Az eredetvédelem kulturális kérdés.
Az eredetvédelmi rendszer nem a termelőt szolgálja, hanem az érdeklődő közönséget.
A ma Tokajban kialakított eredetvédelmi rendszer minden termelő megelégedését kívánja bírni, ami hitelességét csorbítja.
Ennek a rendeletnek a megalkotását az előtte lévő évszázadokban elvégzett kitartó és sikeres munka tette szükségessé, valamint a sikeresség egyik velejárójának, a visszaéléseknek a megjelenése.
A rendelkezést követő időszak Tokaj legsikeresebb időszaka volt történelmében.
Hozzá kell tenni, hogy a sikeresség környezetében megjelentek a mesterségesen alkotott bürokratikus nehezítő tényezők, - melyek ugyancsak a sikeresség velejárói -, kiváltképp, ha az országnak nincs igazán önrendelkezése.
A mai kor emberének részben az épített környezet, részben a felismerő gondolatok üzennek ebből a korszakból.
A következő évszázad magasabb igénnyel állt a Tokaji borok minőségi megfogalmazásával szembe.
Az igények teljesítése nem sikerült maradéktalanul.
Az 1848-as események hatására a bürokratikus nehézségek enyhültek, azonban a korszerű borkészítési technológiák bevezetésével szembeni ellenállás nem változott.
Az évszázad végén egy megújulást eredményező természeti sorscsapás érte el Tokajt is, mely a szőlők majdnem teljes kipusztulásával járt.
Nyilván a borhamísítások korszaka következett, melyet a lecsökkent termelés generált.
A XX. század eleje új bortörvény hozott, mely a filoxéra utáni újjáépítés környezetében kialakult helyzetet próbálta kezelni szigorításaival és egyben egyértelműsíteni a borkészítés szabályait.
Az ezután következő törvények, az eredetvédelem meghatározásait pontosították, bár a kor igényeihez mérten hol megengedőek voltak, hol szigorúbbak.
A II. világháborút követően egy egészen más gondolkodás vezérelte Tokaj képe bontakozott ki, mely az 1970-es ’80-as években érte el csúcspontját.
Átrendeződött minden egy látszólagos hagyomány tisztelet mentén.
A több száz éves megfogalmazások, meghatározások tartalma kicserélődött, új fogalmak születtek.
Kizárólagos állami tulajdonba került a látszatkeltés.
Csendesen kialakult a Magyarországon világhírű Tokaji bor képe.
Ennek az időszaknak a hatásai a mai napig kitapinthatóak a borvidéken.
Az 1990-es évek egy új kezdetét jelentették Tokajban az országban bekövetkezett politikai- és gazdasági változások eredményeként.
A központosítás megszűnt.
A borvidéken lelkes befektetők jelentek meg.
Az elmúlt 40 év megkövesedett mozdulatainak megreformálása nélkülük nem sikerült volna.
Az államtól érkező tisztulási akarat megnyilvánulása, egy 1991-es rendelet módosításként érkezett, mely betiltotta az avinálást.
Tokaj eredetvédelmének érintése kényes feladat, hisz 500 év tradíció nehezül a döntések környezetére.
Az 1990-es évek kezdetén hihetetlen lendületű és energiájú műhely munka vette kezdetét a frissen alakult borászatokban.
20 évről visszanézve nagyon felemelő időszaka volt a borvidéknek.
A megtisztulásé, az újra töltekezésé, az innovációé.
Ezen korszak első felében történt meg a Tokaji Aszú újra értelmezése és újra felfedezése.
Az új évezred a komoly Tokaji száraz borok felé irányították a szakmai figyelmet.
Az új gondolatok meghonosodását nem sikerült általánossá tenni a borvidéken.
A mai napig a megújulás szándéka nem terjedt tovább ezer hektár szőlőterület lefedettségnél.
A változtatási szükségre az elmúlt időszak szakmai eredményeinek érvényesíthetetlensége ad okot.
Hiába sikerült az elmúlt időszakban bebizonyítani a világ szakmai közvéleménye előtt, hogy Tokaj nem ok nélkül volt vezető borvidékként jegyezve az elmúlt századokban.
A született borminőségekre mindenki őszintén rácsodálkozott és elismerően nyilatkozott.
A magam részéről az okokat részben a Tokaji eredetvédelmi rendszer bonyolultságában és következetlenségében látom.
Fontos időpont volt Tokaj és az ország bor-eredetvédelmi gondolkodásában a 2009.augusztus 1-i időpont.
Ennek a rendszernek az alapja az adott régióhoz kapcsolódó termékleírások.
Ezen túl a borvidék bortípusainak sokasága sem támogatja a borvidék különleges mivoltának megfogalmazását.
Ezen túl a borvidék sokszínűségét nem a pincetechnikák vélt vagy valós különbözőségével kellene a világ elé tárni, hanem a termőhelyek változatosságának megmutatásával.
Külön megemlítik, hogy a mikroklíma és a talajhatások összessége adja a Tokaj borainak jellegét, az éghajlat kontinentális jellegű.
A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető.
A történelem előtti idők óta lakott terület volt a borvidék, a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt.
A Bodrog a Tiszába ömlik, ahol földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar, ezt ma Tokajként ismerjük.
Az első hiteles említések 1251-ből származnak, a Turóczi prépostság alapítólevelében található utalás.
A tatárjárás után IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is, innen ered sok községnév.
A borvidéken az aszú készítésének története és formulái évszázadokon át alakultak, és megőrizték egyedi jellegüket.
Az aszúmintázat és a késői szüret fontossága együtt alakította ki a tokaji borok különleges minőségét.
A XVIII-XIX. század fordulóján a tokaji aszú fénykora zajlott, sok szakíró és kutatás foglalkozott vele.
A római katolikus templomok, a kastélyok és a zarándokhelyek középkori örökségei szintén szerves részét képezik a borvidék kulturális tájának.
1737: Tokaj zárt borvidéki szabályozása megteremti az eredetvédelem alapjait, és a világon először ezzel definiálódik a borvidék határa.
1749: Királyi Koronabirtokot hoznak létre a központtal Tarcalon, amely a Tokaji Kutatóintézet helyszíne is mai nevén.
A folyamatos fejlődés és a történelmi események összefonódása alakítja ma Tokaj-Hegyalja kultúrtáját és boraival való gazdasági jelentőségét.
tags: #tortenelmi #borvidekink #torvenyi #szabalyozasa