Olommergezés, ólomcukor és ólomsörét: történet, kockázatok és kezelés

Gyakran nevezik az írások az ólmot a világ első mesterséges édesítőszerének, mellyel a múltban kevésbé részletesen az Indexen is foglalkoztak. Pontosabban az ólom(II)-acetát, a köznyelvben ólomcukor, kémikusul Pb(C2H3O2)2. Ez egy kristályos, színtelen vegyület, a kristálycukorra emlékeztet kinézetre, és az édes ízében is.

Az antik Rómában vették észre, hogy az ólomból készült illetve ólommal bélelt edényekben tárolt bor édesebbé lett a más edényekben tároltaknál. A rómaiak a vízvezetékben is ólomcsöveket használtak. Ez az effekt még erősebb volt, ha a bort felforralták az edényben. Az így édesített bort nevezték defrutumnak, a további forralás és lepárlás után visszamaradt ólomcukor-szirupot pedig sapának. Ezt gyümölcsök édesítésére, illetve tartósítására használták.

Az ólomcukrot a rómaiak véletlenül fedezték fel, amikor észrevették, hogy az ólomedényben tárolt bor édesebbé, és finomabbá válik idővel - lévén a borban levő ecetsav reakcióba lépett az ólommal, és ólomcukrot hozott létre. Az ólomcukor erősen mérgező, a rómaiak pedig elég sok bort fogyasztottak, és ezzel folyamatosan mérgezték magukat. A 4.-5. század környékére az ólomcukor használata egészen hétköznapivá vált Rómában, egy korabeli szakácskönyvben a receptek nagyjából negyede ezt ajánlotta az étel ízesítésére.

Az igencsak mérgező vegyületet olyannyira kedvelték a római előkelőségek, hogy hamarosan a lakomák elengedhetetlen tartozéka lett, az őrület és a halál mézeként csepegtették ínyencfalatjaikra. Vagyis gyakorlatilag az egész város és a fél birodalom ólommal mérgezte magát - minél gazdagabb volt valaki, annál intenzívebben.

A rómaiak az ólmot Saturnus és Neptunus, a tengeristen fémjének tartották. Megesett vele az is, hogy a mérgezés miatt leállt a veseműködése, és híres ólommérgezett volt például Michelangelo, Beethoven és vélhetően Georg Friedrich Händel is.

Ólom a történelem után: borok, élelmiszerek és vadhús

Mielőtt bárki kinevetné a római őrületet, jobb, ha tudja, hogy az ólomcukor élvezete még napjaink borkóstolóin is szerepet játszik - bár szerencsére mind csekélyebb mértékben. Egy 2004-es magyar tanulmány szerint még mindig kimutatható a nehézipari szennyezés és az ólmozott benzin hatására e "kellemes vegyület" borainkban - ezekben az esetekben magáról a szőlőszemekről kerül a fém az italba.

A 19. században és a 20. században különösen nagy divatja volt kis hazánkban az ólmozott boroknak a 18. században. A magyar fogyasztóközönség ízlése az utolsó pár évben veszedelmes elhajlást mutat az édes és nehéz exotikus borok felé, tekintet nélkül azok egészségtelen voltára és nem egy eset, amely a külföldi borok után támadt rosszullétből orvosi kezelés alá jutott, igen sok jogos gyanút támasztott a külföldi borok ólomcukrozása iránt. A 2004-es Murányi Zoltán és más források is foglalkoztak a borok fémtartalmával.

Tudtunk nélkül is mérgező ólmot vehetünk magunkhoz; vannak olyan különösen mérgező, az emberi szervezetre igen káros nehézfémek, amelyekkel a mindennapi életben is találkozhatunk. A nehézfémek a modern életmód melléktermékeként bekerültek a növényekbe, állatokba (ezáltal a táplálékba is), a vízbe, a levegőbe és így belénk is.

Tudtud nélkül is mérgező ólmot vehetnek magukhoz azok, akik ólomsöréttel elejtett fácánok húsát fogyasztják - figyelmeztettek brit kutatók. A Cambridge-i Egyetem tudósai farmon tenyésztett, ólomsöréttel elejtett és üzletben kapható fácánok húsát vizsgálták, és nyolc vizsgált állat mindegyikében találtak apró ólomtöredékeket, a nyolcból hétben egész söréteket is.

Fácánonként átlagosan 3,5 ólomsörétet és 39 darab, 1 milliméteresnél kisebb ólomszilánkot találtak, a legkisebb mindössze 0,07 milliméteres volt. A vadhússal az emberi szervezetbe kerülő ólomdarabkák olyan kicsik, hogy azok szabad szemmel vagy tapintással nem észlelhetők. A fácánokat CT-vel világították át, hogy a legapróbb darabokat is megtalálják, és megállapíthassák pontos méretüket és súlyukat.

Az ólomrészecskék széles körben szétszóródtak a madár szöveteiben, miközben egyes töredékek 50 milliméternél is távolabb voltak a hozzá legközelebbi söréttől. Egy-egy, két-három főnek elegendő fácán alkalmankénti elfogyasztása nem ad okot az aggodalomra, ám csak az Egyesült Királyságban évente 11 ezer tonna szárnyas vadat, többségében fácánhúst fogyasztanak el, és az emberi fogyasztásra szánt fácánokat csaknem kivétel nélkül ólmos söréttel ejtik el az országban.

A friss brit kutatás szerint az EU-ban és az Egyesült Királyságban ötmillió ember fogyaszt vadhúst heti rendszerességgel. Sem az Egyesült Királyságban, sem az Európai Unióban nincs olyan jogszabály, amely határértéket állapítana meg a vadhús esetleges ólomtartalmát illetően. Az illetékes hatóságok mindkét régióban tervet készítenek elő az ólom vadászati célú használatának betiltására.

A Cambridge-i Egyetem egy másik, márciusban publikált tanulmánya szerint Európában 55 ezerrel kevesebb ragadozómadár él a vadászok lőszereiben lévő ólom miatt, amely megmérgezi táplálékukat, a zsákmányállatokat. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szerint az EU-ban évente 44 ezer tonna ólom kerül a környezetbe a sportlövészet, a vadászat és a halászat révén.

Ólom a hétköznapokban és egyéb nehézfémek

Talán szeretnénk azt hinni, hogy ma már nem találkozunk ólomtartalmú anyagokkal a hétköznapokban, de sajnos kiábrándító a valóság: az ólom még mindig jelen van, és a globális halálozások 1,5 százalékáért tehető felelőssé. Bár már sok terméket szabályoznak, még mindig rengeteg módon érintkezhetünk ólommal. Más kevésbé látható forrásai a levegő, a víz, az élelmiszerek, a játékok vagy akár a sár, amiben a gyerekek játszanak.

Az ólom az élelmiszerekben több forrásból származhat, az átlagos európai fogyasztó ólombevitele pékárukból, teákból, burgonyatermékekből származik. Az ólomtartalom mázas kerámiaedényekből, ólomkristályból is kioldódhat. Néhány napja a megengedettnél magasabb kadmium és ólom kioldódás miatt az XXXLutz visszahívja a 215 milliliteres kiszerelésű, oroszlán motívummal ellátott „Leonardo BAMBINI" elnevezésű, gyerekeknek szánt poharat.

Sajnos nemcsak alumíniumot, hanem más nehézfémeket is - mint például ólom, higany, arzén, kadmium, króm, antimon, tallium - amelyek a táplálékkal és az ivóvízzel kerülnek a leggyakrabban a szervezetbe. A nehézfémek a modern életmód melléktermékeként bekerültek a növényekbe, állatokba (ezáltal a táplálékba is), a vízbe, a levegőbe és így belénk is. Ráadásul kozmetikumainkkal - főleg a sminkszerekkel és a hajfestékekkel - önként is mérgezzük magunkat tudtunkon kívül.

Az omega 3 és a halolaj kapszulák közel 80%-a nehézfémekkel - főleg higannyal és kadmiummal - szennyezett. Igaz ugyan, hogy a szennyezettségük a megengedett határérték alatt van, de azzal a hatóságok nem számolnak, hogy a nehézfémek kumulálódnak a szervezetben, míg a természetes kiürülési idejük akár több száz év is lehet.

Az ólom egészségre gyakorolt hatása és tünetek

Minden ólomvegyület mérgező, már a kis mennyiségű ólom is visszafordíthatatlan egészségkárosodáshoz vezethet. Leginkább a csecsemők veszélyeztetettek: szervezetükbe jutva az ólom visszafordíthatatlan kognitív és magatartászavarokat, illetve fejlődésbeli elmaradást okozhat. Az ólom átjuthat a várandós anyából a magzatba is, aminek következtében vetélés vagy koraszülés léphet fel.

Az, hogy milyen tüneteket okoz az ólom felhalmozódása, az nagyban függ a szervezetbe jutó mennyiségtől és az expozíció időtartamától. A legnagyobb gond éppen az, hogy a tünetek hosszú távon, lassan és alattomosan alakulnak ki. Ólommérgezésre utalhat az arcbőr hamuszürke elszíneződése (ólomkolorit), az általános gyengeségérzet, fáradékonyság és étvágytalanság.

A szervezetben lassan felhalmozódó ólom csökkenti a nemzőképességet, izom- és csontfájdalmat, emésztőrendszeri zavarokat, hányingert, fogyást, vérszegénységet (anaemia) okoz. A súlyos ólommérgezés görcsös fájdalmat vált ki az izmokban és az ízületekben (ólomparalízis), valamint a gyomor- és bélrendszerben (ólomkólika). Hatására súlyos vese- és/vagy idegrendszeri károsodás léphet fel.

Az ólomnak a szervezet működésében semmiféle szerepe nincs, emiatt ideális szintje nulla lenne. Az ólom a fogínyen is megjelenik, ezt hívják ólomszegélynek. Klasszikus tünetnek számítanak az idegrendszeri bénulások is. Ilyen például az a radiális idegbénulás, ami miatt a kézfej lógni kezd.

Diagnózis és kezelés

Az ólommérgezés igazolása vizelet- és vérvizsgálat segítségével történik. A ólommérgezés sokszor lassan alakul ki, akár több hét, több hónap is eltelhet, mire a szervezet fokozatosan telítődik ólommal. A diagnózis felállítása vér és vizeletvizsgálattal történik. Ha gyerekről van szó, és fölmerül annak gyanúja, hogy a mérgezést lenyelt ólomtárgy okozhatja, mindenképpen érdemes röntgent vagy ultrahangot készíttetni.

A röntgenképen a csontok növekedési zónája jelentősen elüt a többi területtől, ami miatt az úgynevezett világító csont tipikus diagnosztikai jel lehet. Ha valaki ólomtárgyat nyelt le, akkor azt ki kell szedni az emésztőrendszeréből, aminek módja szinte mindig a has felvágásával járó operáció. Ezt speciális terápia követi, lévén a tárgy eltávolítása csak az "ólomutánpótlás" megszüntetését jelenti, a már szervezetbe került ólom eltávolítását nem.

Szerencsére azonban az ólommérgezés jól gyógyítható úgynevezett kelátképző gyógyszerekkel, melyek képesek mobilizálni a nehézfémet, így segítenek kiüríteni a szervezetből az ólomot. Utóbbit mindig speciális, úgynevezett kelátképző gyógyszerekkel lehet kivezetni a szervezetből, a nehézfémet csak ezek képesek mobilizálni. Ezt a terápiát akár több hónapon át fenn kell tartani. Gyerekeknél a kelátképző terápiát sokkal alacsonyabb ólomszintnél el kell kezdeni.

Megelőzés és munkahelyi kockázatok

A megelőzés módja a munkavédelmi szabályok betartása, a védőfelszerelések viselése. A klasszikus ólommérgezés ma elég ritka: Magyarországon évente csak 10-20 ilyen eset van, ipari ólommérgezések, élelmiszerbotrányok csak korábban voltak. Mai előfordulásra jó példa lehet a régi hidak pucolása, tisztítása: ezeket korábban ólomtartalmú festékkel festették, ma pedig homokfúvással tisztítják. Ha ezt a munkát nem megfelelő eszközökkel és védőfelszereléssel végzik, könnyen ólommérgezést kaphat a dolgozó.

Olyan betegek is vannak, akik azért lesznek mérgezettek, mert akkumulátorokkal dolgoznak, azokat szerelik szét. Ezek ólomtartalmúak, miattuk szintén bekerülhet a szervezetbe ez a nehézfém. Az ólomüveggel dolgozó szakemberek szintén érintettek lehetnek, ha nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Ilyen esetekben az ólom jellemzően a szennyezett kézről, szájon át jut be a szervezetbe.

Gyerekeket nem szerencsés kisebb ólomtárgyak közelében hagyni. Gyerekeknél ólommérgezés akkor is előfordulhat, ha a kicsi ólomkatonával játszik, azt lenyeli, esetleg apja horgászfelszereléséből csen el és nyel le ólomsúlyokat. Van arra is példa, amikor valaki rendszeresen olyan köcsögökből iszik, amelynek festéséhez anno ólomfestéket használtak.

Ólomsörét és a vadászat: szabályozás, alternatívák és biztonság

Hallva az ólom vadászati betiltásáról szóló híreket, egészen biztosan sokakban fogalmazódik meg az a kérdés, hogy mi lesz a sorsa azoknak a sörétes lőfegyvereknek, melyeket nem vizsgáztattak acélsörét tüzelésére. Jogos a kérdés, és valóban sokakat érint majd a probléma, melynek megoldására azért vannak alternatívák. Mielőtt a válaszokat megadnánk, pár gondolatban foglaljuk össze mi is lesz, amikor a REACH rendelet szabályozásai életbe lépnek 7 évvel a rendelet elfogadása után.

Nézzük sorban hogyan fogja ez érinteni a ma vadászatra használt sörétes lőfegyvereket! Az acélsöréttel töltött lőszer okozta csőigénybevétel jellemzően magasabb, mint a hasonló töltetű ólomsörét esetében, így ezek a fegyverek szívósabb anyagokból, erősebb szerkezettel készültek, mint a korábbi típusok. A legolcsóbb - és legrosszabb - alternatíva a lágyacél sörét lesz. Az acélsörét használatának ugyanakkor biztonságtechnikai vonatkozásai is vannak.

Az ólom puha (4-15 HB ötvözéstől függően), könnyen deformálódó fém, ami azt jelenti, hogy sokkal kisebb eséllyel kap gurulatot talajon, fatörzsön, vagy bármely más tereptárgyon, mint a lágyacél sörét (100-180 HB). Ilyen alternatíva lehet a bizmut sörét használata, mely mind sűrűség (9,8 g/cm3), mind keménység (7 HB) tekintetében közel áll az ólomhoz. Szintén alternatíva lehet a Tungsten Matrix (volfrám-műanyag kompozit) sörét, mely hasonló tulajdonsággal rendelkezik.

A volfrám nagy sűrűségű (19,8 g/cm3), igen kemény fém, melyet nem csak homogén formában használnak sörétkészítésre. A volfrám port elegyítik műanyagokkal, hogy az ólomhoz hasonló sűrűségű, és ahhoz hasonlóan deformálódni képes lövedékanyag jöjjön létre. Az említett két lehetőségen kívül még természetesen létezik más is, de jelenleg ezek tűnnek a legelterjedtebbnek. Közös problémájuk ugyanakkor, hogy áruk jóval magasabb, mint az ólomsörét esetében.

A REACH rendelet módosítása megengedő az öreg sörétes puskákkal, ugyanis kivételként nevezi meg az 1900. január 1. előtt gyártott puskákat, valamint azok másolatait. Ez azt jelenti, hogy a hazai sörétes lőfegyver nyilvántartás, vizsgálat új paraméterrel kell, hogy kiegészüljön, hiszen szükséges lehet, hogy a fegyver ilyen besorolást kapjon. Egészen biztosan ide tartoznak majd azok a lőfegyverek, melyek füstnélküli lőporra vonatkozó beütővel nem rendelkeznek, vagyis csak feketelőporos töltettel lehet azokat használni.

A 31/2006. GKM rendelet 3. számú melléklete szerint nem kell újra vizsgáztatni acélsörét tüzelésére nem vizsgált sörétes lőfegyverünket abban az esetben, ha nem haladja meg a sörétátmérő 12-es kaliberben a 3,25 mm-t, 16-os kaliberben a 3 mm-t, 20-as kaliberben pedig a 2,6 mm-t. Ez jó hírnek tűnik, ugyanakkor sajnos ezek a sörétméretek nem feltétlenül lesznek alkalmasak minden vadászati célra, ugyanis ökölszabály szerint a két mérettel nagyobb acélsörét közelíti az ólomsörét hatását.

A nemzetközi szakirodalom ajánlása szerint csak azokból a jó állapotú sörétesekből lőjünk ólomnál keményebb anyagból készült sörétet, melyek csöve cilinder, negyedes (improved cylinder) vagy feles (light modified) szűkítésű. A vizsgálat során nagyteljesítményű acélsörétes vizsgálólőszerrel próbálják a fegyvert, amely a korábbi ólomsörétes vizsgálatnál fokozottabban igénybe veszi. Ha puskánk acélsörétes próbával már rendelkezik, úgy a boltokban megvásárolható alternatív sörétek mindegyikével használható lesz tovább.

Az ólomsöréttel töltött lőszerek nem feltétlenül tűnnek majd el a boltok polcáról, hiszen a sportlövészeti felhasználás és a vintage vadászfegyvereknek köszönhetően igény lesz rájuk. Az elkövetkező időszak fő feladata ugyanakkor az lesz, hogy a szakmai szervezetek, lőoktatók, lőkiképzők újraépítsék a sörétlövéssel járó vadászat biztonságtechnikáját. Jó kérdés, hogy ebben el vagyunk-e maradva, avagy van még idő a 7 év türelmi időnek köszönhetően?

Milyen egyéb nehézfémek veszélyei fontosak még?

Vannak olyan különösen mérgező, az emberi szervezetre igen káros nehézfémek, amelyekkel a mindennapi életben is találkozhatunk, még akkor is, ha nem vegyi üzemben vagy egyéb veszélyes helyen dolgozunk. Nehézfémeknek nevezzük többek között az ólmot, a higanyt, a vasat, a kadmiumot és az amalgámot is. Ezeket azért nevezzük nehézfémeknek, mert a fajsúlyuk négyszer nagyobb a vízénél.

Higany: széles körben használt, rendkívül veszélyes nehézfém, mellyel főként a fogászati tömésekben, a hőmérőkben, és egyes halakban találkozhatunk - különösen a cápákban, a királymakrélában, a kardhalban és a tonhalban. A szervetlen higany a halakban rendkívül mérgező metil-higany formájában halmozódik fel. Ezért ezeket a halfajokat terhesség idején tilos fogyasztani, mert károsíthatják a magzatot, de nem ajánlott gyerekeknek sem, férfiaknál pedig sterilitást okozhat.

Kadmium: megtalálható a talajban, a PVC műanyagokban, elemekben, és a cigarettában is. A kadmium dózistól függően fokozza a halláscsökkenés kockázatát. Elsősorban a csiga működésében okoz zavarokat. A kadmium mérgezésre a csiga és a hallószőrök a legérzékenyebbek.

Arzén: főként tengeri élőlények - tenger gyümölcsei, tőkehal - és szennyezett ivóvíz útján kerülhet a szervezetbe. Az arzén nagy mennyiségben a Corti-szerv rendellenességét okozhatja, és a legnagyobb mértékű halláskárosodást az alacsony frekvenciákon okozza. Ez a nehézfém emellett egyensúlyi zavarokat is előidézhet.

Nehézfémek hatása és kivezetése

A nehézfémek kiszorítják a nyomelemeket a szervezetből (szelén, vas, cink, réz, króm, mangán, magnézium), így szabadgyökök keletkeznek, amelyekre rákötnek a nehézfémek. A fémtúlterheltség ezáltal számos enzimreakciót gátol a szervezetben, amely funkcionális zavarokhoz és betegséghez vezethet. Szennyezett környezetünk miatt nehezen tudjuk elkerülni ezekkel a nehézfémekkel való találkozást, ám szerencsére léteznek olyan készítmények, melyek segíthetnek kitakarítani ezeket a mérgeket a testünkből.

A hagyományos orvoslásban a kelátképző terápia az elfogadott módja az ólommérgezés és más nehézfémek kezelésének. Ezt a terápiát akár több hónapon át fenn kell tartani. A kelátképző gyógyszerek képesek mobilizálni a nehézfémeket, így segítenek kiüríteni a szervezetből az ólomot.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Zacher Gábor toxikológusnak, a Honvédkórház főorvosának.

tags: #olommergezes #soret #rece