Franciaország nem véletlenül szerepel a világ legnépszerűbb nyaralási célpontjai között, hiszen számtalan változatos tájat és művészeti kincset rejt. A dél-francia Provence régió a nyári szellőben szállingozó levendula illatával, az olajfaligetek lágy ringatózásával és a napfényben úszó mediterrán kőépületek romantikus bájával várja az ide utazókat. Ismerjük meg az elbűvölő kisvárosok, lélegzetelállító kilátások és ínycsiklandozó gasztronómiai különlegességek varázslatos vidékét. A fényekkel és témákkal oly bőkezűen bánó, csodás tájak olyan festőóriásokat ihlettek meg, mint Matisse, Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Picasso vagy Signac. A régió azonban nem csupán a művészetek és a kikapcsolódás, hanem a bortermelés, különösen a rozékészítés egyik fellegvára is. Ennek a különleges italnak a megértéséhez elengedhetetlen elmerülni Provence talajának, klímájának és szőlőfajtáinak egyedi jellemzőiben, amelyek együttesen adják a vidék borainak lelkét.
Provence talajának sokszínűsége és jelentősége
Provence talaja rendkívül változatos, ami alapvető szerepet játszik a borok egyedi karakterének kialakításában. A borvidék felszínét két fő összetevő alkotja: mészkőszikla és kristályos ásványok. Az északnyugati tájat erózió formálta dombok és sziklás hegyhátak váltakozása teszi izgalmassá. Ha keleti irányba tekintünk, teljesen eltérő kép fogad: kristályok alkotta sziklatömbök emelkednek a magasba. Még keletebbre - Saint-Tropez és Cannes körzetében - a tömböket korábbi idők sziklás alakzatai váltják fel. Általánosságban a provence-i talaj sovány, szegény, de jó vízelvezető képességgel bír, ugyanakkor erősen hajlamos az erózióra. Az alacsonyan fekvő mezők - ahol a talaj nedvessége minimális - tökéletes feltételeket nyújtanak a szőlő műveléséhez.
A Földközi-tenger és az Alpok körzetében Provence szőlői - keletről nyugatra - mintegy 200 km-es távolságra nyúlnak el, beterítve ezzel bő 27 ezer hektárt. A bortermelő Provence három fő apellációból áll, melyek összességében a borvidék eredetvédett (AOC) borainak 96%-át adják. A Cotes de Provence apelláció három régió - La Londe, Sainte Victoire és Fréjus - 22 ezer hektárján terül el és 84 települést foglal magában. Talaját északnyugaton mészkő alkotja, míg délkeleti részére a kristályos, kavicsos talaj a jellemző. Területén közel 400 termelő és 35 szövetkezet működik.
Lényegesen kisebb a második apelláció, melyet Coteaux d’Aix en Provence-nak hívnak. Provence nyugati részét képezi, ahol a mészkő uralma a meghatározó. Mintegy 4 ezer hektárt befedő szőlőtábláin 75 családi borászat és 12 szövetkezet osztozik.
A legparányibb alrégió neve Coteaux Varois en Provence. A tőkék úgy 2600 hektáron, elsősorban mészkő alapon teremnek. A megközelítőleg 65-70 családi birtok és a 10 szövetkezet együttesen - átlagos esztendőben - 14 millió palack rozéval és 2 millió más borral lepi meg a fogyasztókat.
A három provence-i tájegység teljes területén hozzávetőleg 600 borászat 170 millió palack bort állít elő. Ennek a mennyiségnek 88%-át a rózsaszínű bor teszi ki, ami a világ éves rozékészletének pontosan 8%-a.
A talaj adottságai, mint a soványság és a jó vízelvezetés, ideálisan alkalmasak a szőlőtermesztésre, különösen az alacsonyan fekvő, kevésbé nedves területeken. Ez a speciális környezet hozzájárul ahhoz, hogy a szőlők gyökerei mélyre hatoljanak, ásványi anyagokat szívjanak fel, ami végső soron a borok komplexitását és egyedi ízjegyeit gazdagítja.
A napfény, a szél és a klíma szerepe a borvidéken
Talán senki sem csodálkozik azon, hogy Provence éves napsütéses óráinak száma eléri a 2700-at, olykor még a 2900-at is. Ez a bőséges napsütés elengedhetetlen a szőlők optimális éréséhez, a cukrok és aromák kialakulásához. A klíma klasszikusan mediterrán, a nyár forró és száraz, a tél enyhe. Az éves csapadék - sokszor vihar formájában - jellemzően a tavaszi és az őszi időszakokra koncentrálódik.
A táj tagoltsága azt eredményezi, hogy rendkívül nagy időjárási eltérések is előfordulhatnak. A forró nyarak elősegítik a szőlők teljes érettségét, míg a hűvösebb éjszakák megőrzik a savakat, ami frissességet kölcsönöz a bornak.
A helyi klíma, időjárás fontos elemei a szelek. Közülük a legvadabb és egyben legismertebb a misztrál, amely télen - miután végigsöpört az Alpok fölött - jéghideg levegőt zúdít a helyiek nyakába, nyáron viszont frissítőként hat a forróságtól elbágyadt növények és emberek számára. Legfőbb előnyét - de sokaknak hátrányát - mégsem ezek a jelenségek eredményezik, hanem az, hogy roppant száraz levegőt húz maga után, ami védi a szőlőtőkéket a kórokozóktól. A szél segítségével a szőlőültetvények mindig szárazak maradnak, ami csökkenti a gombás betegségek kockázatát. Ez a szárazság és a bőséges napsütés hozzájárul a szőlő héjának vastagságához, ami pedig a borok színéért és tannin tartalmáért felelős.
A modernkori felemelkedés azzal kezdődött, hogy a második világháborút követő konszolidáció éveiben a Cote d’Azurt elárasztó nyaralók memóriájába boldog emlékként beégett a helyben termelt hűsítő, frissítő, színében minden más bornál szebb rozé. Ahhoz azonban, hogy világdivat legyen belőle kellett egy minden hájjal megkent marketing zseni, aki az olcsó és kevésre becsült helyi szomjoltót újracsomagolta és újrapozicionálta. Sacha Lichine volt az, aki összekapcsolta a vitorlázást, a tengert, a luxust a halvány barackszín provence-i borral. Talált hozzá egy könnyen megjegyezhető angol nevet és teremtménye önálló életre kelt. Ma önmagában a Whispering Angelből hétmillió palackot adnak el évente.
A provence-i borvidék szőlőfajtái és a rozé készítésének művészete
Provence változatos talaja és kitettsége úgy egy tucat szőlőfajtának teremt lehetőséget arra, hogy jól érezze magát a borvidék dűlőiben. Nagy részük a terület egészén, míg egy-kettő közülük inkább a borvidék különlegesebb fekvéseiben honos. Meglepő, hogy a rozéban - maximum 20%-ig - egy-két fehér szőlő szerepvállalása is engedélyezett.
A helyi rózsaszínű bor fő alkotóeleme az eredetileg spanyol gyökerű grenache noir. Erénye, hogy a fiatal borokhoz piros bogyós gyümölcsök aromáival járul hozzá. A grenache mellett egy helyi, eredetileg csemegeszőlő, a cinsault a legfontosabb. Kifejezetten áldásos eleme a rozénak, mivel frissességet és gyümölcsösséget ad a bornak. A túlságosan erőteljes, karakteres fajtáknak letöri a szarvát, rendet, egyensúlyt teremt a borban lévő szőlők között.
A mourvédre a meleg klímájú, mészkőre telepített parcellákban érzi jól magát. Kedvelt lakóhelye Bandol. Fiatalon szeder és ibolya jellemzi aromavilágát, tanninjai aprók és finomak. Nem szabad megfeledkezni a carignanról sem, melyre manapság nehéz ráakadni. Aki viszont szert tud rá tenni, előszeretettel keveri a rozéba, hiszen élénk színe és az a képessége, hogy jó alapot ad az italnak, hasznossá és népszerűvé tette. Az említetteken kívül merlot, cabernet sauvignon, syrah, counoise és tibouren is beházasítható. Azokban a rozékban, amelyekben az első három fajtából bármelyik szóhoz jut, inkább mélyebb, borosabb, nem igazán a provence-i világot tükröző stílus születik meg.
A fehér szőlők csoportjából a grenache blanc és a rolle adható a pink provence-ihoz. Az utóbbi Liguriából ered, de már évszázadok óta honos a borvidéken. Nagyon gyümölcsös, citrusos, gazdag, ízletes és jó egyensúllyal bíró fajtának ismerik, mely a rozéhoz gyümölcsösségével járul hozzá.
A provence-i rozé készítésének titka a gondos szőlőválasztásban, a kíméletes feldolgozásban és a precíz erjesztési folyamatokban rejlik. A cél az, hogy a legszebb és legkívánatosabb aromákhoz jussanak úgy, hogy a provence-i rozéra jellemző világos, halvány színt meg tudják tartani. Ehhez elkerülhetetlen a házasításban szerephez jutó fajták átgondolása, hiszen minden szőlő különböző mennyiségű és intenzitású pigmenttel rendelkezik. A termőhelyek jellemzőire is figyelni kell, ugyanis ugyanazon szőlőfajta a borvidék más és más zugában eltérő színt és árnyalatot produkál.
A gyártási folyamatban a saignée módszer (vérzés) és a héjonáztatás dívik. Az előbbinél a kékszőlő préselése után lefejtik a tartály tetejéről a lét, ebből egy vékonyabb, halványabb bor lesz a rozé, a koncentráltabb maradék pedig folytatja az útját egy fajsúlyosabb vörös felé. A második módszernél kimondottan rozé a végcél; ilyenkor a lé, a héj és a gyümölcshús egy-két órát együtt áznak, így a lé kap némi extra ízt és színt. Ez utóbbi a provence-i megoldás és az így elérhető minőség és jelleg döntő szerepet játszik abban, hogy a rozéfogyasztás világszerte megállíthatatlanul nő.
Az alkoholos erjedés 18-20 fok között zajlik, tiszta mustban, melyhez hideg ülepítéssel jutnak el. A borászok sokszor természetes, mások kultivált élesztőt vagy élesztők kombinációját használják. Az erjedést általában fejtés követi, majd az érlelésé a szó. A provence-i rozéban az almasavat legtöbbször nem bontják le, ám előfordul, hogy részben vagy teljes mértékben a folyamat mégis végbemegy. A bort finomseprőn acél- vagy betontartályban tárolják, érlelik, de néhány borászat erre a célra inkább fahordókat használ. A borkészítést a palackozás zárja le.
A borvidék saját kutatóintézetét, a Rozé Bor Kísérleti és Kutatóközpontot (Centre de Recherche et d’Expérimentation sur le Vin Rosé) 1999-ben alapították, kifejezetten a rozékutatás céljából. Munkája a rozé készítésére, a borok alapos laboratóriumi analízisére, illetve azok kóstolására irányul. A provence-i rozé színskáláját hat gyümölcs adja: a dinnye, az egres, az őszibarack, a grépfrút, a mangó és a mandarin.
Comment fabrique-t-on le rosé de Provence ?
Provence elbűvölő városai és tájai
Provence nem csupán a borairól híres, hanem festői városairól, történelmi emlékhelyeiről és lélegzetelállító tájairól is.
Avignon leginkább a XIV. században lezajlott vallási konfliktus helyszíneként ismert, amikor V. Kelemen pápa a francia városba menekült, és a katolikus egyház székhelyét közel 70 évre áthelyezte Rómából. V. Kelemen pazar pápai palotája ma is Avignonban áll, mozgalmas történelme miatt a települést gyakran a pápák városaként emlegetik. A pápai palota Európa legnagyobb gótikus stílusú épületének számít, az innen nem messze található Pont d'Avignon pedig Franciaország egyik leghíresebb hidjának számít. Az egykori 22 ívéből napjainkban már csak 4 látható, azonban festői látképe miatt így is közkedvelt fotó téma.
Aix-en-Provence Provence egyik legelegánsabb és valószínűleg Franciaország egyik legszebb városa, mindenkit magával ragad különleges hangulatával és fantasztikus kulturális örökségével. Széles sugárútjai, mint például a csodálatos Cours Mirabeau, a gyönyörű terei és a nyüzsgő piacai mind hozzájárulnak a város varázsához. Amikor Aix-en-Provence-ról beszélünk, nem feledkezhetünk meg Cézanne-ról, az impresszionista festőről, aki több évet élt a városban, művészetére mélyen hatott e gyönyörű provence-i város hangulata és színei. A festő a vidék lankáit-hegyeit és formáit tanulmányozva fedezett föl új utakat és technikákat, ajtót nyitva olyan modern irányzatoknak, mint a kubizmus. A Sainte-Victorie hegy Cézanne egyik kedvenc témája volt, melyet közel 100 festményen örökített meg. Emlékét a tájak mellett életének számos helyszíne őrzi.
Arles a történelemrajongók egyik kedvenc helye lehet Provence-ban. Van Gogh is élt egy ideig ebben a Rhone folyó partján fekvő városban. Arles tele van olyan kulturális örökségekkel, amelyek a Római Birodalom idejéből származnak, Arles óvárosa pedig az UNESCO Világörökség része. Arles-ban található az I. században épült, az ókorban gladiátorharcoknak helyszínt adó római amfiteátrum, a színház és a Lamartine téren álló, Vincent Van Gogh által bérelt, többször megfestett híres sárga kávéház is. Arles színei és fényei csábították Provence-ba Van Goghot 1888-ban. Alig kétéves itt tartózkodása idején olyan csodálatos képek születtek ecsetje alatt, mint a napraforgó festmények. Érdemes kávézni egyet a Place du Forum-i café teraszán, mely a híres „Éjjeli kávézó” című képről kel életre.
Gordes az álmos francia hegyvidéki falu és az elegáns üdülőváros bájos keveréke. Az idilli környezetet a város felett őrködő erőd uralja, melyet a római korban alapítottak és a reneszánsz idején jelentősen felújítottak. Ma az erődben egy művészeti múzeum működik. Gordes-ban sétálva mindenképpen nézzünk be az apró sikátorokba, hiszen a városközpontból kivezető szűk folyosókon keresztül nyílik a legszebb kilátás a vidékre. Ne hagyja ki a városon kívül található Abbaye de Sénanque-ot sem, ahol még mindig szerzetesek élnek, és egy különleges, helyi mézet és likőrt állítanak elő. Gordes tele van szép, kőből készült épületekkel, amelyek közül néhányat az 1200-as években építettek. Az egyik leglátványosabb épület a Gordes várából áll, amely magasan a falu fölött helyezkedik el, és egyes részei a 11. századból származnak.
Az Eze középkori városa a francia Riviéra feletti dombon fekszik, Provence délkeleti részén, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerpartra és a tengerre. Körépkori várának romjai között olyan egzotikus, trópusi kert bújik meg, ahol kaktuszok és szukkulensek szemet gyönyörködtető példányait csodálhatjuk meg. Bár nagyon közel van a Földközi-tengerhez, beleértve Eze-sur-Mer üdülőhelyet is, földrajzi fekvése miatt a falu a tengerpartról autóval körülbelül 20-30 perc alatt érhető el.
A várost Provence Coloradójának is nevezik, mert a környező kőbányák okkerlerakódása miatt az épületek homlokzatának színárnyalata a világos sárgától a sötét vörösig változik. Ilyen például Roussillon, mely csodálatos vörös szikláiról és okker kőbányáiról híres. Az okkerlerakódás természetes vörösesbarna színbe borítja az egész falut.
A természet szerelmeseinek szinte kötelező program a camargue-i régió látványos tájainak felfedezése. Camargue olyan, mintha egy külön világ lenne Provence régiójában. Itt találhatóak híres fehér lovak és fekete bikák, valamint flamingók. A camargue-i ménesek birodalma és a bikafuttatások különleges élményt nyújtanak.
Provence gasztronómiája és borászati hagyományai
Provence gasztronómiája a mediterrán konyha egyik legfontosabb képviselője, gazdag ízekkel és friss alapanyagokkal. A helyi termelői piacokon beszerezhető házi sajtok, füstölt kolbászok, friss zöldségek és gyümölcsök mind hozzájárulnak a kulináris élményekhez. A híres provence-i ételek közé tartozik a ratatouille (zöldségpörkölt), a bouillabaisse (hagyományos halleves, különösen Marseille-ben népszerű), a pissaladière (hagyományos lepény, hagymával, olajbogyóval, szardellával), a tapenade (olívakrém) és a calisson (mandulás sütemény).
A borok terén Provence a rozé hazája. A régió borainak 88%-a rozébor, ami a világ éves rozékészletének pontosan 8%-a. A provence-i rozé egy fokkal még ennél is tovább megy, képes előhívni a boldog nyaralás képét akkor is, ha még soha nem jártunk a francia Riviérán. A provence-i rozé kifinomult, arisztokratikus bor, nemcsak csomagolásban választja el egy világ más borvidékek rozéitól. Nincs még egy borstípus, ahol a kiválóság ennyire a visszafogottságon, a mértéktartáson múlna. A nagyságának titka a lekerekítettségben és a finom árnyalatokban rejlik.
A provence-i borvidék borkínálata nemcsak az ízekről, hanem az élményekről is szól: szüreti fesztiválok, borkóstolók és gasztronómiai események teszik teljessé a látogatás élményét. A borászatok gyakran szerveznek rendezvényeket, mint például szüret, borfesztiválok vagy gasztronómiai rendezvények, ahol a látogatók nemcsak a borokat kóstolhatják meg, hanem a helyi közösségek életébe is bepillantást nyerhetnek.
A provence-i borászatok közül érdemes megemlíteni a Château La Coste-ot, amely nemcsak borászat, hanem művészeti központ is, ahol kortárs építészek és szobrászok alkotásai láthatók. A birtokot 200 hektár szőlő övezi, és a borokat organikusan, biodinamika elveinek megfelelően művelik. A Château d’Esclans a Whispering Angel rozéval vált világszerte ismertté, míg a Figuière és a Mas de Cadenet a minőségi, elegáns provence-i rozék képviselői.
A provence-i rozé drága? Valójában nincs még egy műfaj a borban, ahol a legdrágább annyira elérhető lenne, mint a rozék esetében. Provence olyan a rozénak, mint Burgundia a pinot noirnak vagy Bordeaux a cabernet-nek. Márpedig egy palack Romanée-Conti árából autót vehetünk és egy Château Latourból is kijön egy szerényebb családi nyaralás. Ezzel szemben a legjobb provence-i rozék árából legfeljebb egy márkás strandpapucsra futná.
A provence-i borvidék borkínálata nemcsak az ízekről, hanem az élményekről is szól: szüreti fesztiválok, borkóstolók és gasztronómiai események teszik teljessé a látogatás élményét. A borászatok gyakran szerveznek rendezvényeket, mint például szüret, borfesztiválok vagy gasztronómiai rendezvények, ahol a látogatók nemcsak a borokat kóstolhatják meg, hanem a helyi közösségek életébe is bepillantást nyerhetnek.
A provence-i életérzéshez hozzátartozik a lassulás, az "itt és most" megélése. A szieszta idején zárva tartó boltok és éttermek emlékeztetnek arra, hogy itt az élet más ritmusban folyik. A helyiekkel való bizalommal teli kommunikáció, a piacokon való barangolás, a friss bagett és napon érlelt gyümölcsök élvezete mind részei ennek a különleges hangulatnak. Provence arra ösztönöz, hogy önmagunk legyünk, és engedjük magunkat élni a pillanatnak.
tags: #provence #borvidekeinek #bemutatasa #talaj