Hegykozseghez tartozo telepulesek: falvak, városok és átmeneti formák

A témát különíthetők el falvakra szoktak értelmezni, de típusok nincsenek, kellő egyértelműséggel: állandó települések mellett léteznek ideiglenesek is, sokszor el is pusztulnak, merültek, jutunk el néhány lakóegységből álló egységek funkciójához és elnevezéseivel.

Állandó és ideiglenes települések: alapfogalmak

Az állandó települések mellett léteznek ideiglenesek is; az ideiglenesek között gyakran előfordulnak olyanok, amelyek csak részbeni lakottságot jelentenek. Az átmeneti települések is részei a településhálózatnak: ezek lehetnek szezonális hegyi pásztorszállások vagy nyaralótelepek, de a falusi terek és a városi terek közötti interakciókat is formálják.

A fogalmak közül a „falvak” az egyik leggyakoribb értelmezés, amely jellegzetesen sajátos társadalmi-kulturális formákkal és funkciókkal bír. A latin-amerikai hacienda értelemben tehát klasszikus települések, és a környező területek összefüggő rendszerében értelmezhetők. A jogi és közigazgatási határok, állás- vagy városi cím, hatáskörök és kötelezettségek eltérőek lehetnek, és ezen a téren hatás-következmény nélkül többféle megoldás létezhet.

Településszerkezet és morfológia

A települések alaprajzára hatással vannak a földrajzi helyzetek, a domborzat és a gazdálkodási módok. Sík területeken kör alakú települések alakulnak ki, míg dombságokon hosszanti vagy elágazó formák jellemzőek. Az infrastruktúra fejlődése, például a vasútvonalak, jelentősen átrendezték a településeket: ipartelepek és lakóövezetek a sínek mentén gyakran sakktábla‑alaprajzú részeket hoztak létre. A gazdasági fejlettség és az infrastruktúra összefüggései a falvak és városok morfológiáját is módosították.

Kiemelendő, hogy a nyomornegyedek a gazdaságilag fejletlenebb országok városai környékén jelennek meg szabálytalanság és struktúra nélküliség jeleivel, míg a szabályos alaprajzú falvak mérnöki tervezéssel születtek. Magyarországon az Alföldön a török hódoltság utáni időszakban kialakult nettesebb hálózatokat a 18-19. századi szabályos utcahálózat jellemezte. A település morfológiája tehát összetett kölcsönhatásban áll a földrajzi adottságokkal és a történelmi fejlesztésekkel.

Földrajzi elhelyezkedés és környezeti hatások

A földrajzi elhelyezkedés jelentős hatással van a települések jellegére: a Dunán keresztüli közlekedés, az árvíz és az ivóvízellátás mind meghatározhatják egy település létrejöttét és fennmaradását. A völgyek és medencék védelmet nyújtanak, a kedvező éghajlati és földrajzi feltételek pedig a mezőgazdasági és urbanisztikai tevékenységek fejlődését támogatják. A felszíni és felszín alatti vizek, a nyersanyagforrások és a jó minőségű termőföldek mind fontos szerepet játszanak a települések fejlődésében. A földrajzi tényezők alapján követhetők a települések jellemzői: a domborzat, az éghajlat és a vízrajz együtt formálja a hosszú távú morfológiát.

Szerepkör és funkciói

Az állandó települések között két nagy morfológiai csoportot lehet elkülöníteni: magános települések és csoportos települések. A települések funkciói alapján a falvak és a városok a legáltalánosabb szerepkört töltik be, de a gazdasági és társadalmi átalakulások hatására ezek a szerepkörök változhatnak, és egy település többféle szerepkört is betölthet. A társadalmi és gazdasági változások következtében a városok száma bővült, de ez nem feltétlenül jelentette a városi funkciókat betöltő települések számának növekedését.

Hazánkban a települések jogállása és önkormányzati rendszere folyamatosan változik. A 1990-es önkormányzati törvény alapvetően minden települést helyi önkormányzattá tett, azonban a városok eredeti presztízse és anyagi előnyei mára már nem elérhetők olyan mértékben. A megyei jogú városok és a nagyobb városok szerepe kiemelkedő, és a közszolgáltatások nagy része a megyei szintre is kiterjed.

Kategorizálás méret és alapterv szerint

A magyarországi csoportosítás a települések népesség alapján történik. A legkisebbek az aprófalvak, míg a legnagyobbak az óriásvárosok. A népesség szerinti kategóriák között megtalálható az apró falu, kis falu, nagy falu, óriásfalu, kisváros, középváros, nagyközépváros, nagyváros, regionális központ, nemzetközi regionális központ, világváros és óriásváros. A településalaprajz szerint vizsgálva a sík területek és a domborzat határozza meg a település kialakulását és elrendeződését: kör alakú vagy hosszanti formák jellemzőek, és az etnikai-történeti jelleg is befolyásolja a telekformákat.

Statisztikák és hazai összegzés (2022-es adatok előzetes keretben)

Az ország településszerkezete a 2022 január 1-jei állapotot tükrözi: a háromnegyed rész körbefoglalt támogatási keret, a települések harmada 500 főnél kisebb aprófalu, ugyanakkor ezekben a településekben él a népesség mintegy 3%-a. A városok a lakosság hét-tizedét, a főváros pedig a népesség felét vagy afelemét is kiteszi. A történelmi események és a földrajzi adottságok együtt formálták ezt a képet: az Alföld mezővárosok és óriásfalvak ritka hálózata a török hódoltság utáni időszakban alakult ki, és napjainkban a legkisebb lélekszámú település Debréte (8 fő), a legnépesebb pedig Budapest (több mint 1,7 millió lakos).

A településhálózat jogi keretei

A jogállás és a települések közösségi struktúrája időben is változik. A 2011. évi CLXXXIX. törvény a megyei jogú városok és a nagyvárosok meghatározó szerepét rögzíti a közszolgáltatások terén. A 1990-es önkormányzati törvény megteremtette minden település helyi önkormányzati jogát és önállóságát, és a településösszevonások illetve önkormányzati szálak átrendeződésének alapjául szolgált. A településszétválások és egybeépítések során a helyi képviselő-testületek határozatai és népszavazások játszottak fontos szerepet. A települések közti átadás, átvétel vagy csere mechanizmusai, illetve a terület csatolására vonatkozó kezdeményezések ugyancsak jogi keretek között zajlanak.

tags: #hegykozsegkehez #tartozo #teleplulesek