A soproni borvidék az Alpokalján, a Soproni-hegységben és a Fertő-tó déli és nyugati szegélyén terül el. Egyenes folytatása a burgenlandi Lajta-hegységi, Ruszt-Fertő-vidéki bortermő területeknek. A szőlővidék két nagy tömbben helyezkedik el. Az egyik, - szőlőművelésre talán alkalmasabb terület - északon van, Fertőrákos, a Fertő-tó és Balf község között. Ez a táj a Fertő-tó felé lejt. A másik terület Soprontól keletre, Fertőszentmiklósig húzódik. Jelenleg a soproni borvidéken elsöprő dominanciával hódít a kékfrankos. Ezt csak nagy késéssel követi a zweigelt és a cabernet sauvignon. Az utóbbi év hatalmas sikere volt Franz Weninger soproni syrah bora, amely ezen a - melegkedvelő szőlőfajtához képest igen északi - területen is kitűnő minőséget mutatott.
A szőlőültetvények fajtaösszetétele világosan mutatja azt a XX. század második felére kialakult állapotot, ami szerint a század elején, a filoxéravész után még kizárólag fehérbort termelő tájon a vörösbor jut uralomra. Sopron hagyományos szőlőfajtája a XX. század elején a zöld veltelini volt. Még korábban, a filoxéravész előtt, a XVIII. században a Soproni borvidéken a legjobb minőséget adó szőlőfajtának a furmint bizonyult, amelyből kedvező időjárás mellett, késői szüreteléssel aszúbort is termeltek. Ez volt az az árucikk, amelyre nagy volt a külföldi kereslet és az aszú kémiai tulajdonságai következtében nagy távolságra is szállítható volt. 1893-ban pl. 1000 hektoliter, 1894-ben 500 hektoliter, 1895-ben 200 hektoliter aszúbort termeltek a soproni borvidéken. A filoxéravész után eltűnt a soproni aszú és csak a Fertő-parti Ruszton élt tovább. A termék időközben elfogyott! A termék jelenleg nem elérhető. Legyél első, akit értesítünk, ha újra vásárolható a termék! Iratkozz fel! Ismered a terméket? Írj véleményt!
Ez a spontán erjesztésű rosé bor 100%-ban vadélesztőkkel készült, így megőrzi a gyümölcsök természetes zamatát és aromáját. A színét tekintve élénk, ízvilága pedig telt és karakteres. Könnyű ételek mellé (pl. minimális hozzáadott szénsav tartalmának köszönhetően kellemesen frissítő és könnyed. Fontos! A fenti termék egészségvédelmi és higiéniai terméknek minősül. Amennyiben a csomagolás felbontásra került, vagy a kipróbálás jelei látszódnak a terméken, úgy a 14 napos elállási jog érvényét veszíti a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdése alapján. Értékelj és nyerj! Még nem érkezett értékelés! Értékeld a terméket és nyerj 50 000 Ft értékű Pepita vásárlási utalványt. Véleményeddel másoknak is segítséget nyújtasz!
A Soproni borvidéken manapság mintegy 1300 hektáron termesztenek szőlőt. Ebből 600 hektár kékfrankos, miközben a második legelterjedtebb szőlőfajta errefelé a zweigelt a maga 130 hektárjával. Nyugodtan nevezhetjük tehát Magyarország legnyugatibb borvidékét a kékfrankos hazájának. Ez a 19. század utolsó éveiben Magyarországot is elérő filoxérajárvány után alakult így. Jó kiindulási alap volt ehhez, hogy kékfrankos már korábban szinte mindenhol megtalálható volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Ezt onnan is lehet tudni, hogy saját neve volt a Bécstől északra található Klosterneuburgban, Horvátországban és Sopron környékén. A szőlőgyökértetű által kipusztított (fehér) szőlőket viszont aztán - a kor itteni ízlésének megfelelően - már kékszőlővel, elsősorban kékfrankossal pótolták.
Az eddig elmondottakból az is következik, hogy nem igaz a Napóleonhoz kapcsolódó legenda. E szerint a kékfrankos név úgy született, hogy 19. század elején a császár erre portyázó seregei a kiváló minőségű borért hajlandóak voltak az értékesebb kék frankkal fizetni. A Soproni-hegység talaja kristályos gneiszen és csillámpalán „nyugszik”. Ezekre az alapkőzetekre utóbb kavics, agyag, mészkő, még később lösz került. A soproni az ország egyik legcsapadékosabb és leghűvösebb borvidéke. Létezik egy mondás, miszerint „Sopronban vagy fúj a szél, vagy esik az eső, vagy harangoznak”.
A soproni kékfrankosok többnyire acéltartályban erjednek. Vannak olyan tételek, amik aztán nem is kerülnek már fahordóba - mindenekelőtt például a rozék. A vörösbornak elkészített kékfrankosok jelentős része azért kap fahordós érlelést, ez jellemzően kisméretű hordóban szokott történni. A végeredmény általában egy közepes testű, közepes alkohol- és tannintartalmú, karakteres savú bor, aminek illatában és ízében a fűszeres piros bogyós gyümölcsök (cseresznye, meggy) dominálnak.
Az elvileg a csúcsot képviselő dűlőszelektált kékfrankosokat egyelőre még kevés borászat vállalja fel. A jóval kisebb és kevésbé ismert kőszegi körzet legnevezetesebb boros része a határ által kettévágott Vas-hegy. Innenső oldalának kiemelkedő borásza Garger Imre, akinek a kékfrankosai nagy népszerűségnek örvendenek a borok világában otthonosabban mozgó fogyasztók körében. Sokoldalúsága miatt (is) a soproni kékfrankos kiváló gasztrobor. Stílustól függően gyakorlatilag minden alapanyaghoz passzol, amit a környék erdői és mezői rejtenek. A rozék és a könnyedebb vörös változatok kiválóan passzolnak sült zöldségekhez, grillezett gombákhoz, levesekhez. A testesebb, hosszabban érlelt tételek remek kísérői a májnak, a raguknak és a vadhúsoknak, mindenekelőtt az őzsültnek és az őzpörköltnek. Utoljára, de nem utolsó sorban a soproni kékfrankosokat mindenképpen próbáljuk ki a legnagyobb helyi nevezetességnek számító babos fogásokkal. Utóbbiakat Sopron egykori németajkú lakosságának köszönhetjük. Ők, minden talpalatnyi területet hasznosítandó, a szőlőültetvényekben a tőkék közé babot ültettek. A német Bohnenzüchter, vagyis babtermelő szó után így ragadt rájuk a poncichter elnevezés, amivel még mindig gyakran találkozhatunk a városban.
tags: #soproni #kekfrankos #rose