A X. kerület, hivatalos nevén Kőbánya, Budapest egyik kerülete, amely a Duna bal partján fekszik és a főváros keleti részén helyezkedik el. Északon a XIV. és a XVI. kerület, nyugaton a VIII. és IX. kerület, délen a XIX. és XVIII. kerület, míg keleten a XVII. kerület határolja. Jelenleg tizenegy városrészét jelentik: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Újhegy és Téglagyárdűlő.
A kerület központi elemei közé tartozik a Szent László tér, az Óhegy park környéke és az Újhegyi sétány, amelyeket a városkép és a mindennapi élet gazdagít. A kerület nevezetessége közül kiemelkedik a Szent László-templom Zsolnay-kerámiával fedett tornya, amely a városrész történelmi és vallási örökségét egyaránt jelképezi.
Történeti háttér és fejlődés
Budapest középkori gyökereire visszavezethető a nevében megőrzött kőfejtés öröksége. A terület első írásos említése Kőér néven IV. Béla király 1244. évi adománylevelében található, amely Pest városának ajándékozta megművelésre. A Kőbánya területén kezdődő intenzív bányászat a 17. század elejétől figyelhető meg, 1661-től pedig a Wattay család birtoka lett.
A terület feldolgozása a 19. században is folytatódott: a kőfejtés mellett téglagyártás és szőlőtermesztés virágzott. A Pest-szőlőültetvények jelentős része ma a Kőbányához tartozik, és az Ó-hegyen található a Hauszmann-alapítású sereg alakító örökség része. A 1838-as pesti árvíz után megalakult a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat, amely a Drasche-téglagyár megalapítását tette lehetővé. 1850-es évektől kezdve az első kőbányai sörgyárak kialakulása is megindult.
Az 1869-es népszámlálásig szinte csak kis közösségek éltek a kerületben, majd 1910-re már több mint ötvenezren laktak itt. Budapest 1873-as egyesítése után a kerület rohamosan fejlődni kezdett. A népesség növekedése azonban árnyoldalakkal is járt: az iskolaügyi helyzet rossz volt, és szintén a kerületen belül jelentős szemétlerakók működtek, amelyek közül sokat később felszámoltak.
Kőbánya az ipar és a kultúra fellegvára
A 19. század végén és a 20. század elején a kőfejtés, a téglagyártás, a szőlőművelés és a sertéskereskedelem mellett egyre inkább a vegyipar, az élelmiszeripar és a villamossági ipar is megjelent a környéken. Fontos ipari neveket említünk: Ganz Vagongyár, MÁV Gépgyár, Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., Richter Gedeon Vegyészeti Gyár (ma Richter Gedeon Nyrt.), Phylaxia és később Ceva-Phylaxia stb. Ezek az üzemek jelentős foglalkoztatást és gazdasági dinamizmust adtak a kerületnek, amely a város egyik ipari központjává vált.
A Dreher Sörgyár ma is működik a kerületben, és a sörgyártás mintegy jelképe lett a helyi identitásnak. A kőbányai szőlő és pincerendszerek hozzájárultak a sör- és gombatermesztés fejlődéséhez is, miközben a környék művészeti-szociális élete is pezsgő maradt. A kerület kiváló kapcsolódási pontot ad Gyárdűlő, Népliget, Óhegy és Újhegy felé, és a korabeli infrastruktúra - köztük a vasúti hálózat - segítette a gyors fejlődést és a benépesülést.
A kerület mai arculata
A X. kerület területe 32,49 km², lakosainak száma a 2025-ös népszámlálás szerint körülbelül 74 000 fő, népsűrűsége mintegy 2300 fő/km². A kerület lakossága gyorsan változik; míg 2022-ben a kerület lakosainak átlagéletkora kissé fiatalabb és idősebb rétegei is kiemelkedőek, addig 2011 és 2022 között a népesség összetétele jelentős módon módosult. A 2022-es adatok szerint a kerületben élők 11%-a 14 évnél fiatalabb, 19%-a pedig 65 év feletti, a várható élettartam a férfiaknál 72,4, a nőknél 78,7 év volt.
Az iskolai végzettség tekintetében az érettségivel rendelkezők alkotják a legnagyobb csoportot, 25 399 fő, a legközelebbi tagnak pedig a diplomások számítanak 18 731 fővel. A 6 évnél idősebbek körében az internet-hozzáférés aránya 87,5%. A kisebbségi lakosság aránya 21,2% körül mozog, melyek közé érdemes megemlíteni a kínai, vietnámi, cigány és más nemzetiségek arányát a 2022-es népszámlálási adatok alapján. A 19. századi ipari fejlődés árulkodó öröksége tovább él: az ipari negyedek a Jászberényi út és Gyömrői út mentén terülnek el, s a kerület történetében az autóipari, vegyipari és villamossági vállalatok mellett számos kulturális intézmény és művészeti örökség is megtalálható.
A kerület önkormányzata és a helyi közösségek számos emléket és épületet őriz: a mozik, az egykori művésztelep és a szobrász-művészethez kapcsolódó hagyatékok, kortárs és klasszikus kulturális programok egyaránt megtalálhatók a lakosok és látogatók számára. A Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő és a Kőbánya-Kertváros részeken zajló változások új lakóterületeket, szolgáltatásokkal teli közösségi tereket és zöld területeket hoznak magukkal, miközben megőrzik a hagyományos kőbányai identitást.
Idegenforgalmi és lakossági szolgáltatások
A kerületben kereshető nemzeti dohányboltok, nyitvatartások, benzinkutak, állatorvosok, gyógyszertárak és a különböző szolgáltatók menetrendjei, vállalkozói környezete és település weboldala is. Az infrastruktúra magába foglalja a közösségi közlekedést, a helyi piacokat és a kulturális programokat, amelyek összességében a kerület dinamizmusát és élhetőségét növelik. A déli és északi részek összeköttetése kiemelten fontos a mindennapi közlekedésben, és a hosszú távú tervek között szerepel a közlekedési hálózat további fejlesztése is.
- Óhegy park - beválogatott zöldterület és sportolási lehetőség a helyi közösség számára.
- Népliget - Budapest legnagyobb parkja, amely kiemelt zöldfelület és közösségi események forrása.
- Csajkovszkij park - irodalmi és zenei örökséggel összekapcsolt köz- és parkterület, amely a városmértani középpontot is adja.
Fontos történeti és kulturális személyiségek kötődnek a kerülethez: Hoffmann Géza (Hofi Géza), Karády Katalin, Rost Andrea, Udvardy Tibor, Gazsó György és sokan mások kötődnek a helyhez, amelyet a Százados úti telep és a művészeti hagyaték is gazdagít.
