A tokaji borvidék, melyet évszázadok óta a világ egyik legkiválóbb bortermő tájaként tartanak számon, nem csupán történelmi borairól híres, hanem egyre inkább az innovatív és fenntartható gazdálkodási módszerek úttörőjeként is. Wille-Baumkauff Márta, az abaújszántói Pendits Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa, három évtizedes odaadó munkával vált a biodinamikus szőlőtermesztés egyik kulcsfigurájává a Tokaji borvidéken. Ezen úttörő tevékenységét nemrégiben dr. Nagy István agrárminiszter is elismerte, Életfa emlékplakett bronz fokozat odaítélésével, hangsúlyozva a bio- és biodinamikus szőlőtermesztés bevezetése érdekében végzett áldozatos munkáját. Ez az elismerés nem csupán személyes sikert jelent, hanem ráirányítja a figyelmet a hagyományos, ugyanakkor megújult módszerekre, mint amilyen a teraszos művelés és a biodinamikus gazdálkodás.
A Tokaji Borvidék Történelmi Gyökerei és a Szőlőművelés Jelentősége
A szőlőművelés Magyarországon, különösen a kiemelt borvidékeken, mélyen gyökerezik a történelmi és társadalmi szövetben. Ahogy a szakirodalom is említi, „A Szőlőmívelésnek tzélja a Bor” (Nagyváthy J. 1821: 182). A szőlőbirtok évszázadokon át nem csupán gazdasági, hanem társadalmi státuszt is jelentett. Ellentétben a jobbágytelekkel, a szőlőbirtok adható, vehető, örökölhető és zálogosítható volt, így a „polgári földbérlet csírája” (Makkai L. 1957c: 463) és a szabad paraszti fejlődés egyik lehetséges útja. A borvidékeken a szőlőbirtok szerzése a tőkefelhalmozás és a társadalmi felemelkedés eszköze volt. A szőlők szakismeretet igénylő megművelésében fontos szerepet kapott a bérmunka, így a nincstelenek széles rétegei számára nyújtott megélhetési lehetőséget. A 15-16. századi bortermelő mezővárosokban a megbízható vincellérek keresett szakembereknek számítottak. Ezzel szemben a kevésbé kedvező termőhelyi adottságokkal és piaci helyzettel rendelkező vidékeken a szőlőparcellák a parasztpolgárok, zsellérek és iparosok gazdaságában kiegészítő üzemágat jelentettek, borfeleslegüket főként helyi kocsmákon vagy kistáji csere révén értékesítve.
A magyar társadalom minden rétege kapcsolatban állt a bortermeléssel, legyen az birtokosként vagy munkásként. 1873-ban Magyarországon kereken 622 000 kat. h. szőlő volt, mely kis híján 780 000 birtokos között oszlott meg. Egyesek számára alapvető vagy kizárólagos megélhetést, másoknak csupán kiegészítő jövedelmet jelentett. A két világháború között, az akkor már harmadára zsugorított országban, 8 millió lakosból még mindig mintegy félmillióan közvetlenül a bortermelésből éltek, további félmillióan pedig közvetve voltak érdekeltek benne. A szőlőbirtoklásnak mindenütt rangjelző szerepe volt, és a szőlő- és borkultúra a társadalom más szféráiban is jelentős szerepet játszott. A bortermelő vidékek egy részén autonóm szervezetek, hegyközségek jöttek létre, melyek védelmezték a szőlőhegyet és a birtokosokat megillető különleges jogokat, valamint döntési joggal bírtak a közösség ügyeiben, ami a paraszti önrendelkezés egyik megjelenési formája lett.
A Tokaj-Hegyalja Újrakezdése: Magántulajdon és Szakmai Kihívások a Kilencvenes Években
A rendszerváltás utáni időszak új lehetőségeket nyitott a szőlőbirtokok magántulajdonba vételében és fejlesztésében. Wille-Baumkauff Márta és férje, bár budapestiek voltak és nem örökölték a vidéket, a Tokaj-Hegyalja hírneve és a bor iránti szeretetük vezérelte őket. Az 1990 utáni időszakban a szőlők magántulajdonba kerülésével lehetőség nyílt nagyobb birtokok kiépítésére. Mivel nem öröklés útján jutottak a területekhez, szabadon választhattak, hol vásárolnak ültetvényeket. Ez a kilencvenes években viszonylag könnyű volt, mivel sokan a kárpótlások révén visszakapták családi területeiket, de már nem akartak gazdálkodni, így eladták azokat.
A kezdetek nem voltak könnyűek, hiszen sem szőlész, sem borász végzettséggel nem rendelkeztek. Ebben az időszakban sok fiatal pincészet alakult, és a korábbi mennyiségi szemlélet helyett a minőség került előtérbe, új filozófia és gondolkodásmód alakult ki. A tudás megszerzése is kihívást jelentett, hiszen míg máshol a világon generációkra visszamenőleg léteztek szüreti könyvek, addig Magyarországon ez a tudás elveszett a kommunizmus időszakában, amikor a borkombinátok vették át a szőlőt, és a termelők számára a szőlő leadása jó kereseti forrás volt. Sok borász ekkor kezdte újra a munkát, és mindenkinek ki kellett tapasztalnia az ültetvényeinek tulajdonságait. Fontos volt, hogy ne vásároljanak túl sok, túl kicsi parcellát, mert az szétaprózódást eredményezett volna. Így egyhektáronként igyekeztek nagyobb területeket venni. A Pendits Szőlőbirtok és Pincészet 1991-ben alakult, de az első igazi, saját szüretjük 1993-ban volt.
A tokaji bortörvény előírásai szerint a tokaji bort a borvidéken kell érlelni, így kézenfekvő volt, hogy pincére is szükségük lesz. Abaújszántón egy régi nagybirtokos pincéjét ajánlották nekik eladásra, amely megtetszett nekik, és itt maradtak, bár van ültetvényük Tállyán és Mádon is. A birtok mára hét és fél hektárra nőtt.
A Biodinamikus Gazdálkodás Útján: A Természet Tisztelete és a Fenntarthatóság
A Wille-Baumkauff család életében a bor és a borászkodás nem csupán hivatás, hanem egy életfilozófia, amely szorosan összefonódik a természettel és a környezetvédelemmel. A biodinamikus gazdálkodás felé vezető út Stefán fiuk németországi és ausztriai tapasztalataiból indult ki. Két biodinamikus birtokon dolgozott, ahol elsajátította az ökológiai és biodinamikus gazdálkodás alapjait.
A Pendits birtok volt az első a Tokaji borvidéken, amely bejelentkezett a tanúsításra. A hároméves átállási folyamat után, 2008-ban kapták meg az ökológiai tanúsítványt. 2008-ban tovább szigorították a biodinamikus gazdálkodásukat, és 2011-ben ők lettek Magyarországon az első Demeter által tanúsított pincészet. A Demeter védjegy a Rudolf Steiner által 1934-ben kialakított, Európában is jól ismert rendszert jelöli. A biodinamikus gazdálkodás nem csupán vegyszermentességet jelent, hanem egy szemléletmód, gondolkodásmód, hitvallás, amely a természet belső energiájának körforgásszerű áramoltatásán alapul. Célja a talaj folyamatos javítása, a benne lévő élet ösztönzése, a szőlő immunrendszerének megerősítése és a betegségmegelőzés, kizárólag természetes eszközökkel.
A biodinamikus gazdálkodás mellett való döntés gyökerei a családi életmódban rejlenek. Németországban a környezetvédelem sokkal hamarabb bekerült a köztudatba, és a gyerekeik Waldorf-iskolába jártak, ahol a kertészkedés tantárgy, így nem kellett megmagyarázni nekik a természetes módszereket. Ez a szemléletmód, amely a környezettudatosságra épül, a fogyasztók körében is egyre nagyobb teret nyer, bár Magyarországon még kevésbé elterjedt, mint külföldön. A bioborok minősége mára már fantasztikus, és nem feltétlenül drágábbak a hagyományos boroknál.
A településen ugyanakkor nem mindig éreztek fogadtatást a kezdeményezéseik iránt. A helyi borászok sem keresték őket, hogy megosszák egymással tudásukat. Az elismerés, mint az Életfa emlékplakett, ezért is fontos, mert igazolja, hogy a miniszter úr látja és értékeli a letett munkát. A régi, történelmi dűlőket, amelyeket a szocializmusban elhanyagoltak, újra telepítették. A Pendits dűlő, egy teraszos terület, amely már 1609-ben is művelt területként szerepelt az archívumokban, a bizonyíték arra, hogy a hagyományos módszerekkel, ha négyszáz évvel ezelőtt is, de gépi segítség nélkül is meg lehetett művelni ezeket a területeket. Ez a tradíció nem hagyható veszni, és a fiatal generációk már nyitottak erre a megközelítésre.
A Tokaji Borok Sokszínűsége: A Száraztól az Édesig
A Pendits Szőlőbirtok és Pincészet a teljes tokaji palettát lefedi. Itt csak fehér szőlőfajták engedélyezettek, melyek közül a legfontosabbak a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály. Ezekből készülnek a száraz borok, de fontosak a késői szüretek is, amelyekből édes szamorodni és aszú borok születnek. Az aszúbor készítése nem minden évben könnyű, harminc év alatt három évjáratban sem tudtak aszúszemeket szüretelni, de idén szerencsére igen. A tavalyi évben például lerohadt a szőlő.
A borok értékesítése széleskörű. Évente 10-15 ezer palackot termelnek, exportálnak Európa szinte minden országába, valamint Brazíliába, Japánba és Dél-Afrikába. Magyarországon főként a topgasztronómiával és néhány kereskedővel dolgoznak. Bár korábban sokan azt gondolták, hogy a tokaji bor eladja magát híre miatt, ma már tisztában vannak a reklám és a marketing fontosságával a külföldi értékesítéshez.
A tokaji borokat külföldön ismerik, de nem feltétlenül vásárolják nagy mennyiségben. Ennek oka részben az, hogy az édes boroknak nincs akkora keletje, ami az egészséges életmód és a kalóriaszámolás trendjeivel is magyarázható. Ezzel nemcsak a tokaji borok jártak rosszul, hanem más nemzetek borvidékei is. A fiatal generáció inkább könnyedebb, aperitif jellegű italokat fogyaszt. A tokajinak van egy olyan „nagymamám is itta” berögződése, amin nehéz változtatni, és ehhez komoly anyagi háttérre lenne szükség. Azonban az utóbbi években a száraz borok, különösen a furmint felvirágzása tapasztalható, és fantasztikus száraz borok készülnek, amelyeket könnyebb eladni.
A Női Borászok Szerepe és a Társadalmi Elkötelezettség
Wille-Baumkauff Márta korábban említette, hogy nem volt egyszerű dolga az elején nőként a borászatban, mert akkoriban nem volt jellemző, hogy nő borász legyen. A kilencvenes években a nők szerepe a pincében leginkább csak az ételek lehozatalára korlátozódott. Nagy kihívást jelentett, hogyan kezeljék őt, de a kollégák elismerték munkáját. Ma már más a helyzet, hiszen számos sikeres női borász tevékenykedik az országban, mint Bodó Judit, Berecz Stéphanie, Bárdos Sarolta vagy Éles Tímea.
A szakmában a társadalmi szerepvállalást is fontosnak tartja. Tagja több egyesületnek, és kiemeli a helyi közösségek fontosságát, mint például a Tokaji Borlovagrend, a Tokaji Bormívelők Társasága, a Tokaji Borbarátnők Társasága. Emellett elnöke a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetségének (Vindependent), amely a családi birtokokat egyesíti. Ez a munka európai ernyőszervezeteken keresztül a borágazat törvényhozására is rálátást biztosít, és lehetőséget ad a magyar érdekek érvényesítésére. A Vindependent céljai között szerepel az ökológiai gazdálkodás előmozdítása is.
Az Életfa emlékplakett átvétele nagy megtiszteltetés volt számára, különösen a biodinamikus és ökológiai gazdálkodás elindításáért és népszerűsítéséért. Bár nem díjakért dolgozik, hanem mert jó itt lenni ezen a csodálatos vidéken, a napi munka örömmel tölti el. Külön öröm számára, hogy fia is osztozik ebben a szenvedélyben, és szintén a borvidék szerelmese.
A Teraszos Művelés Hagyománya és Jövője
A szőlőtermesztés egyik legmunkaigényesebb, de egyben legszebb formája a teraszos művelés. A Tokaji borvidéken is számos régi, történelmi dűlő található teraszos kialakításban, amelyeket a múltban kézi erővel és állati erővel műveltek. A Pendits birtok is ilyen területeket újított fel. Ezek a teraszok, mint a Pendits dűlő is, nemcsak a szőlőtermesztés szempontjából értékesek, hanem a tájképi és történelmi örökség részei is.
A teraszos művelés, különösen a meredek lejtőkön, speciális technikákat igényel. A talaj megcsúszásának megakadályozása, a vízelvezetés biztosítása és a munkafolyamatok optimalizálása mind-mind kulcsfontosságú. A hagyományos módszerek, mint a lóval vagy akár kézzel végzett talajmunka, a modern gépesítéssel nehezen kivitelezhetők, de a biodinamikus gazdálkodásban éppen ezek a természetközeli megoldások dominálnak. Ahol a gépek nem férnek el, ott a ló vagy a kézi munka válik elengedhetetlenné.
A teraszos területek újratelepítése és művelése nem csupán a múlt tisztelete, hanem a jövő biztosítása is. A fiatal generációk, akik nyitottak a hagyományokra és az innovatív megoldásokra, kulcsszerepet játszanak Tokaj-Hegyalja jövőjének felvirágoztatásában. A biodinamikus gazdálkodás és a teraszos művelés ötvözete egy olyan út, amely tiszteletben tartja a természetet, megőrzi a történelmi örökséget, és egyben fenntartható jövőt teremt a borvidék számára.
tags: #szolobirtok #teraszso #foldmuveles