízleléssel elemzik megismerési, értékelési céllal. A borbírálat azzal a szándékkal történik, hogy tárgyilagos leírást, minősítést és értékmeghatározást készítsenek. Például az érzetek közé sorolják a bor testességét a borbírálók, amelynek egyformán fontos komponense az alkohol és a szárazanyag tartalom. Az emberi anyagcsere az alkoholt a májban acetaldehidre bontja, ami rákkeltő anyag. A Lancet Oncology 2021-ben publikált cikke szerint 2020-ban a világ összes rákos megbetegedésének 4 százalékát, vagyis 750 ezer esetet az alkoholfogyasztás okozta. A Lancet egy másik, 2018-ban közölt vizsgálata során 195 ország alkoholfogyasztását vizsgálták. A vizsgálatból kiderült, hogy az általános halandóságnál, és különösen a ráknál egyértelműen kimutatható az alkoholfogyasztás káros hatása. Brit kutatók kimutatták, hogy két pohár bor olyan sok cukrot tartalmaz, amely megegyezik az emberi szervezetnek egy teljes napi cukorigényével, azaz 30 grammal. Az Alcohol Health Alliance UK (AHA) szakemberei kiemelték, hogy az alkoholos italok címkéin nem tájékoztatják megfelelően a vásárlókat az alkohol káros hatásairól. Az AHA harminc borféle cukor- és kalóriatartalmát vizsgálta meg, köztük fehér-, rozé-, gyümölcs- és habzóborokat. A vizsgáltból kiderült, hogy az általuk mért értékek jelentősen eltérnek a borok címkéin feltüntetett adatokkal. Szatír borostömlővel, görög terrakotta amfora, i. e. Már legalább 6000 éve foglalkoznak emberek bortermeléssel. A Biblia szerint Noé ültette el a szőlőt az Ararát-hegy oldalába és készített belőle részegítő bort. A mondák szerint a szőlőtőkét az özönvíz mosta ki az Édenkertből, ami azután egy hegyen megeredt. Noé fia Jáfet a kecskéket és a juhokat őrizve észrevette, hogy a kecskék a szölővessző hajtásait kedvelik leginkább. Irán és Örményország területe), onnan került Európába. A grúziai erjesztési szokások is több ezer évesek. Az UNESCO az immateriális kulturális hagyományok között tartja nyilván a kvevri-technológiát, a hagyományos grúz cserépedényben történő szőlőmust erjesztést. A bor az európai civilizáció egyik legkorábbi alkoholos itala, ahonnan elkerült Afrikába, majd a 16. A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt Földünk kedvező éghajlati adottságú vidékein. Örményország Iránnal határos déli részén, a Zagrosz-hegység közelében található az a barlang, ahol 2011-ben megtalálták a legősibb borkészítés nyomait. A szőlő megfelelő minőségben csak a 9-21 Cº évi középhőmérsékletű területeken termelhető. Az első nagy borkészítők az ókori egyiptomiak voltak. Az ókori görögök és rómaiak az istenek italának hívták, a görögöknél Dionüszosz, a rómaiaknál Bacchus volt a bor Istene. A bor tárolására és szállítására amforák és állatbőrből készült borostömlők szolgáltak. Hűvös kamrában (cella vinaria) voltak a boros amforák jól bedugaszolva, szurokkal lepecsételve és egy jegygyel (tessera, nota) ellátva, amelyen a bor fajtáját és a készítés évében működő consulok neveit tüntették fel. Az ókori Görögország területéről Kr. e. 4200-ból is került elő olyan kerámiaedény, amelyben bor nyomát találták meg, míg Kína területéről ennél közel 3000 évvel idősebb lelet is előkerült már. Caius Plinius Secundus ókori enciklopédista Historia Naturalis című művének XV. kötetében (szőlő, bor, borfajták, ittasság) a Római Birodalom területén 80 szőlővidéket és jónéhány borfajtát említett meg. A legjobbnak azt a fajta bort tartom, amelyik mindenféle ízesítés nélkül hosszan eláll, ezért az javasolom, hogy egyáltalán semmit ne keverjünk hozzá, ami a természetes aromáját rontaná. A Kárpát-medence területén a rómaiak már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt. Ismert egy rendelet, amelyet Domitianus római császár adott ki, mivel az egyik évben bőséges szőlő-, de nagyon gyenge gabonatermés volt és Pannonia provinciában is megtiltotta az újabb szőlőtelepítéseket, elrendelte, hogy a meglévő szőlők felét pusztítsák ki és termesszenek helyette gabonát. Probus római császár hivatalosan feloldotta a szőlőtelepítési tilalmat és meghagyta, hogy katonái békeidőben szőlőtelepítéssel és földműveléssel foglalkozzanak a birodalom minden területén. A 350 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet, a Seuso-kincs bor töltésére szolgáló Dionysos-kancsójának domborművén Dionüszosz isten és a bortól mámoros kíséretéhez tartozó bacchánsnők, szatírok és a kecskelábú Pán isten a fáklyákat, zeneszerszámokat, görbe végű pásztorbotokat tartó alakok Dionysos vezetésével egyetlen, önkívületben mulatozó menetet alkotnak. Anonymus szerint a magyarok ősei ismerték a bort. Ősgesztájában így írt erről: „A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek.” A honfoglaló magyarok a szőlőtermesztés és bortermelés szokását tapasztalták a kies Pannoniában. Sőt Erdőbényén 1867-ben a földtörténeti harmadkorból származó levéllenyomatot (Vitis tokayensis) találtak, ami azt bizonyítja, hogy Tokaj-hegyalja szőlőtermesztése is az ősi időkbe nyúlik vissza. A 3. század végétől a kereszténység rohamos elterjedése előmozdíthatta, népszerűsíthette a keleti tartományok vörös bort adó szőlőfajtáinak a termesztését és az ezekhez kapcsolódó alacsony tőkeművelési módoknak az alkalmazását. Hiszen a kereszténység révén a vörös színű bor kultusza ott is elterjedt, ahol ennek a hagyományja és ismerete nem volt meg. Egészen a 14. A bortermelés a legkorábbi 11. A tatárdúlást követően IV. Béla magyar király támogatásával, több kilométer hosszú, bravúros építészeti remekműnek számító pincerendszert alakítottak ki. A magyarok elsősorban a várak környékén művelték a szőlőt. Erre utal hogy IV. Béla király 1247-ben - a szársomlyói vár alapítólevelében - említi Harsány határát a szőlőkkel. A 14. Mátyás király idejében hazánk már Európa egyik leghíresebb szőlőtermesztő országa volt. II. Ulászló idejében egy hordó bor 10-12 aranyforintba került. A mohácsi csata előtt II. Lajos uralkodása alatt pedig már 27-30 forintot ért az-az egy hordó jó minőségű bor. A török hódoltság azután a magyar szőlőskerteket is tönkretette. … Boroshordók itt nincsenek; a bort nagy kőamforákban tartják. Amikor borozgatás céljából odaérkeztünk, az említett görög - akinek udvarában egy ilyen jókora kőkorsó volt beásva - felnyitotta az amforát és lopóval bort vett ki belőle. Tizenkét akó volt a befogadóképessége. Mint mást, a bort is kénytelenek elrejteni; ha nem így tennék, az örökké jelenlévő hadnép inná meg az egészet. A templomon kívül nagy, tizenkét bécsi akót befogadó kőamfora; ezt a földbe süllyesztik és bort tartanak benne. Egyébként az egyik görögnél tizenkét ekkora, bort tartalmazó kőamforát láttunk. Az egyes - még a régi görögök után fennmaradt - amforákon kívülről kapocsfák utalnak a bor minőségére. Miként a parasztok házuk táján elvermelik gabonájukat, akként ássák be a földbe a görögök és az örmények a borral telt nagy kőamforákat és - kancsókat. A 18. században földesúri instrukciókban, hegytörvényekben rögzítették a hegyközségek kötelező érvényű szőlő és bortermelő normáit, amelyek a falusi és városi szőlőbirtokosok jogait és kötelességeit tartalmazták. Fajtatiszta ültetvények csak a 19. század végétől jelentek meg a magyar borvidékeken. Kialakult a szőlőtermesztés sajátos földrajzi, gazdasági és társadalmi specializáltsága is. A paraszti gazdaságok szőlőiben sokáig általános gyakorlat volt, hogy valamennyi szőlőfajta fürtjeit egy dézsába szüretelték. 1875-ben az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén egyszerre több helyen is fellángolt a filoxéra (szőlőgyökértetű) járvány. 1875. október 5-én a Földművelési Minisztérium közhírré tette, hogy Pancsova (Torontál vármegye) szőlőiben erős fertőzést tapasztaltak. Rögtön nekiláttak és az egészet kiirtatták, a tőkéket is elégették, de annak ellenére két-három év alatt 700 holdra emelkedett a fertőzött terület. Magyarország kötött talajú szőlőinek a 75-80%-át tette tönkre a járvány. A kárt enyhítendő, tiszta amerikai fajokat, nagyobb mennyiségben a parti szőlőt (Vitis riparia), majd annak változatait (Riparia portalis, Riparia sauvage stb.), használták oltóalanynak. 1881 márciusában érkezett meg Amerikából a Nedeczky Jenő által vásárolt 114 000 db amerikai vad alany szőlővessző. 1883. A filoxérajárványt követően a károsítás miatt került sor az észak-amerikai eredetű parti szőlőből származó szőlőalanyok használatára. A vad amerikai direkttermő szőlőfajták tőkéire oltották az európai oltványokat. Az európai borszőlők túlnyomó többsége ma ilyen oltvány, szemben az amerikai szőlőkkel, amelyek közvetlenül a gyökérből kifejlődött szőlőtőkéken nevelik a fürtjeiket, azaz direkt termő szőlőt fajta. Az eurázsiai szőlő, a Vitis vinifera jó minőségű szőlőtermést ad, de fogékony a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára. Ekkor kezdődött el a bortermő szőlőfajták nemesítése Magyarországon, beindult a filoxérarezisztens alanynemesítés, ami világviszonylatban is jelentős eredményeket hozott. A szőlőfelújítási törvény értelmében a rekonstrukcióhoz szükséges alany- és oltványszőlőhöz kedvező áron lehetett hozzájutni. Híres szőlőnemesítők voltak Mathiász János, Stark Adolf, akiknek legismertebb fajtái a Mathiász Jánosné muskotály, Szőlőskertek királynője muskotály, Csabagyöngye. Mathiász János óriási nemesítő munkába kezdett és sok-sok új fajtát hozott létre. Ez a világon egyedülálló teljesítmény, ezért munkássága a „világörökség” szerves részévé vált és a Magyar Nemzeti Értéktárba került. Az általa előállított új fajtákat keresztezési partnerként használták és használják. Munkájukat magyar szőlőnemesítők sora is folytatta, többek között Kozma Pál, Tusnádi József, Csizmazia Darab József, Bereznai László, Kocsis Pál, Király Ferenc és Bakonyi Károly is, akinek például a Cserszegi fűszeres nevű nemes borszőlő köszönhető. A nemzeti fajtajegyzéken a következő államilag elismert rezisztens fajták korlátozás nélkül szaporíthatók. Fehérborszőlők: Bianca, Csillám, Kunleány, Viktória gyöngye, Zalagyöngye. Vörösborszőlők: Duna gyöngye, Medina, Turán. 2017-ben a 41. alkalommal rendezték meg Európa legismertebb borversenyét, a Challenge International du Vin-t, ahonnan 17 magyar bor nyert aranyérmet. A borvidékek területét jogszabály határozza meg, az ún. bortörvény szerint. 1860-ban Louis Pasteur bebizonyította, hogy a mikroorganizmusok az élesztők és a baktériumok példáján keresztül hatással vannak a borra, a baktériumok a bor „betegségeinek” is. Bebizonyította, hogy a bor, melegítés után romlásmentesen eltartható. Emile Peynaud szerint az élesztők fejlődésének feltételei magának az erjedésnek a feltételei. Amikor a szőlőből kipréselt must erjesztése során a borélesztő a benne lévő összes glükózt és fruktózt feldolgozza alkohollá, akkor természetes módon száraz bor keletkezik, amikor az erjedési folyamatot leállítják. A legfontosabb az, hogy a bor íze és szárazsága a leírtak szerint alakul ki. Vannak olyan borok, amelyek könnyen besorolhatók: a szín szerint fehér, rozé, siller és vörös kategóriákba. A kipréselt szőlő cukortartalma a fermentáció során a gombák számára tápanyagként szolgál, és alakítják át a cukrot alkohollá. Az erjedés során tehát a cukortartalom csökken, az alkoholtartalom pedig nő. Vagyis minél magasabb az induló cukortartalom, annál magasabb lesz a bor alkoholtartalma. Egy ponton az alkoholszint már olyan magas, hogy az élesztőgombák elpusztulnak. Az alkohollá át nem alakult cukortartalmat nevezzük maradék cukornak. A borfajták közti meghatározások között fontos a még finomabb kategorizálás is, például az édes borok mesterségesen vagy természetes úton készülhetnek. Mesterségesen például avinálással készítenek édes bort, amikor a borász borpárlatot önt a mustba. Természetes úton az édes bor a szőlő magas cukortartalmából és az élesztő megterheltségének hiányából adódik. Az aszú a Tokaj-Hegyalja sajátossága, ahol Botrytis cinerea aszúsodást okoz. Az aszúszőlő magas cukor- és savtartalommal rendelkezik, tehát az aszúborok maradékcukortartalma magas. A puttonyszám az aszú édességének koncentrációját jelzi. A Tokaji Aszú Eszencia kiemelkedő minőséget jelent. A természetes édesborok közé tartoznak a jégborok is, melyek téli fagyban szüreteltek. Ezek a borok rendkívül édesek, ugyanakkor savtartalmuk is magas, így kiegyensúlyozottak és komplexek. A pezsgők készítésének sajátossága, hogy korán leszüretelt, alacsony cukorfokú szőlőkből készülnek, és végső édességüket a dosage adja meg. A dosage természetes ízvilágot ad, és pontos összetevőit a gyártók nem hozzák nyilvánosságra. További érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a borok világában a kóstolás érzékszervi elemzéseket foglal magába: látás, szaglás és ízlelés együttes értékelése történik. A borászati termékek eredetét nyomon kell követni, ezért minden szüretről szüreti bejegyzés készül az ePincekönyvben. A szüreti bejegyzések teremtik meg a borászati termékek további nyomon követhetőségének alapját. Az ültetvénykivágást és telepítést a hegybíró bejegyzi, és az adatokat mind az MVH-kirendeltség, mind az OMMI felé szolgáltatja. A telepítés és kivágás tényét a hegybíró a szőlőültetvény kataszterébe bejegyzi. A juttatások adómentességét a veszélyhelyzet időszakára vonatkozóan a kormányrendelet szabályozza, majd a törvények összhangba hozása következik. A szükséges feltételek közé tartozik a reprezentációs és nem reprezentációs célú vendéglátás keretében adott bor juttatása, továbbá a kiszerelésre, forgalomba hozatalra és nyomon követésre vonatkozó egyéb követelmények teljesítése. További feltétel, hogy a juttatások adómentessége csak a borászati üzemengedélyessel kezdeményezett forgalomba hozatallal valósulhat meg, palackozott, oltalom alatt álló eredetmegjelölésű vagy földrajzi jelzésű bor esetén. A törvény a szőlőültetvények felügyeletét és a termőhelyi kataszter karbantartását is előírja, amely a gazdaságos ültetés és a környezeti feltételek védelme érdekében szükséges. A borászati termékek előállítását és tartósítását érintő EU-s előírások betartását a tagállamok folyamatosan ellenőrzik, ezt Magyarországon a borászati hatóság végzi. A törvény meghatározza az uniós jog által megkülönböztetett földrajzi árujelző típusok használatának alapvető nemzeti követelményeit. A hagyományos kifejezések oltalmával kapcsolatos eljárás hossza meghaladja az Ákr. által meghatározott határidőt, ezért ezt a határidőt törvényben kell megállapítani. A termelői közösségek számára a piac igényeihez való gyors alkalmazkodás lehetősége biztosított a minőségi szint minimumának meghatározásakor. A termelői közösségek meghatározhatják az általuk kezelt földrajzi árujelző termőterületén telepíthető szőlőfajtákat, és ez segíti a megfelelő minőség és mennyiség elérését. Az originális és hagyományos jelzések védelme mellett a rendszer célja a fajta- és minőségstruktúra szerinti világos kommunikáció a piacon. A törvény első lépésként a szőlő-bor ágazatra vonatkozó keretek megállapítását írja elő, és ePincekönyv rendszer bevezetését is felügyeli. Az ültetvények és telepítések kötelezettségeinek és ellenőrzéseinek pontos lejárati és határidős szabályai a törvény végrehajtási rendeleteiben kerülnek részletezésre. Az engedélyezési eljárások meghatározott határidőkhöz kötöttek, és az eljárások során a hatóságok közreműködése szükséges a jogszerű működés érdekében. A törvény szerint az uniós előírások alapján nem engedélyezett borászati eljárások kísérleti célú alkalmazása csak engedély alapján történhet, és az egyedi engedélyezési eljárás a tagállami felügyeletet biztosítja. A borászati üzemengedélyek nyilvántartása és közzététele a piac átláthatóságát szolgálja. Az áruk ellátási láncának nyomon követéséhez szükséges adatok összegyűjtése és a fajták használatáról szóló előírások együttesen biztosítják a törvényi követelmények teljesítését. A bevezetett szabályozás célja a hatékonyság, fenntarthatóság és jövedelmezőség növelése az ágazat számára, miközben az adminisztráció terhe is csökken. A bor jellegzetes ízeit és savas tónusait meghatározza a cukortartalom és a savak aránya, amelyek összetett osztályozási rendszert adnak a borfajták számára. A fentiek összefüggései alapján a borászati törvény cukorral kapcsolatos rendelkezései a termőhelyi adottságok, az erjesztési folyamatok és az adózás szempontjait egyaránt érintik.
